Magyar Kurir, 1831. július-december (45. évfolyam, 1-53. szám)
1831-09-16 / 23. szám
184 helyett, Anglia és Frantzia Országtól tett közbenjárás által vetni véget. — Arra a’ „Szegénységre“ pedig, a’ mivel a’ National, ezt az Országot zsúfolni nem szégyenli, azt feleljük, hogy sokkal okosabb már ma Anglia , mint sem hogy az ő Népének kintseit, idegenekre vesztegesse. Egyébaránt Angliának, jussai és betsülete védelmezésére, ha t. i. azok megbántatnak, pénze, kintse, gazdagsága elég van. Mikor utoljára a’ Nationál,— Bonaparténak, a’ ki bennünket „Félkézkalmároknak“ nevez, azért mivel szerentsésebbek voltak golyóbisaink és dárdáink, az említett alatsonyító kifejezése helyett, alkalmatosabb módhoz is folyamodhatott volna, Nagy Britannia eránt való igazságtalan gyűlölsége kimutatásában. Végezetre, a’ Times Aug. 51 ken költ levelében ezt jegyzi meg: A’ Lisbonából Aug. 11-ben indúlt levelek értelme szerént, a’ Frantzia hajós sereg a’ Tájóról eltávozott, és tsak egy Fregat maradt ott azért, hogy az a’ Frantzia alattvalóknak, ha szükségök lenne reá, menedék helyül szolgáljon. A’ Frantzia Admirális , mikor Don Migueltől „de egész ditsőséggel ám“ eltávozott ’s ettől a kissebb nagyobb hajókból álló Flottáját magával elvitte; külömb féle okokat hozott fel ezen tselekedete igazságos voltának megmutatására. De azon okok nagyobb részént költöttek. Mert minekelötte ő a’ Tájóra berontott volna, Admiral Roussin clul. 8 kán) a’ portugalliai Igazgatószéktöl, ollyan végzéseket küldött hozzá, a’mellyeknek elfogadása által minden ellenségeskedéseket ki lehetett volna kerülni. Azokban a’ Végzésekben t. i. a’ Portugalliai Udvar az Anglusok közbenjárását kívánta. Mindezekre, a’ Frantzia Admirális a’ ki az elkövetett sérelmekért való elégtételen kívül babér koszorút is kívánt aratni, erővel rontott be 11 kén a’ Tájón ’s a Liszbonában lévő Királyi palotától egy ágyú lövésnyire vasmatskákon álló hajójáról, egész gyözedelmi hangon így ír : „Imé Liszbóna előtt vagyok, de a’ minden időben nagy lelkű „Frantzia Ország a’ Gyözedelem előtt „ajánlott feltételekhez fogja magát alkalmaztatni. Míg azonban ennek gyümöltseit öszvegyűjteném, a’ had áldozatiért „való elégtétel kívánásának jussát, magamnak tartom.“ Ez a’ levél 11 dikén költ, a’ mikor a’háborúnak*ha ugyan volt — vége lett, és a’ mikor az Admirális nyilván kijelenti, hogy ő tsak a’ gyözedelmet megelőző feltételek alatt fog alkudni. Ugyde ama Végzésben egy szó sints arról, hogy a’ Portugalliai hadi hajók elfogattaknak tartassanak. Ebben az esetben hol lenne helye annak a’ Frantzia nagylelkűségnek , a’ mellyel az Admirális ollyan fenn lát? Innen azt a’ következést húzzuk, hogy még 11 ikben, az ellenségeskedések megszűnte után , a’ győzedelmes hajó sereg vitéz Fővezérének nem volt az a’ szándéka, hogy a’ szegény Portugalliai Flottát a’ Frantzia hajóslegények számára dobra fittesse,és 12ikben ezt tselekedte, vagy azért,hogy már akkor nagyobbaknak képzelte jussait, vagy mivel, akkor tudta meg először az ő ellenségének gyengeségét. Mi ugyan a’ Frantzia admirálisnak képzelt jussai magyarázásába ereszkedni nem akarunk , mellynél fogva tudni illik, vagy az ö hadi tetteinek characterét, vagy az ő Tájára való bemenetelét magasztalnánk ; azt mindazáltal lehetetlen elhalgatnunk, hogy ha küldettetésének következéséből a’ katonai gyözedelmet egészen használni akarta, miért titkolta el,és miért írta, hogy ő alkudozásait a’régi alapokra fogja építeni. Ha nyálsz hajót azért fogott ki, mert azok az ütközet líneájában állottak, két roszszat pe-