Magyar Lapok, 1936. október-december (5. évfolyam, 222-296. szám)
1936-10-01 / 222. szám
ä versul idéz, de éppen fordított értelemben, mint, kifogást, mint bírálatot hozta fel, jellemzésül arra a határozatlanságra és kertelésre, ami ezeket a „kisebbségi“ megszorításokat és szerződési kikötéseket jellemzi. Érdemes azonban megragadni ezt a kitűnő alkalmat és tovább idézni Dupuis szőnyegre hozott előszavából. „A kisebbségek nemzetközi védelme — írja többek között a francia tudós, ki bizonyára nagy demokrata — nem egyéb, mint bevallása annak, hogy a népi szuverenitás nem tud a lakosság minden árnyalatának tűrhető kormányzatot biztosítani... Ez a vallomás azonban, sajnos, nem tudta mindezidáig a gyakorlatban mérsékelni az u. n. népi kormányoknak azt a törekvését, hogy a többség törvényeit mindenkire rákényszerítsék, tekintet nélkül a kisebbségek jogaira, érzelmeire és jogos igényeire. Kétségen kívül, kegyetlen gúny rejtőzködik abban, ha a kisebbségek védelméről beszélünk, amikor megengedjük az államoknak, hogy bizonyos polgáraitól idejüknek, szabadságuknak, sőt végső esetben életüknek áldozatát követelhessék olyan ügyekben, melyek nem az övéik. A kisebbségi szerződések vagy záradékok fölöslegesek lennének, ha az államoknak tudata éppen olyan éber lenne kötelességeket illetően, mint a jogaikra vonatkozóan is ha e kötelességeiket teljesítenék is ...“ Mivelhogy pedig már benne vagyunk az idézésben, idézzük azt is, mit a francia tudományos akadémia tagja Balogh Arthurról mond, akinek tudományánál csak a szerénysége nagyobb: „A mérsékletet, mellyel Balogh Arthur könyvét megírta, annál is inkább csodálom, mert az ő helyében sokkal többet követeltem volna ott, ahol vagyok, tényleg sokkal többet is követelek a kisebbségek számára. Az ő könyve megérdemli, hogy klasszikussá váljék. Minden kilátás meg van arra, hogy ez sikerüljön is.. így állunk a Dupuis-féle idézetekkel s nem másként Schmidt-Wodder-nek, az ősz lelkipásztornak felhozott szavaival sem. "Európa erejét és gazdagságát nem természetes kincsei, nem embereinek sokasága nem térségeinek kiterjedtsége adják, hanem az a sokféle nép, mely földjén él, e népeknek fejlett személyisége. Ezek a népek jelentik Európa életének alapját, melyet hosszú történelme alatt küzdött ki magának. A sorsdöntő kérdés az, hogy Európa felismeri-e életének ezt a tátjkát... Európa a nagy kapocs, mely a népek e gazdagságát egybefoglalja. Mihelyt nem teljesíti ezt a feladatot, e népek halálos veszedelembe sodródnak... Az otthon a rög, amelyen lakunk, olyan, mint az anya karja, mely szere A város meg a falu Irtai P. Pál Ödön Zsuzsinak már három hete megmondta az anyja, mikor lesz a bátyja lakodalma. Addig mégse akart elkérezkedni, amíg haza nem hozza a gazdája ruháját a szabótól. Mindennap benézett érte, de a szőke, félősszemű szabólegény egyre azt hajtogatta: majd holnap. Ma is bent járt érte s a ruha most se kész. Eddig nem törődött a késedelemmel, valahogy jól esett neki mindennap benézni a műhelybe. A szőke legénnyel szívesen váltott néhány szót, bár ezt ő maga se nagyon tudta. Vagy nem akarta tudni. A ruha nem lett ma se kész. A bátyja lakodalma már holnap lesz, hát elkétezkedett így is. Kissé nehezen ment a dolog, de ment. Az Asszonya meggondolta, hogy nem rontja el aleány szerencséjét, hátha megtetszik valami tisztességes legénynek és az beköti a kontyot. Zsuzsi most már a tizenhét esztendős szívével nekivághatott az országútnak. A városon túl valamicskét dombnak vitt Az út, ott egy kicsit megállt és körültekintett. A kormos, piszkos város úgy nyúlt el előtte, mint valami szemétgödörbe esett részeg koldus. Csupa folt a ruhája, a sokszínű háztető. Valami sétatérféle, mintha a bozontos szakálla, haja lett volna: elgémberedett fák mocskos tollseprűje. És a sok bozont között a városháza tornya, a koldus orra. A rekkenő melegben remegő, átlátszó gőz is táncolt körülötte, egészen úgy, mint mikor a részeg emberből dúl a pálinkaszag. Zsuzsi falusi képzelete legalább olyasmit látott és érzett a magas töltés tetejéről. Magát is meglepte ez a furcsaság. Ő mindig szépnek, csodával határosnak tartotta Győrt. Aztán leült egy galagonyabokor alá, lehúzta a cipőjét, megtörülgette és beletette a batyujába. Kár a drága holmiért. Nem volt rossz kedve, hanem az a kellemetlen kép megzavarta. Egyszerű lelke megérzett valamit abból a nyomorból, amelyet az emeletes és földszintes házak rejtegetnek. Megmagyarázhatatlan látomásképpen hatott rá az egész. Már nem érezte magát olyan diadalmasnak, mint mikor a városi bennszülött felsőbbségével igazította el a falusiakat hogy hol az adó, hol a posta, hol a nagytrafik, a járásbíróság. Talán a cipőjét is azért húzta le, mert egy kis szégyenkezés bizsergett át rajta, miért is él ő már két éve abban a csúnya kőhalmazban. Hiszen élhetne otthon, Börcsön, a vadvirágos réten, a kakukfüves Rábca-parton is. Eszébe jutottak a vadrécék, amint atroliba, egyenesen előretartott nyakukkal szelik át a levegőt és ha leszállnak, nagy pocsoklással kápingatnak a pocsolyákban: acélkék tolluk úgy ragyog, mint a szentjánosbogár sötétkék májusi estéken. A batyuja nem volt nagy. Mindössze egy ünneplő felsőt, meg a cipőt tette bele, a többi majd előkerül otthon a tulipántos ládából, meg a föstös almáriumból. Mégis úgy érezte, hogy nagyon nehezen cipeli. Tudja Isten, talán s lelke nehezedett el attól, amit eltévedt szemmel látott meg a városon. De szomorúsága nem sokáig tartott, Amun mendegélt, feltűnt előtte az abdai major piroscserepes házikóival, rendes nyárfasorával és útitársául szegődött egy darabon a nádas, kákás Holt-Rábca. Nádi rigó fütyörészett körülötte, a parti fecske kormos fejével az 5 feje fölött libbent el, a szárcsa alacsonyan szállt mellette és a víz öregesen, elégedetten pinám bizonytalan partjai között. Szaporozni kezdőlépéseit. Egyszerre eltűnt szívéről a kő kezébenpehelykönnyű lett a batyu. Még talán nótára is gyújtott volna, ha előtte nem kocog csendes léptekkel egy öregasszony, akinek a járása olyan ismerősnek tetszett. Természetes félénksége és bizalmatlansága először azt súgta nek legjobb volna az országút mellett futó gyalogösvényre térni, hogy ne kelljen köszönni. De aztán megemberelte magát, kilépett és utolérte a bandukolót. Hát szerencsére,, mert éppsi örzse néni volt. — Adjon Isten, Örzse néném. Az öreg csak úgy félig oldalt fordult !? nagy szénám nézett a kis cselédre. — Csak nem tettek ki a helyedrűl? — morogta és félig gúnyolódóra, félig jóindulatún görbült fogatlan szája. — Nem dörzse néném. A Jóskának lakodalmára mék. Magyar Lapok V évf., 222. sz. — Csütörtök, 1936. október 1 -----------'íi-------- ----- in............„„ tettei öleli magához gyermekeit. Az államé lenne az apa feladata: gondoskodnia kellene az otthonok világának védelméről és békéjéről .. . " Ezeket s más ehhez hasonló dolgokat mondott a dániai öreg német pap Szembesítjük őt és Dupuis-t, a francia tudóst az Universul vezércikkírójával. Most jelent meg! tarsalom ! Alt. természettudományi alapi meretek. — Orvostudományi alapismeretek. A tisztaság. - A találkozás. Anya -s csecsemőgondozás. — A betegségek. - Az alkoholizmus. — A tüdővész. — Összefoglalás, Ara ; 95 S©I és r?orló Népszerű egészségügyi előadáson (Egyúttal vezérfonal községi- és körorvosok számára. Irta: Dr Váradi Sándor, főorvos. Nélkülözhetetlen egészségügyi útmutató mindenki számára. Kapható: kiadóhivatalunkban. további fogságban maraduak a bucureşti haláltribün építői Bucurestiből jelentik. A Semmitőszék ma foglakozott Bolomei, Cozianu, Ionescu és Burcus mérnökök felfolyamodási ügyével, akik — mint ismeretes — a cotroceni tömegszermcsétlenség miatt kerültek letartóztatásba. A vádlottak felfolyamodása a táblai határozat ellenszólt, amely elutasította a szabadlábrahelyezésük iránti kérelmet. A Semmitőszék mai tárgyalásán olyan határozatot hozott, hogy a mérnökök szabadlábrahelyezés iránti kérelmét egy másik táblai tanács ismételten fogja tárgyalni. Időszerű lantos könyv! Most van a legjobb alkalom testünk természetes megfiatalítására Dr BUCSÁNYI GYULA, egészségügyi tanácsos, főorvos, a természetes élet- és gyógymód élharcosának tollából: Természetes gyógymód és természetes táplálkozás Apa 143 lej. Kapható kiadóhivatalunkban, Oradea, Str. Reg. Carol 5. Vidékieknek portóval 155 lejért szállítjuk. Utánvéttel 25 lejjel drágább. Szabó Béni képviselő emlékirata a kisiparosok érdekében Szabó Béni magyarpárti képviselő, a kisiparos érdekek ismert védelmezője, emlékiratot készített, amelyet a munkaügyi minisztériumba juttat el. A képviselő ebben az emlékiratban az ipari igazolványok kicserélésének megkönnyítése mellett foglalt állást. Az emlékirat adatai szerint az ipari igazolványok becserélése a mai rendszer mellett egy alkalmazottnak 400 leibe, a munkaadónak pedig 1400 leibe kerül. Szabó Béni az emlékiratban arra is kitért, hogy milyen körülményes a különböző iratok beszerzése és éppen ezért ajánlotta, hogy a kicserélésnél legyen elég a régi igazolvány, valamint a törvényes illetékek lefizetéséről szóló nyugta bemutatása, azonkívül a szükséges bélyeg és az előírt fénykép. A képviselő az emlékirat sikere érdekében személyesen is közbenjár a munkaügyi minisztériumban.