Magyar Kurir, 1816. január-június (30. évfolyam, 1-51. szám)

1816-02-23 / 16. szám

Ez a’ tudósítás, így folytatja szavait a’ Heidelbergai iró , itt igen nagy örömöt tsí­­­nált. Nem lehet érzékenység nélkül visz­­sza emlékeznünk arra az időre, a’midőn Ferentz Császár ő Felsége, kinek Fel­séges közbenjárásának ezen tudománybéli tints’ viszszanyerését köszönhetjük, néhány hetekig közöttünk tartózkodott, ’s az alatt minnyájunknak szívét egészszen megnyer­te. De buzgó háládatossággal szükség meg esmérnünk a’ Szent Atyának ’s a’ Dóm­ai Udvarnak is azt a’ készségét, a’ melly sze­rént egy ily nevezetes tudománybéli kin­­tset , melly már külömben is egészszen el­veszettnek ’s elidegenittetettnek lenni tar­tatott, azonnal viszsza adtak, ’s a’Német Nemzetnek és az Austriai Császárnak kíván­ságát ily nagy készséggel telyesitették. Ud­vari Tanátsos Professor Wilkens kevés na­­pok alatt útnak indúl Roma felé, hogy ezen kintset által vegye. Spanyol Ország. A’ múlt kedden azt irtuk vala a’ Mad­ridi levelekből , hogy Cevallos a’ külső dolgokra ügyelő Spanyol Minister, most ötödikszer ’s kétségkívül utolszor lepett­ ki a' ministerségböl. De nem telt­ bé a’ Spa­nyol tudósító jövendölése. Kétszer huszon­négy óra múlva jónak találta Ferdinandus Király őtét a’ ministeri hivatalba ismét visz­sza helyheztetni. Ő tehát már most hato­­dikszor lépett­ fel erre a’ magas poltzra. —* ,,Ebben az országban, így szólt a’ Párisi Gazette de France , még nem értek az em­berek ilyen hirtelen való változásokat. Ezt a’ Monarkhiát régtől fogva nem kormányoz­ta oly nagy elevenséggel bíró Fejedelem , mint ez a’ mostani , a’ ki minden végzéseit a' leg telyesebb fiatali erővel teszi . Fel­sége , tulajdon maga szemeivel lát min­dent­­ maga teszi minden végzéseit, ’s ma­ga vigyáz az országlásnak minden ágaira. Mínthogy semmi határt nem elínélő hata­­lommal bír , erre nézve nem is szenved­nek semmi rendelései semmi halasztódást. A’ Király maga ítél , maga parantsol, ’s a’ bétörtetődés minden parantsolatait nyom­ban követi. Innen meg lehet magyarázni, hogy miért következének az udvarnál a­ történetek ily nagy sebességgel egymás után. — Az Amerikában Karthagénánál folyó dolgokról, meilyek felől már az Anglus újságok ily sokat írtak , a’ Madridi újsá­gok még semmit tudni nem láttatnak, vagy legalább azok felől semmit nem emlékez­nek. Sőt jóval bíztatják magokat, azt mond­ván , hogy ők reménlik , hogy a’ Morillon seregei nem soká be fognak Karthagénába menni. Lombardia, Ma­lándban fényes pompával innepel­­ték e’ hónap’ 12-dikén az ő Cs. K. Felsé­ge ditsősséges születése’ napját. A’ testör­­ző nemes sereg, ’s a’ Cs. K. Fő Lovász mester az alája tartozó tselédekkel, ma­ 10 óra előtt­­ azután Feldmarschal Gróf Eollegarde is, mint Vid­­ Király’ siekitartój­ja, tselédjeitöl körülvétetve ’s méltóságá­hoz illő pompával, az Udvarba mentek, a­­hova az alatt minden Ministerek­ Korona­ Nagy Tisztjei) és egyéb fő személyek, ösz­­szegyülekeztek , ’s minnyájan a' Király'pa­lotába mentek, a­ hol az ő Cs. K. Felsége számára az oszlopos szálában egy thrónus vala felállittatva. Ő Felsége a’ maga Ud­­varnokjaitol körűl vétettetve 11 órakor ezen szálába megjelenvén, a’ thrónusba béül­­vén, ’s Hertzeg Metternich ennek grádi­­tsai eleibe állván, jelentette, hogy ő­­is. Kir. Felsége a’ Vas Korona Rendnek káp­talani­ gyűlését tartotta legyen, ’s egyszers­mind a’ kineveztetett tagoknak ’s a’ Rend’ tisztjeinek lajstromát, a’ Rend’ brtoknok­­jának áltat adta, a’ ki azt azonnal felolvas­

Next