Magyar Kurir, 1804. július-december (19. évfolyam, 1-52. szám)

1804-09-11 / 21. szám

olly ritkán mutathat, mint Ráma V­ar­s­ók­at; el vesztette a’ Nemzet egy példa nélkül való szerető­­jét, nyelvének, viseletének, jusszainak, szokásainak, rendtartásainak, ’s törvényeinek leg nagyobb tisz­­telettel való betsültejét; meg fosztattak a’ törvé­­nyes Táblák egy olly Prókátoroktól, a* ki a’tör­vényeknek leg szövevényesebb útilitissel fedezte, azoknak homályos rejtekeit meg világosította, és a* külföldi Tudósoknak róllonk való bal vélekedé­seket meg tzáfolván nyilván meg mutatta, hogy a* Magyar Törvényben is lehet olly tiszta Deákság­­gal szóllani, a’ minéművel az ékesen -­­fóliásnak nagy mestere Cicero sém szégyenlene élni. — Ez a’ bóldog emlékezetű hazánkfia mindenkor szo­­ros követője volt a’ virtusnak, de minden lárma és mutogatás nélkül; valamint sok más dolgokba ha­sonlatos vólt Catéhoz, úgy itt is inkább kívánt Jó lenni, mint sém láttatni . Élete módjában sém id­­ének, sém szerencséjének nevekedése soha semmi vá­tozást nem okozott, és valamint egyébb dol­gokban, úgy ebben is a­ régi Magyar egy ügy­űsé­gét ked­v’tette, ’s követte. Tettének alkotmányát a­ kedvezd természet ugyan úgy épitette, hogy a’ leg nehezebb munká­ba is alkalmatos lett vólna ; mindazáltal a’ sok éjjeli nappali munka miatt a’ szükséges nyugoda­lomtól is meg fosztatván, hanyatlani kezdett ide­jében, nagyon meg erőtlenedett, és minekutánna egy őízteodó el forgása alatt egymást követett há­romszori gutta­l­és által teltének alkotmánya na­­gyon meg rongéltatott volna, a’ fant fel jegyzett napon, úgymint Júniusnak utólsó napján, igen hasz­­nos életének 62 ik esztendejében, a’bóldog örökké

Next