Magyar Kurir, 1817. július-december (31. évfolyam, 1-49. szám)

1817-11-21 / 42. szám

a’ mellyel Frantziaországot azon függet­lensége és méltósága erant bátorságossá teszik, a’ mellyek nélkül sem egy király sem egy nemzet fenn nem állhat. — „Leirám előttetek terheinket é s azon eszközüket , mellyeknek elövetettetését azok kívánják. Bérekesztésül kellemete­­sebb tárgyakra fordítom figyelmetesség­­teket. A’ hallás, ez a’ még e’ földön is minden boldogságnak fundamentuma,mel­­lyet a’ Fr. Szentegyháznak viszszaadatott békességnek köszönünk, ismét virágzó al- Izpotra fog jutni közöttünk. A’ tsendes­­ség és bizodalom viszszatérni kezdenek közinkbe; a’ hitel erősebb labra áll; a’ mezei munka , kereskedés , és mestersé­­gi szorgalmatoskodás sikeresednek ; új ritka művek tűnnek elő, mint bámulás’ tárgyai. Egygyik fijam (Hertzeg Angou­­lem) ezen szempillantatban az ország’ egy részén útazik, ’s a‘ maga lelkének jó gon­dolkodásáért , melly az ő magaviseleté­ből kitündöklik, áldáskivánást arat minde­nütt; és Én­, ki a’ magam népe’ bol­­dogittatására való törekedésen kívül sem­mi egyéb hajlandóságot nem esmerek, ’s a’ ki tsak éppen is népem’ boldogittatá­­sáért találok kevélységet azon hatalom­ban, mellyet minden megtámadtatások ellen meg fogok oltalmazni tudni — én mondom érzem , hogy engem’ szeret ez a’ nép, ’» önnön szívem bizonyitja, hogy nékem soha nem fog ezen vigasztalásban fogyatkozásom lenni.“ * ^ . Minekelőtte ezen beszédnek tartá­sára ment volna a’Király, elébb Szent Mise halgatásra ment fényes pompával a’ maga famíliájával, ’s az Ország’ Fair­jeivel ’s Küldöttjeivel a’ Boldogaszszony’ templomába. Onnét egy óratájban a'Kül­döttek’ szálájába ment, a’ hol már a’Pai­­rek is jelen voltak. A’ gráditson 12 Pai­­rekböl ’s só Küldöttekből (Deputatusok­­bol) álló követség által fogadtatott, ’s a’ trónusra ült. Mellette két felől a’ Kirá­lyi Frinczek ; alatt a’ trónus mellett ké­télű­ a’ Ministerek, Marschallok, és Stá­­tusministerek , a’ Fő Camarás (Talley­rand), a’ Fő Czeremoniamester (Mar­quis de Dreux-Brece), ’s a’ Fő Cancella­rius (Dombray) , a’ nékiek rendeltetett­ hellyeken ; a’ Fairek a’ nékiek határozta­­tott padokon a’ magok rangjok szerént tudniillik, az elsőn a’ Hertzegek, máso­dikon a’ Marquisok, harmadikon a’ Vi­ce-Grófok, negyediken a’ Bárók, után­­nok a’ Deputatusok , a’ Kir. fiertzegasz­­szonyok pedig a’ Chartresi ifjú Hertzeg­­gel, a’ trónussal általellenbe helyheztetve lévő kárpitos székekben, ültek. Sok szép és tzifra öltözetű aszszonyságok is nyo­­makodtak­ be egész a’ Deputatusok’ pad­jaikig. A’ Paireknek maga parantsolta a’ Király, a’ Deputatusoknak pedig a’ Can­cellarius által engedtette­ meg, hogy űl­­jenek-fe, ’s azután kalapemeléssel az egész gyűlést köszöntvén , hozzá fogott a’ már előadott beszédhez; ’s ennek is vége lé­vén , a’ Belső Minister egy esküvést ol­vasott­ fel , melynek ez az értelme: —­­„Esküszöm, hogy a’ Királyhoz hűséges leszek, hogy a’Constitutzió ’s az Ország* törvényei eránt engedelmességgel fogok viseltetni, és hogy úgy viselem magamat, mint egy jó és betsületes Deputátushoz illik.“ — Azután mind azok a’ Deputa­tusok, a’ kik most választattak, neveiken egygyenként elé szállittattak, ’s ezen szó­kat hangosan elmondottak: E­n erre meg esküszöm ! — Ekkor kinyilatkoztatta a’ Cancellarius, hogy a’Törvényhozó gyű­lés’ ülései az 1817-dik esztendőre kinyit­tatva vágynak; meghívta a’ Deputatuso­­kat, hogy 8-dikban tanátskozásra gyűlje­nek öszsze, a’ Király pedig kisérőjive­egygyütt, ágyuk’ durrogása által köszön­tetvén, mint jött is volt, a’ Tuilleria kas­­télyba viszsza ment. A’ Lyoni Profoszos törvényszék az

Next