Magyar Kurir, 1803. július-december (17. évfolyam, 1-53. szám)

1803-10-18 / 32. szám

bocsáttatott első audenc­iára az első Konzulhoz. — Azt mondják, hogy igen tetszik neki Páris. —— Ez egy leg­szebb idő kori, valami 40 esztendős em­ber. Keresztény módra eszik-iszik. Most Fran­­c­iától akar tanulni kezdeni. Az egygyik Párisi Újságban ilyen feleletet ol­vasunk azon feljebb elő fordult levélre, a* mel­lyel Rewbel az Első Konzúlnéhoz küldött: ■— „Egy olyan Országlószék tagjának kellett len­ni valakinek, mint a’ Direktorium volt, ha azt tudja gondolni, hogy az Első Konzúlné, a’Fr. Res­publika és Rewbel hirtoriások között támadható perpatvarba, avatkozik. Mikor vo­sz valaha szo­­kásban az, hogy valaki, a’ kinek egy könyvet ajánlanak, a’könyvben előforduló dolgokért szám­­adáss­al tartozzon ? Ha a’ Renbel Úr jó híre ne­ve megtámadtatott, védelmezze magát; ezt néki nem csak az Első Konzúlné, hanem minden tör­vények, és az egész világ, megengedik, &c.“ Batava Res p'u­b­­­i k a. Amslerdám, Oktob. 1 ső napján. Azok az ide való Reformatus Papok , a’ kik a’ revolu­­t­ió kezdetében 1795-ben hivatalokból letétettek volt, azért, hogy a’ Helytartó Hertzeggel és az Anglusokkal tartottak, mohán ismét vis­sza térett pék hivatalaikba. —­Az Anglusok a’ Hollandus partokkal is úgy kezdettek bánni, mint a’ Frant­ia partokkal. Alig múlik­ el egy nap, hogy ne hallatnának most itt majd amott az ágyúdörgések. A’ Kanális mellett lévő minden tengeri városainknak lakosaik nagyon meg rettentek, kivált azok, a­­kik már is meglehe­tős pusztításaikat szemlélték városaikban az An­gi­us kombiknak, gránátoknak, és egyéb tüzes go­lyóbisoknak.

Next