Magyar Kurir, 1802. július-december (16. évfolyam, 1-53. szám)
1802-12-03 / 45. szám
a’mezei gazdák, hogy a fö’dbe vetett mag ki nem kell, semmit sem ve’nek, sosszor nem is vethetnek,s úgy gondolkoznak, hogy úgy járnak,mat aritás vágén a búza keresztekke’, mellyik úgy széllel ragadtattak a’ nagy szélvész által, hogy sok gzda reá nem es mérvén a’ magáéra , egymással üstökbe kaptak. A’ természeti himlőzések , sok helyen már ismét bé kerültek, és nagyon is halóak az apró gyermekek benne, olyan helyeken pedig, a’hol még tsak azon együgyű okkal állanak elő, hogy az Idén gondviselése ellen rugódo*ni nem lehet, és igy mintegy ellene álhatatlan isteni végzésnek tartvák a himlőzést, és az azt követő halált, a’ gyógyító szereket együgyüségböl meg vetik, holott tudni való dolog az a’ szent Írásból , hogy Kristus Urunk is tükötökhöz nyúlt a’földön jártában, példát adván arra másoknak, hogy eszközösnél fogva gyógyittatek a’ nyavalya , mert avagy nem gyógyíthatta volna e’ tsak egy szavával is meg a’ vakot ? de még is a’ porba köpött, abból sárt tsinált, s avval gyógyította azt meg. Némellyek ugyan eszméltebben gondolkodnak a’ himlő bé oltásáról, és azt vetik, hogy itt is, amott is bé áltatott a’ gyermekbe a’ himlő, még is sok meg hóil ? Mondanak ugyan valamit, de i azt is meg kell gondolni, ha vailyon a’ bé oltott himlő matéria igaz tehén himlő matéria volt e’, vagy pedig tsak fattyú ? avagy olly állapotban találta el a’ himlő óltás a’ gyermeket, hogy olly egétséges lett volna, mint a’ kívül betol ép tojás? Illő hit, hogy mind az orvosló, mind az orvosoltató mindenek felett e’ kettőre vigyázzon ; fülömben a’ lesz belőle , hogy ezen áldott találmány a’ természeti ellenkezőktől még első füvében el fog fojtattatni. Meg betsülhetetlen sok kára után még fém Yg 2