Magyar Kurir, 1803. július-december (17. évfolyam, 1-53. szám)
1803-11-08 / 38. szám
tita Országlószékhez, és jobban hozzá szoktak az Anglus vágásoknak féreütésekhez, hogysem a’ re ménségnek némely vékony sugarai ötét, egyszer elkezdett készületeinek meg’ankasztására vehetnék ; és nem ő az, a’ kinek ezen régi példa beszéd’ megújítására szüksége volna. Si vis pacem , para bellum. —* „Még csak táborba sem szálí lottak seregink “ — így szóllanak némelyek közöttünk. A’ meg lehet, hanem az is igaz, hogy olyan pontokon állanak sop ezer embereink , hogy az első trombita szóra hajókra ülhetnek. Az alatt, tökélletes végre viszi az Eső Konzul seregeinknek új elintéztetéseket. Fél Brigadainknak, a’ melyek hegementekké formálódtak, egy pár napok alatt kineveztetve lesznek Oberstereik. A’ Majorjaik már nagyobb részint kineveztetve vannak. Minden köznyúlallások szerént a’ legjobb katonai fenvitek fog lábra állani seregeink között. Lovasaink is új módon fognak elintéződni. Tíz Vasas Begementjeink fognak lenni, és a’ több lovasaink Dragonyosokká formálódnak által; és oly módon fognak gyakoroltatni, hogy mikor a’ szükség kiványa s nem csak mint könnyű lovasok, hanem gyalog-szerben is tsatázhassanak. Midőn a’ Frantzia Kormányszéknek bámulásra méltó szorgalmatosságát szemléljük, midőn látjuk, hogy a’két világ figyelmességét magára vonó hadi készületek mellett , emlékeztető oszlopokat állíttat, törvényes és kereskedést tárgyazó könyveket készittet, az adózás’ nemeit módositja, a’ tudomány műhejeit helyre állítja , nem lehet, hogy meg foghatjuk, miként érkezhet egy ember ennyire, ’s nem lehet, hogy ezesi fiókra ne fakadjunk .