Magyar Kurir, 1802. július-december (16. évfolyam, 1-53. szám)

1802-12-03 / 45. szám

a’mezei gazdák, hogy a­ fö’dbe vetett mag ki nem kell, semmit sem ve’nek, sosszor nem is vethetnek,­­s úgy gondolkoznak, hogy úg­y járnak,mat ar­i­tás vá­­gén a­ búza keresztekke’, mellyik úgy szél­lel ra­gadtattak a’ nagy szélvész által, hogy sok g­zda reá nem es mérvén a’ magáéra , egymással üstök­­be kaptak. A’ természeti him­lőzések , sok helyen már is­mét bé kerültek, és nagyon is halóak az apró gyermekek benne, o­lyan helyeken pedig, a’hol még tsak azon együgyű okkal állanak elő, hogy az Idén gondviselése ellen rugódo*­ni nem lehet, és igy mintegy ellene ál­hatatlan isteni végzésnek tartvák a himlőzést, és az azt követő halált, a’ gyógyító szereket együ­gyüségböl meg vetik, ho­lott tud­ni való dolog az a’ szent Írásból , hogy Kristus Urunk is tükötökhöz nyúlt a’földön jár­tában, példát adván arra másoknak, hogy esz­­közösnél fogva gyógyittat­ek a’ nyavalya , mert avagy nem gyógyíthatta volna e’ tsak egy sza­­vával is meg a’ vakot ? de még is a’ porba kö­pött, abból sárt tsinált, s avval gyógyította azt meg. Némellyek ugyan eszméltebben gondolkodnak a’ himlő bé oltásáról, és azt vetik, hogy itt is, amott is bé áltatott a’ gyermekbe a’ himlő, még is sok meg hóil ? Mondanak ugyan valamit, de i­­ azt is meg kell gondolni, ha vailyon a’ bé oltott himlő ma­téria igaz tehén himlő matéria volt e’, vagy pe­dig tsak fattyú ? avagy olly állapotban találta el a’ himlő óltás a’ gyermeket, hogy olly egétséges lett volna, mint a’ kívül betol ép tojás? Illő hit, hogy mind az orvosló, mind az orvosoltató mindenek felett e’ kettőre vigyázzon ; fülömben a’ lesz be­lőle , hogy ezen áldott találmány a’ természeti ellenkezőktől még első füvében el fog fojtat­­tatni. Meg betsülhetetlen sok kára után még fém Y­g 2

Next