Magyar Kurir, 1814. július-december (28. évfolyam, 1-52. szám)

1814-09-16 / 23. szám

G A’ FELSÉGES GV Nro. 23. ELMEK EMGEDELMÉBŐL Indúlt Bétsből, Pénteken, September 16-dik napján, 1­814-dik esztendőben. Orosz Birodalom. A­ Császár még nem ment volt Fran­­tzia országból viszsza Fetershvgba , mikor azt írták az újság levelek, hogy a­ Syno­dus , Státustanáts és Senátus ezen neveze­tet adták volna ő Cs. Felségének: Meg­oldatott. Most pedig azt olvassuk a’ Pe­ter­sburgban Augustus i­n­dikán költ leve­lekben, hogy ő Felsége nem fogadta­ el ezen nevezetet, mint az itt következő vég­zés bizonyíttya :„ „U­lase, mellyet ő Felsége a’ Szent Synodushoz, a’ Státustanátshoz, és az Igaz­gató Senátushoz küldött. — „A’ Szent Synodusnak , Státustanáts­­nak , és Igazgató Senátusnak hozzám inté­­zett kérelme, azért, hogy számomra a’ Csá­szári lakóvárosban egy emlékeztető oszlop állíttassék­­ fel, és hogy én ezen nevet Megoldatott, fogadjam­ el, nékem leg­nagyobb megelégedésemre szolgál, midőn en rész szerént az Istennek rajtunk lévő áldását, rész szerént az Orosz birodalom’ fő Tanáts székeinek , mellyek nékem leg hízelkedőbb nevet adnak, gondolkodását megesmérem. Minden iparkodásaimnak czélja az, hogy buzgó könyörgéseim által az Isten’ áldását magamnak és az én né­pemnek megnyerjem, és hogy átallyában az én szeretett hűséges alattvalóimtól és az egész emberi nemzettől áldattassa­m. Ez az én leg­buzgóbb kívánságom, ’s leg­főbb boldogságom. Hanem mind a’ mellett az iparkodás mellett is, hogy ezt elérhessem, mint ember arra a’ vakmerő bátorságra tsakugyan nem mehetek, hogy ezt a’ kü­­lömböztető nevet felvegyem, és úgy véle­kedjek, hogy ezt a’ szerentsét már meg­­érdemlettem légyen. Annyival kevesebbé tartom azt az én princzipiumaimmal meg­­egygyeztethetőnek lenni, hogy én a’ ma­gam hűséges alattvalóimat mindenkor és minden alkalmatossággal a’ mérséklettség­­re és lelki alázatosságra intettem, 's ehez­­képpest nem akarok önnön magam olly példát adni , a’ melly ezen gondol­kodásai ellenkezzék. Midőn tehát én ezennel a’ma­gam leg tökélletesebb háládatosságomat ki­jelentem, kérem a’birodalom’ Fő Tanáts­­székeit, hogy mind ezeket hagygyák en­­nyiben. Vajha a’ ti szíveitekben emelte­­tődhetne olly emlékeztető oszlop számom­ra, a’ mi ilyen az enyimben a’ti számotok­ra már fennáll. Adja Isten , hogy úgy áldjon engem* az én népem a’ maga szívé­ben , mint én áldom őtet az enyimben. Adja Isten, hogy legyen szerentsés az Orosz birodalom­­ ’s töltse­ ki arra és én réám az Isten a’ maga áldásait. —* „Sándor. Német Ország. / Tr­a­nkofurtu­ml­an olyan reménség volt, hogy a’ vásár, melly ott Sept. 8-di­­kán szokott kezdődni, most igen neveze- ---------_------------------------——. ii i tu ai.. ■ .T-stsaMMPBag

Next