Magyar Kurir, 1814. július-december (28. évfolyam, 1-52. szám)
1814-09-16 / 23. szám
G A’ FELSÉGES GV Nro. 23. ELMEK EMGEDELMÉBŐL Indúlt Bétsből, Pénteken, September 16-dik napján, 1814-dik esztendőben. Orosz Birodalom. A Császár még nem ment volt Frantzia országból viszsza Fetershvgba , mikor azt írták az újság levelek, hogy a Synodus , Státustanáts és Senátus ezen nevezetet adták volna ő Cs. Felségének: Megoldatott. Most pedig azt olvassuk a’ Petersburgban Augustus indikán költ levelekben, hogy ő Felsége nem fogadta el ezen nevezetet, mint az itt következő végzés bizonyíttya :„ „Ulase, mellyet ő Felsége a’ Szent Synodushoz, a’ Státustanátshoz, és az Igazgató Senátushoz küldött. — „A’ Szent Synodusnak , Státustanátsnak , és Igazgató Senátusnak hozzám intézett kérelme, azért, hogy számomra a’ Császári lakóvárosban egy emlékeztető oszlop állíttassék fel, és hogy én ezen nevet Megoldatott, fogadjam el, nékem legnagyobb megelégedésemre szolgál, midőn en rész szerént az Istennek rajtunk lévő áldását, rész szerént az Orosz birodalom’ fő Tanáts székeinek , mellyek nékem leg hízelkedőbb nevet adnak, gondolkodását megesmérem. Minden iparkodásaimnak czélja az, hogy buzgó könyörgéseim által az Isten’ áldását magamnak és az én népemnek megnyerjem, és hogy átallyában az én szeretett hűséges alattvalóimtól és az egész emberi nemzettől áldattassam. Ez az én legbuzgóbb kívánságom, ’s legfőbb boldogságom. Hanem mind a’ mellett az iparkodás mellett is, hogy ezt elérhessem, mint ember arra a’ vakmerő bátorságra tsakugyan nem mehetek, hogy ezt a’ külömböztető nevet felvegyem, és úgy vélekedjek, hogy ezt a’ szerentsét már megérdemlettem légyen. Annyival kevesebbé tartom azt az én princzipiumaimmal megegygyeztethetőnek lenni, hogy én a’ magam hűséges alattvalóimat mindenkor és minden alkalmatossággal a’ mérséklettségre és lelki alázatosságra intettem, 's ehezképpest nem akarok önnön magam olly példát adni , a’ melly ezen gondolkodásai ellenkezzék. Midőn tehát én ezennel a’magam leg tökélletesebb háládatosságomat kijelentem, kérem a’birodalom’ Fő Tanátsszékeit, hogy mind ezeket hagygyák ennyiben. Vajha a’ ti szíveitekben emeltetődhetne olly emlékeztető oszlop számomra, a’ mi ilyen az enyimben a’ti számotokra már fennáll. Adja Isten , hogy úgy áldjon engem* az én népem a’ maga szívében , mint én áldom őtet az enyimben. Adja Isten, hogy legyen szerentsés az Orosz birodalom ’s töltse ki arra és én réám az Isten a’ maga áldásait. —* „Sándor. Német Ország. / Trankofurtumlan olyan reménség volt, hogy a’ vásár, melly ott Sept. 8-dikán szokott kezdődni, most igen neveze- ---------_------------------------——. ii i tu ai.. ■ .T-stsaMMPBag