Magyar Kurir, 1816. január-június (30. évfolyam, 1-51. szám)

1816-03-26 / 25. szám

Nrv. 25. MAGYAR KURÍR A’ FELSÉGES CSÁSZÁR ÉS APOSTOLI KIRÁLY KE­GYELMES ENG­ERELMÉBŐL. In­dúlt Bétsből, Kedden Mártzius 26-dik napján, 1816-dik esztendőben Frantzia Ország. A’ belső dolgokra ügyelő Minister ilyen Meghívást intézett Mártz. 12-ik napján min­den Prefektusokhoz: — “ „Uraim! az urak a’ legterhesebb kör­­nyúlállások között a’ legterhesebb akadá­lyokon győzedelmeskedtek­­ a’ közönséges rend* minden ágai alá támaszt és funda­­mentomot vetettek­­ ’s a’ luzzasztóknak min­denütt leghathatósabb módon ellene állot­tak. Sokak az urak közzűl tsak a’ minapá­ban is egy esztelen mozgást még a’ tsirájá­­ban megfojtván , a’ bűnnek czélzásait sem­mivé tették, indító okait kinyomozták, an­nak gerjesztőit elfogdosták, az Ítélő szé­keknek által adták , ’s ekképpen oda vit­ték a’ dolgot, hogy a’ rósz akaratú embe­reknek ezen új próbatétele sem tehetett egyebet, hanem tsak a’ Státus hatalmának erejét és nagy vigyázását hozta nagyobb vi­lágosságra. Az urak érdemessé tették ma­gokat a’ Király’ különös figyelmetességére, és arra, hogy mint fők, azt az egygyessé­­get kormányozzák, a’ mellyel magokat min­den jó Frantziák a’ throlaustól széllyel su­­gározó hatalomhoz tsatolják , és ezt, a’ di­­tséretre legméltóbb állhatatossággal segít­­tsék. — ,,Mindazonáltal, bármi nagy bizoda­­lommal legyünk is mi az urak’ iparkodásá­hoz , a’ melly kétségkívül minde­n előfor­dulható történeteken győzedelmeskedni fog, tsakugyan mind e’ mellett is a’ magok buz­­góságokat és minden iparkodásaikat, ’s az igaz ügynek triumphusát, a’ melly ugyan semmi kétséget nem szenved, hanem hala­dást és gátoltatást tsakugyan találhat, siet­tetni és könnyíteni kell. Mennél többet tet­tek már az urak azért a’ szent ügyért, melynek szolgálnak, annál többet kell még tenniek, hogy a’ szerentsésen kezdett munkát töké­­­letességre vihessék. A’ lázzadás’ gerjesztői sem reménségeiken sem vakmerősködésse­­ken fel nem hagytak­­ mint a’ rend’ örö­kös ellenségei, semmi alkalmatosságot, sem­mi fogást el nem múlatnak, a’ polgárokat megkárosodástól való félelem által nyúgha­­tatlankodtatják, a’félelmet, mellyet ben­­nek a’ bűn gerjeszt, a’ gyengékbe is feélé­­lekzik. De meg fognak győződni nem so­­ká, hogy az igasság, mellyet ők ily sokáig fárasztottak’s vakmerősködéssek által bosz­­szantottak , nem tsúfoltathatik­­ ki a’bűnö­söknek megbüntettetése nélkül. Ezek moz­dulásokat mere­szttnek bizonyos szerentsét­­lenségeknek előfordulandó napjain előre megjelenteni­ ’s a midőn az ezen fatá­lis napokra való megemlékezéskor azt a’ bátorságot, mellyel thrónusunk* védelme alatt élünk, minden jó lakosok áldják, ak­kor ezek az emberek , a’ magok ügyeknek elvesztése miatt való kétségbeesés által gyöt­­rettetvén, ezen fatális napokkal egygyüttab­b*

Next