Magyar Kurir, 1803. július-december (17. évfolyam, 1-53. szám)

1803-11-08 / 38. szám

ső nyughatatlanoknak és újítóknak mestérkedések­­től tartanak. Nem lehet pedig tagadni, hogy ilyen belső ellenségei is találtatdnak a’ hazának. Kö­ztiekről egy Chelmsfordi H­u­g­h Wane nevű pol­gár, egy esztendeig tartó tömletzre és dolgozásra ítéltetett, azért, hogy ezt mondotta: Hogy ő, ha Bonaparte kiszállana , melleje állván, Őtet segíte­ni fogná a’ Király és haza ellen. Egy más környűlállás, a’ melly hasonló nyugha­­tatlanságnak tárgya a’ magános famíliáknak elmé­­jekben, a’ Dublinban minden nap folyó exeku­­tzió , birtokos és előkelő polgárokat is érvén a’ salakosabbakkal egygyűtt a’szerentsétlenség. Ilye­nek voltak Emmet után, Keenan, és R­ed­­m­o­n­t, egy gazdag, még csak 24 esztendőt töl­tött, fiatal kereskedő. „Egy harmadik és nem tsekély oka még az i­nglus nép’ félelmének, az országban lévő Fran­­tzia hadi fogyok’ sokasága. A’ Morning­­ Chronicle nevű Londoni újság, ilyen biztatásokkal próbálta ezen napokban a’ nép’ elméjéből kiverni a’ félelmet: — „ Látjuk-e valahol már az Első Konzulnak tsak 40—66 ezer embernek általszállitására kibántató hajóit is készen? Hol vannak ezek ? Texelben, a’Schelde’torkában, a’ Dünkircheni vagy Calaisi kikötőhe­lyekben ? Egygyikben - é különösen ? vagy egyszersmind min­­denikben ? Valósággal tsudatétel ’s rend kívül va­ló idő kivántatna arra, hogy tsak ezer hajók is úgy által evezhettenek a’ köztünk és az ellenség között lévő tengeren hozzánk, hogy észre ne ve­­hessük. Valameddig tsak az ellenség hajóit a’ten­ger a’ maga hátán meg szenvedi, lehetetlen, hogy

Next