Magyar Kurir, 1803. július-december (17. évfolyam, 1-53. szám)

1803-10-18 / 32. szám

dalmi Inzsener Urak által meg mérettetvén, hite­lesen értettem, hogy nem annyi, hanem 1408 akósa *— 18 abroncs vagyon rajta, mellyek közzűl egy­­gyik egy fél fertálynál szélesebb , és mivel az abron­­csok vastagok, az 18 darab 50 mását nyom. — Áll mind öszve 83 dugából, mellyeket Horváth Országban Novai erdőben szedegettek öszve.— Alatt a’ 6-ik abroncsnál meg mérvén, a’ Körűlén­tét 72 arasztnak találtam, a’ pedig bizonyos, hogy a’ hos­sza 3 öl és 2 nyom. — Láttam az hor­dó fenekeket is ; a’ kettő 50 má’sa. Öszveséggel pedig az egész hordó 275 má’sát nyom. — Azon Tatai pint­ze, mellybe vitettetett, négy utczákra va­gyon fel osztva. Középben fekszik a’más kérdés­ben forgó 1468 akós — mellette lesznek , egyik 600 — másik kettő pedig 5 — és 5 száz akóssak — következésképpen azon egy pinc­ében négy fá­ban 3068 akó bor fog lenni, hanem ha Bubori­­kát tesznek belé, úgy nem tudom mennyi megy csak a’ nagyba is. Az apróbbaknak duga fáikat is meg nézegettem Pápán , már azok is ké­szen vol­tak ; egyedül azt várták, hogy Jób - Apjok után men­tül előbb marsirozhassanak. A’ járvány nyavalyák itt körülöttünk most is uralkodnak. Ném­elly Doktor Urak azt jegyzettek meg, hogy mihelyen moll ős­szel a’ levegő híve­sedig a’ nyári hideglelést vérhas fogja fel váltani, azért is a­ veress bornak italát kinek-kinek re­­kommendálják. — Az idők is itten mostoháúl for­­gattyak magokat, a’ szörfös gazdáknak a’ szüret­­hez vékony lem­eny­séget nyújtanak: én mindazál­­tal úgy hiszem, hogy a’ me­ly szöl­ös gazdák a­ rendes szüreti időt be várják, több hasznát veszik, mint azok, a­ kik szokás szerint alig várják , hogy­­ -­­ egy kis fopott múltot thallanak. —

Next