Magyar Kurir, 1803. július-december (17. évfolyam, 1-53. szám)
1803-11-08 / 38. szám
azzal miként tsufolódnak. A* közönséges levelekben olvashatja a’ sok ellene ki jövő éles kritizálásokat, és az őtet illető tréfás de tsúfos kifejezéseket. A’ sokaság közt járván, füleivel halhatja , miként nevezgetik a’ fiatal férfiak és aszszonyemberek, a’ Meinauval egy hajóban evező szerencsétlen férfiakat, embergyűlölőknek.“ A’ St. Coud i kastélyban történt ezen napokban, hogy az első Konzul egy helyen , a’ hol keresztül ment, négy szép, fejér ruhába öltözködött beánkákat a Háni látván, kérdezte nyájasan töllek, hogy kik volnának ? — Az én nevem, felel az egygyik, Gyözedelem — az enyim, mond a’ másik, Ditsőség — én, igy szóll a’ harmadik, vagyok a’ Historiát irórusa—az én nevem, mond végre a’ negyedik, Halhatatlanság. A’léánkok közzűl a’ nagyobbik 8 esztendős, Artaud nevű Párisi Törvénytudónak a’ gyermekei. Egy egy rövid verset is mondott el mindenik, a’ Konzulak ahoz képpest való magasztalására , mint a’ mely névvel magát kiki közzülök elnevezte vala. Az Első Konzul jó néven vette az ártatlan enyelgést. A’ Belső Minister Chaptál, egy igen ritka szépségü, porcellánra való rajzolatot mutatott be ezen napokban az Első Konzulnak. A’ rajzolat fi vve ba h nevű híres féltőnek a’ találmánya. A’ Marengói ütközet ábrázóltatik le kis- Jomfekülöpik porcellán edényeken. Elöl az Első Konzul szemléltetik, mellette az ő kedves Mamelukja és néhány Generálisok állván. Ez a’darab azt mutatja , hogy miként adja ki az Első Konzul a’ rendeléseket tsendes indulattal. A’ második darab azt ábrázolja, hogy a’ De-