Magyar Kurir, 1811. január-június (25. évfolyam, 1-52. szám)

1811-03-26 / 25. szám

dott, meg fagyott, vagy másféle szerentsétlen történetek miatt meg holtnak lenni tartatott em­bert kell egész­en meg holtnak tartani. Az itt következő szomorú példa is azt bizonyittya. Nem régiben, Spanyol Ország déli részében egy régi templom le­rogyván, midőn annak omladványai a’ föld alól ki ásattak volna , egy föld alatt va­ló kriptára,’s abban sok tzinthől való koporsók­ra találtak az tysok. Azok között egyiknek a’ fedele a’ koporsó alsóbb részéről levéve , ’s a’ mellett egy már félig hamuvá változott ember tsontjai hevertek. Mind ez, mind a’ nyitva ta­láltatott koporsó mingyárt akkor abba a’ gondo­latba ejtette az ásókat, hogy abba valaha fél hóti ember zárattatott bé , a’ ki meg elevened­vén a’ koporsója fedelét felütötte , és kínos ha­lállal múlt ki e’ világból. — A’ koporsó fedele szorossabban megvisgáltatván , azon szerentsét­len ember kimúlásának históriája találtatott, mellyet ő a’ koporsójába tétetett kisfeszűlellel mettzett koporsójának tzinből való fedelere, ’s e’ vólt summásan: „Engemet érzékenység nél­kül való ájulásba temettek el, ’s ezen bonba bé zárván ide hagytak. Fel ébredésemkor kopor­sóm fedelét lábaimmal ’s kezeimmel fél ütvén szabadulást kerestem , és gyakran fel igyekeztem azon kis ablakhoz mászni, mellyen a’ világos­­ság egy kevéssé béhatott , de mivel magossan volt, ahoz nem férkőzhettem, a’ bolt ajtaján gyakran zörgettem, kiáltoztam, de senki sem hallotta. Vólt nyavalyám, a’ sok kiáltozás, ke­vés erőmnek megvonása, az éhség és szomjúság; miatt egészien meg erötelenittvén, kínos halál.

Next