Magyar Kurir, 1817. július-december (31. évfolyam, 1-49. szám)
1817-11-21 / 42. szám
a’ mellyel Frantziaországot azon függetlensége és méltósága erant bátorságossá teszik, a’ mellyek nélkül sem egy király sem egy nemzet fenn nem állhat. — „Leirám előttetek terheinket é s azon eszközüket , mellyeknek elövetettetését azok kívánják. Bérekesztésül kellemetesebb tárgyakra fordítom figyelmetességteket. A’ hallás, ez a’ még e’ földön is minden boldogságnak fundamentuma,mellyet a’ Fr. Szentegyháznak viszszaadatott békességnek köszönünk, ismét virágzó al- Izpotra fog jutni közöttünk. A’ tsendesség és bizodalom viszszatérni kezdenek közinkbe; a’ hitel erősebb labra áll; a’ mezei munka , kereskedés , és mesterségi szorgalmatoskodás sikeresednek ; új ritka művek tűnnek elő, mint bámulás’ tárgyai. Egygyik fijam (Hertzeg Angoulem) ezen szempillantatban az ország’ egy részén útazik, ’s a‘ maga lelkének jó gondolkodásáért , melly az ő magaviseletéből kitündöklik, áldáskivánást arat mindenütt; és Én, ki a’ magam népe’ boldogittatására való törekedésen kívül semmi egyéb hajlandóságot nem esmerek, ’s a’ ki tsak éppen is népem’ boldogittatásáért találok kevélységet azon hatalomban, mellyet minden megtámadtatások ellen meg fogok oltalmazni tudni — én mondom érzem , hogy engem’ szeret ez a’ nép, ’» önnön szívem bizonyitja, hogy nékem soha nem fog ezen vigasztalásban fogyatkozásom lenni.“ * ^ . Minekelőtte ezen beszédnek tartására ment volna a’Király, elébb Szent Mise halgatásra ment fényes pompával a’ maga famíliájával, ’s az Ország’ Fairjeivel ’s Küldöttjeivel a’ Boldogaszszony’ templomába. Onnét egy óratájban a'Küldöttek’ szálájába ment, a’ hol már a’Pairek is jelen voltak. A’ gráditson 12 Pairekböl ’s só Küldöttekből (Deputatusokbol) álló követség által fogadtatott, ’s a’ trónusra ült. Mellette két felől a’ Királyi Frinczek ; alatt a’ trónus mellett kétélű a’ Ministerek, Marschallok, és Státusministerek , a’ Fő Camarás (Talleyrand), a’ Fő Czeremoniamester (Marquis de Dreux-Brece), ’s a’ Fő Cancellarius (Dombray) , a’ nékiek rendeltetett hellyeken ; a’ Fairek a’ nékiek határoztatott padokon a’ magok rangjok szerént tudniillik, az elsőn a’ Hertzegek, másodikon a’ Marquisok, harmadikon a’ Vice-Grófok, negyediken a’ Bárók, utánnok a’ Deputatusok , a’ Kir. fiertzegaszszonyok pedig a’ Chartresi ifjú Hertzeggel, a’ trónussal általellenbe helyheztetve lévő kárpitos székekben, ültek. Sok szép és tzifra öltözetű aszszonyságok is nyomakodtak be egész a’ Deputatusok’ padjaikig. A’ Paireknek maga parantsolta a’ Király, a’ Deputatusoknak pedig a’ Cancellarius által engedtette meg, hogy űljenek-fe, ’s azután kalapemeléssel az egész gyűlést köszöntvén , hozzá fogott a’ már előadott beszédhez; ’s ennek is vége lévén , a’ Belső Minister egy esküvést olvasott fel , melynek ez az értelme: —„Esküszöm, hogy a’ Királyhoz hűséges leszek, hogy a’Constitutzió ’s az Ország* törvényei eránt engedelmességgel fogok viseltetni, és hogy úgy viselem magamat, mint egy jó és betsületes Deputátushoz illik.“ — Azután mind azok a’ Deputatusok, a’ kik most választattak, neveiken egygyenként elé szállittattak, ’s ezen szókat hangosan elmondottak: En erre meg esküszöm ! — Ekkor kinyilatkoztatta a’ Cancellarius, hogy a’Törvényhozó gyűlés’ ülései az 1817-dik esztendőre kinyittatva vágynak; meghívta a’ Deputatusokat, hogy 8-dikban tanátskozásra gyűljenek öszsze, a’ Király pedig kisérőjiveegygyütt, ágyuk’ durrogása által köszöntetvén, mint jött is volt, a’ Tuilleria kastélyba viszsza ment. A’ Lyoni Profoszos törvényszék az