Magyar Kurir, 1814. július-december (28. évfolyam, 1-52. szám)

1814-09-16 / 23. szám

G A’ FELSÉGES GV Nro. 23. ELME3 EMGEDELMÉBŐL---------_------------------------——. ii i tu ai.. ■ .T-stsaMMPBag O rosz Birodalom. A1 Császár még nem ment volt Frau- tzia országból viszsza Fetershvgha , mikor azt írták az újság levelek, hogy av Syno­dus , Státustanáts és Seuátus ezen neveze­tet adták volna ő Cs. Felségének: Meg­oldatott. Most pedig azt olvassuk a’ Pe­ter slurgban Augustus i 8-dikán költ leve­lekben, hogy ő Felsége nem fogadta-el ezen nevezetet, mint az itt következő vég­zés bizonyíitya —„ „U/íase, meliyet ő Felsége a’ Szent Synodnshoz, a’ Státustanátshoz, és az Igaz­gató Senátushoz küldött. — „A’ Szent Synodusnak , Státustanáts- nak , és Igazgató Senálusnak hozzám iuté- zett kérelme, azért, hogy számomra a’ Csá­szári lakóvárosban egy emlékeztető oszlop állíttassék - fel, és hogy én ezen nevet Megoldatott, fogadjam-el, nékem leg nagyobb megelégedésemre szolgál, midőn en rész szerént az Istennek rajtunk lévő áldását, rész szerént az Orosz birodalom’ fő Tanáts székeinek , mellyek nékem leg hízeJkedőhb nevet adnak, gondolkodását megesmérem. Minden iparkodásaimnak czélja az, hogy buzgó könyörgéseim által az Isten’ áldását magamnak és az én né­pemnek megnyerjem, és hogy átallyában az én szeretett hűséges alattvalóimtól és az egész emberi nemzettől áldattassa-m. Ez az én leg buzgóbb kívánságom, ’s leg főbb boldogságom. Hanem mind a’ mellett az iparkodás mellett is, bogy ezt elérhessem, mint ember arra a’ vakmerő bátorságra tsakugyan nem mehetek, hogy ezt a’ kü- lömböztető nevet felvegyem, és úgy véle­kedjek, bogy ezt a’ szerentsét már meg- érdemlettem légyen. Annyival kevesebbé tartom azt az én princzipiumaimmal meg- egygyeztethetőnek lenni, hogy én a’ ma­gam hűséges alattvalóimat mindenkor és minden alkalmatossággal a’ mérsékleftség- re és lelki alázatosságra intettem, 's ehez- képpest nem akarok önnön magam oliy példát adni , a’ melly ezen gondol kodásai ellenkezzék. Midőn tehát én ezennel a’ma­gam leg tökélletesebb háládatosságomat ki jelentem, kérem a’birodalom’ Fő Tanáts- székeit, hogy mind ezeket hagygyák én- nyiben. Vajha a’ ti szíveitekben emelte- tődhetne olly emlékeztető oszlop számom­ra, a’ miilyen az enyimben a’ti számotok­ra már fennáll. Adja Isten , hogy úgy áldjon engem* az én népem a’ maga szívé­ben , mint én áldom őtet az enyimben. Adja Isten, hogy legyen szereulsés az Orosz birodalom j ’s töltse-ki arra és én réám az Isten a’ maga áldásait. —* „Sándor. Német Ország. / Tr a nkofurtu ml an olyan reméuség volt, hogy a’ vásár, melly ott Sept. 8-di- kán szokott kezdődni, most igen neveze­Indúlt Bétsból, Pénteken, September 16-dik napján, 1 814-dik esztendőben.

Next

/
Thumbnails
Contents