Magyar Kurir, 1801 (15. évfolyam, 17-44. szám, töredékek)

1801-02-27 / 17. szám

w* Miért nem halasztódott a’ Neutralitat juttainak meg visgalása most is továbbra, mim történt va­le 1780 ík esztendőben? Talán ezen visgaltatásnak továbra lett halasztásából származott a’ gonosz? Epen nem. Az bizve szövetkezés el húnyt, és az új háborúnak támadásakor sem elevenedett az meg. A’mi Országunk sem szenvedett a’miatt semmit is. A’ mi mostani velek való bánásunk leg jobban ellenkezett a’ politicával, és éppen ez által tettük mi az északi Hatalmasságoknak ösz­­ve szövetkezéseket szorotsabbá. —* Minthogy az Orosz Birodalomban le­gretláltattak a’ mi hajóink, mi azért árestáltattuk le a’ Dániai és Svéciai ha­­jókat a’ mi kikö’tö helyeinkben. Hit ulvarigas­­ságos dolog e’ ez ? meg kell a’ mi áflereket kér­­dezni, mitsoda princípiumai vagy­nak ezen hirte­len való bánásnak? Nékem tehát lehe­­tlen a’ mini'terek szándékját elöbre mozdítani , ’s az­on magok viseletét helybe hagyni, mellyre nézve Г javaslom, hogy a’ Királyhoz küldendő köszönő íveihez a’ következendő toldalékok is hozzá tdattatsanak : ^ 1) Hogy minden ollyan sege­delem adásra фёГг leszen a’ Parlamentom, a’ melly az Ország* • tól ki telhetik, azon esetre, ha hegy az, ellenség­nek u­raiságtalan kívánságai a’ hasznos és betsül­­tes­sék.­Heget lehetetlenné tennék, hogyha egy bizonyos Hatalmasságról semmi elégtételt nem ve­hetnének; és ha az északi Hatalmasságokkal va­ló villongást semmi jó móddal el­intézni nem le­hetne, és igy szükségesképes háborúnak kellene következni. 2. Hogy te­lyes bizodalommal légyen a’Par­lamentünk az Ö Kir. Felsége azon atyai jó indu­latjához, melly szerént semmit el nem fog abból mellőzni, a’ mi az Ország erejének olly hosszas el­tékozoltatását meg akadályoztatha­tja , és o­ly bölci kormányozásról fog szorgalmatoskod­­ni , a’ miném is a’jelenvaló szoros környülállások közt szü­kséges. *5]

Next