Magyar Kurir, 1817. július-december (31. évfolyam, 1-49. szám)

1817-11-21 / 42. szám

rályságot az igaz jussal bíró Mona­rkhá­­nak megtartathassa. Erüssitette, hogy ő a’ nevezett személyeket nem nézte ösz­­szeesküdteknek lenni , de ellenben esmér­i egy más valóságos öszszeesküttet, tudni­illik Beresford Marsh­all, a’ ki magát a’ Kormányozok’ Aktájának ellene szegzet­­te. Harmadik kikérdeztetésekor megvall­­ja végezetre, hogy ő, a’ nélkül hogy va­laha az öszszeegi­üttek gyűlésébe ment volna, megígérte nékiek, hogy mihelyest ők a’ Marschalnak és Kormányozóknak elfogása vagy megölése által az Ország­­lást felfordították, ő a’ fegyveres sere­geknek vezérlését azonnal által veszi; hogy az ő tzélzása a’ volt légyen, hogy a’fegy­veres seregekhez való befolyása által min­den fejetlenségnek gátat tegyen; és hogy végezetre, mihelyest a’ revolutzió meg­történt volna,­­ a’ Püspököket, Grande­­seket, ’s Nemeseket azonnal öszszehivatni akarta , hogy egy Országjószéket formál­janak oly tzélzással, hogy a’ Koronát a’ mostan Uralkodó Felség’ számára meg­tartsák. Egy éberánt, a’ népet is megkér­dezni akarta , ’s ha a’ nép a’ mostani Kormányozóknak megtartatásokat helybe hagyta volna, ő ezeket is meghagyni szán­­dékszó­­ hivataljokban. Átaljában azt is megvallotta, hogy ő egy Szabad Kömives Társaságnak Mestere legyen. Garda Henrik mindent megval­lott, a’ mit felel­é az ő czimborássai ki­mondottak. Ölet Oberster Monteiro avat­­ta­ be a­ társaságba, a’ ki úgy irta­ le előt­te Mar­chal Beresfordot ’s ennek Gene­rál Stábját, mint az ő hazájok’ elnyomó­ja Cabral egy hoszszú és öszszezavart nyilatkoztatást tévén, az ellene intéztetett vadpo­tok ’s a’ tzimborások által felöl le kimo­­­to­t dolgok köztük némellyeket­­tag­oni ipari adott., Francisco - de - Nives­ megvallotta hogy ötét az Oberster deklamálásai a’ Miresford ellen való öszszeesküvésbe be­le vonták, de ő semmit nem tudott ab­ból , hogy ez az Öszszeeskűvés a’ Portu­­gallus Kormányozok ellen lett volna in­téztetve; sőt hogy inkább vélte elhitetni iparkodott az nevezett Oberster, hogy magok a’ Kormányozok is felindúlva vol­nának a Marsch­al ellen. Simiomo-de-Souza (egy Építőmester)­ oly nyilatkoztatást tett, hogy őlet Obers­­ter Monteiro reá akarta venni a’ titkos társaságba való beállásra , de ő nem en­gedett ezen sugallásoknak. Azt megval­lotta, hogy neki több­féle luzzasztó pro­­klamátziókat mutattak,, és hogy ő gyak­ran látogatott­­ meg oly személyeket, kik felöl tudta, hogy az öszszezsatolódásnak tagjai legyenek*. Ricardo Figneria, Manuel Mon­­terio, Ignacio Figu­ereido , és Dias Ri­berio meg­vallják , hogy az öszszezsatoló­­dásba beavattatva voltak, hanem, hogy ők csak az A­ng­lu­sok’ elkergettetését tartották annak czéljának lenni.. Fonseka Nices megrakja, hogy is­­meretes volt előtte az öszszeeskűvés és hogy vétett; de ő azért nem árulta azt el, hogy nem voltak bizonyító írások ke­zei között, és hogy Báró Eben néki azt mondotta , hogy az egész dolog, tsak me­se. Mondja, hogy ezen Báró egy leve­let kezdett el az ő jelenlétében Marsc­al Beresfordhoz írni, a’ melly által ennek javasolni fogja , hogy mennyen haza An­gliába. Báró Eben azt erőssíti, hogy né­ki ezen öszszeesküvésröl tsak igen bizon­­talan kifejezésekkel beszéltettek; ’s hogy ő hozzá postán érkezett egy lázzasztó pro­­klamátzió, a’ mellyel ő Gomes Freyré­­nek megmutatván, e’ néki azt tanátslot­­ta, hogy arról senkinek semmit ne szóll­­jon. A’ Marsc­al Beresfordot illető mots­­kolódó Írásra nézve m­egvallja, hogy as. az ő keze’ írása, de nem’ az ő szerze­ménye volna, ’s hogy ő azt tsak azért ir­­ta volna le, hogy Londonba a’ Süssek- X **

Next