Magyar Kurir, 1816. január-június (30. évfolyam, 1-51. szám)
1816-03-26 / 25. szám
Nrv. 25. MAGYAR KURÍR A’ FELSÉGES CSÁSZÁR ÉS APOSTOLI KIRÁLY KEGYELMES ENGERELMÉBŐL. Indúlt Bétsből, Kedden Mártzius 26-dik napján, 1816-dik esztendőben Frantzia Ország. A’ belső dolgokra ügyelő Minister ilyen Meghívást intézett Mártz. 12-ik napján minden Prefektusokhoz: — “ „Uraim! az urak a’ legterhesebb környúlállások között a’ legterhesebb akadályokon győzedelmeskedtek a’ közönséges rend* minden ágai alá támaszt és fundamentomot vetettek ’s a’ luzzasztóknak mindenütt leghathatósabb módon ellene állottak. Sokak az urak közzűl tsak a’ minapában is egy esztelen mozgást még a’ tsirájában megfojtván , a’ bűnnek czélzásait semmivé tették, indító okait kinyomozták, annak gerjesztőit elfogdosták, az Ítélő székeknek által adták , ’s ekképpen oda vitték a’ dolgot, hogy a’ rósz akaratú embereknek ezen új próbatétele sem tehetett egyebet, hanem tsak a’ Státus hatalmának erejét és nagy vigyázását hozta nagyobb világosságra. Az urak érdemessé tették magokat a’ Király’ különös figyelmetességére, és arra, hogy mint fők, azt az egygyességet kormányozzák, a’ mellyel magokat minden jó Frantziák a’ throlaustól széllyel sugározó hatalomhoz tsatolják , és ezt, a’ ditséretre legméltóbb állhatatossággal segíttsék. — ,,Mindazonáltal, bármi nagy bizodalommal legyünk is mi az urak’ iparkodásához , a’ melly kétségkívül minden előfordulható történeteken győzedelmeskedni fog, tsakugyan mind e’ mellett is a’ magok buzgóságokat és minden iparkodásaikat, ’s az igaz ügynek triumphusát, a’ melly ugyan semmi kétséget nem szenved, hanem haladást és gátoltatást tsakugyan találhat, siettetni és könnyíteni kell. Mennél többet tettek már az urak azért a’ szent ügyért, melynek szolgálnak, annál többet kell még tenniek, hogy a’ szerentsésen kezdett munkát tökéletességre vihessék. A’ lázzadás’ gerjesztői sem reménségeiken sem vakmerősködésseken fel nem hagytak mint a’ rend’ örökös ellenségei, semmi alkalmatosságot, semmi fogást el nem múlatnak, a’ polgárokat megkárosodástól való félelem által nyúghatatlankodtatják, a’félelmet, mellyet bennek a’ bűn gerjeszt, a’ gyengékbe is feélélekzik. De meg fognak győződni nem soká, hogy az igasság, mellyet ők ily sokáig fárasztottak’s vakmerősködéssek által boszszantottak , nem tsúfoltathatik ki a’bűnösöknek megbüntettetése nélkül. Ezek mozdulásokat mereszttnek bizonyos szerentsétlenségeknek előfordulandó napjain előre megjelenteni ’s a midőn az ezen fatális napokra való megemlékezéskor azt a’ bátorságot, mellyel thrónusunk* védelme alatt élünk, minden jó lakosok áldják, akkor ezek az emberek , a’ magok ügyeknek elvesztése miatt való kétségbeesés által gyötrettetvén, ezen fatális napokkal egygyüttabb*