Magyar Kurir, 1806. január-június (20. évfolyam, 2-46. szám)

1806-01-14 / 4. szám

49 is semmit el nem ’foglalhattak , Cseh Országnak azon kis részéböl is, melly a­ békességnek siette­tése végett nékiek által engedtetett, majdan ki fog­nak költözni. — Ream bízta Bő Csász Kir. Fel­sége, hogy ezen emlékezetes, és az emberiségtől igen óhajtott történetet Cseh Ország lakosinak kö­­zönsége­sen tudatokra adjam, hogy a’ tántorithatat- t­lan hivségű, és minden tekintetben igen nemes in­dulattal biró Cseh Országi lakosoknak azon hasz­­nos intézetjeikkel való meg ölégedését, mellyeket ők az ellenséges veszedelmeknek közelgetésekor tettenek, nyilvánvalóvá tegyem, ’s egyszersmind azt is tudtokra adjam, hogyha szinte Bő Felsége a’ Cseh nemzetnek azon ditsiretes készséget mely­nél fogva minden fegyverfogható férfi lakosokat az ellenség ellen ki állítani igyekezett, maga Kasz- Dara nem fordította is; mindazáltal nem azért nem mivelte azt, mintha a’ Nemzetnek maga eránt va­ló hivségét ’s vitézi bátorságát kétségbe hozta vol­na, hanem inkább azért mivel kedves Hazánkat az ellenség által való pusztitásnak tárgyává ten­ni, ’s a’ békességnek helyre állitatását késedelmez­­tetni nem kívánta. „Én magam is Cseh nemzetből való lévén , igen szerentsésnek tartom magamat, hogy Eő Cs. Fels, különös kegyelmessegéből a’ fegyvert fogott Cseh ifjaknak fő vezérekké lettem, és az is reám bízatott, hogy Eő Felségének nemzetemmel való meg elégedését, annak én nyilatkoztadam ki. A’ miilyen nemes indulattal viselték az én hazámfiai önnön magokat e’ mell­el végződött háborúban, reményű­ző Csász. Felsége, hogy épen olly ne­mes indulattal fogják ők magokat a’ már vissza tért kívánatos békességbets'viselni. Ők is méllyen

Next