Magyar Kurir, 1831. július-december (45. évfolyam, 1-53. szám)
1831-09-16 / 23. szám
183 Azon indúlatbeli változásokra nézve pedig, mellyeket a’ Timesnek említett tzikkelyei Parisban okoztak, ugyan ez, Aug. 30-kan ezt mondja: „Három frantzia Újságok, ú. m. a’ Journal des Debats, a’ Journal du Commerce, és a’ National nagy haragot és gyűlölséget jelentő kifejezésekkel támadják meg a’ felsőbb napokban megjelent újság levelünket azért, hogy azok, a’ Frantzia Igazgatószéknek egy Európa I. Nyúgoti részén eső tartományában tett katonai és politikai mozgásairól egy kevéssé komolyan fejezzék ki magokat. Ezen tzikkelyek’ közönségessé tétele főcéljának, — az ő állítások szerént, — annak kellett volna lenni, hogy az által a’ Frantziák és Anglusok a’ dologra figyelmetesebbekké tétessenek. De nem, — mi abban sokkal inkább belső Interessénkre mint külső Politikánkra tekintettünk. Megvisgálván mind azon tulajdon hasznunkra és országunk jóllétére épült eszközöket, mellyek által Újító rendszabásaink kivitele nagyobb és gyorsabb lépésekkel haladhat elő; úgy találtuk, hogy legkönnyebben és leghamarább elérjük szándékunkat, ha az emberek figyelmét azon változásokra függesztjük, mellyek Európában naponként történnek és a’ mellyek minket közelebbről fenyegetnek, így szólnak a’ nevezett frantzia Újságok ellenünk.------Úgy de, nem természeti dolog e’ az, Uraim! hogy midőn az ember valami veszedelmet előre ellát, először is azon óvószerekhez folyamodik, mellyek élet magát tulajdon házát és hazáját helyheztetik kívül minden veszedelmen. Nem a’ legillendőbb módon tselekedtünk el mi, mikor ollyan hihető és megeshető dolgokat tettünk fel, mellyek egy külső Krisis kifejlödzésére vihettek? Ha azonban, ezen dolgok feltételekor, néha néha ollyan kifejezések szaladtak ki szánkból, mellyek alól a’ mi Kalais szorosan jól lakó Szomszédjaink, Igazgatószékeket kinem menthetik; tudják, hogy nekünk sem akkor nem volt, sem most éppen nem tzélunk úgy beszélni , hogy azt Frantzia ország roszra magyarázhatná, ’s tsak azért Újság leveleit tele sértésekkel botsáthatná ki. Az igaz, hogy egy, a’ külső dolgokra ügyelő Anglus Ministernek, első és fő tzéljának annak kellett volna lenni, hogy Frantzia országgal maradandó, szabad és hathatós Szövetséget kössön, olly feltételek alatt, mellyek a’ két Nemzet szívéből minden bizodalmatlanságot kiirtottak, és Európának békességét elősegítették volna. Mikor azt kérdeztük, hogy a’ Frantziák miért nem mentek sereggel a’ Visztula felé ? ezt felelék : azért, mivel azok, a kik magokat „liberalis Félnek“ nevezik’ Lajos Filiptől kívánták, hogy oda sereget küldjön. Minthogy, — kérdőnk továbbá — az Urak a’ Lengyeleket felt biztatták , az Oroszok ellen pedig fenyegetőztek, — miért nem tettek eleget vagy a’ Biztatásnak, vagy a’ Fenyegetödzésnek? azért felele a’ Nemzet, mert igy a’ Frantzia Ország ellen áskálódó, azt minden Újságokban rágalmazó Anglia talán még fegyverét is ellenünk fordította volna. Leghelyesebb feleletünk, jó Uraim! nekünk erre az, hogy az illyen előre való feltevés által, maga önként teszi a’ Nemzet magát a’ leggorombább rágalmazásra méltóvá. — Egy másik Frantzia Újság arra emlékeztet bennünket, hogy egy illyen hadi próba, bizonyosan közönséges háborút húzott volna maga után, a’ melly esetet a’ liberalis Félnek, minek elötte az Igazgató széket egy illyen politikára kénszerítené, elébb jól gondolóra kellett volna venni. Mi részünkről azt hiszszük, hogy jobb lett volna, a’ Visztula mellett folyó véres hadakozásoknak, a háború*