Magyar Kurir, 1817. július-december (31. évfolyam, 1-49. szám)
1817-09-16 / 23. szám
Az Amerikai függetlenségi hadakozásról némely Statistikai Jegyzések. Hetedik esztendeje máig miótta Amerika a’ hadakozásnak Theátromává változott. Van oka Spanyolországnak, hogy nem akar ott lévő Tartományaitól megválni. Az Insurgensek pedig naponként növekedő tűzzel viaskodnak szabadságokért. Nem kell úgy gondolkodnunk, mintha a’ tőlünk olly meszsze eső Új'Világban előforduló történetek Európát nem illetnék. Nagy befolyása volt eleitől fogva Amerikának Európához, nagy befolyása lehet még az oly most folyó dolgoknak is ahoz. Éppen mostanában jött ki Londonban egy Munka : A’ Spanyolország és Spanyol Amerika közt folyó Háborúnak eredetéről, előmeneteléről, és jelen való állapotáról. Irója egy Déli Amerikai születésű személy. Jóllehet , az író a’ Insurgensek’ részin van is,mindazáltal azt lehet mondani , hogy nagy mérséklettséggel, és részrehajlás nélkül van a’ Könyve Írva. A’ Londoni újság írók azt rövideden eszve summázták, és beiktatták újságieveleikbe , mellyel mi is ezennel közlünk Olvasóinkat, hogy az mintegy világositásúl szolgáljon az ezen Tartományokban még ezután történő dolgokra nézve. Legelsőben is az egész Spanyol Amerikának felosztását adja elő az író , nevezetesen felosztja azt a Vice-Királyságokra , úgy mint : *Uj Spanyolországra vagy is Mexicóra, Santa Fe de Bogotára vagy Uj Granadára', Buenos Ay Aresre vagy a 'La Plata nevű Folyóvíz mellett fekvő Tartományokra , és Perura, továbbá Guatimala , Veneczuela, és Chili Kapitányságokra, mellyek 1810- dik esztendők előtt Helytartók által igazgattalak. »Ezeket a’ Helytartókét a’Spanyol Király nevezte ki, és egymástól függetlenek voltai. Az egész Spanyol szároznak népességét 13 millióra teszi. Ezen számban az Indusok, Spanyolok, Szeretsenek, és ezeknek elegyes maradékaik felvéve vágynak. Kivételnek pedig a’ Méta , Guagiros, Oronico, és Rio Janeiro partjain , és a’ Buenos Ayresi megmérhetetlen pusztában lakó szabad Nemzetségek. A’ lakosoknak a’ baromtartás, földmivelés , és bányászkodás a* foglalatosságaik. Az Indusok, és Szeretőnek régi szokásaikat megtartották, ellenben a’ Creolok a’ Spanyolokéit vettékfel. Már a’múlt Században mutatták magokat hellyes hellyel a’ békétlenségnek kémelly jelei. De az 1810-dik esztendőben a’ Spanyol Királyi Famíliának Bayonnéban történt fogságra vettetése, és Bonaparte Jósefnek a’ Spanyol Thronusra lett lépése volt az az időpont , mellyben Spanyol Amerika az Anyaországtól elszakadt, és egész Spanyol Amerikában közönségessé lett a’ támadásnak lelke. Minden Tartományokban zenebonos Törvényszékek (Junták) állottak fel; lármás gyűlések tartattak; egymással vetekedő Pártosok támadtak. Minden kigondolható Igazgatás formáját megpróbálták. Egyik Tartomány a’függetlenség mellett volt,— legtöbben VII. Ferdinándhoz hajlottak, már akár szívből, akár színből, — némellyek Köztársaságot , mások Királyt kirántak, — kevesen Franczia Ország részin voltak, — némellyek a’ Cortesekhez szítottak, — mások Regenséget akartak, — ismét mások Szövetséges Státust kívántak, és sokan szakadás, és különös uralkodás mellett buzogtak. Minden egyes Tartományokban viszont külömböző vetélkedések és indulatok uralkodtak. Sem maguk magokkal , sem a’ többiekkel nem tudtak megegyezni. Az egész ország egy közönséges, és mellyen meggyökerezett fejetlenségnek theat romává vált. Ez az állapot egészaddig tartott, mikor VII. Ferdinand a’ Trioliusra visze