Magyar Lapok, 1937. július-szeptember (6. évfolyam, 119-196. szám)

1937-07-01 / 119. szám

Sokezernyi hívő tömeg körmenetével befejezetlön a XI. Katolikus Nagygyűlés Nagy érdekességű események hétfőn este és a keddi napon Minden összejövetelen fölemelően nyilatkozott meg a nép buzgó hithűsége Hétfőn a katolikus nagygyűlés második­­napjának a délutánján a szakadó zá­porszerű eső ellenére újból hatalmas, nagy tömegek vonulnak fel a katolikus gimnázium udvarára, ahonnan a különböző szakosztályok gyűléstermei­­­be zsúfolódnak be. Az eddigi gyűlésekkel szemben feltűnő a né­­­pi tömegek nagy érdeklődése. Az egyszerű embe­­reken már alaposan meglátszik a tervszerű mun­ka­ felvilágosító hatása és fehérharisnyás széke­lyek, kerekrokolyás falusi asszonyok bámulatos hozzáértéssel vitatják meg egymás közt azokat a problémákat, melyeket eddig csak a gyűlések­­ előadói fejtegettek. A SZOCIÁLIS KÉRDÉS IGAZI MEGOLDÁSA CSAK JÉZUS TANÍTÁSA ALAPJÁN KÉPZEL­­HETŐ EL Ilyen érdeklődés mellett délután 4 órakor dr B­o­g­a Alajos előadó nyitotta meg a szociális szakosztály gyűlését. — A szociális kérdés korunk legégetőbb, leg­izgalmasabb problémája. A mai világban nagy iz­gatottságban vannak a lelkek s a mindennapi élet zavaros pocsolyájában sok minden elvész — mondja dr Boga Alajos és beszéde további so­rán mindenki érdeklődését lekötő részletességgel ismerteti a szocializmus kialakulását Engels és Marx tanait, melyeknek hatása alatt az arany utáni vágy teljesen ki akarta ölni az embert fel­emelő szellemi és lelki vágyait. — Kell az anyag, de a szociális kérdés igazi megoldását csak Jé­zus tanítása alapján képzelhetjük el s ehhez a megoldáshoz elsősorban igazság és szeretet szük­séges. A nagy figyelemmel hallgatott elnöki beve­zető után Domby József Jézus társasági atya „A gazdasági liberalizmus“ címen tart előadást. és. Az egyház felemeli tiltakozó szavát a munkás kizsák­mányolása ellen . Az ellenünk folyó harc a gazdasági kér­déseken fordul és oldódik meg. Krisztus tanítása kötelez, hogy az anyagiak helyes elosztásával is törődjünk — mondja bevezetésében páter Dombi­­— majd a kommunizmus és a katolicizmus kö­zött von párhuzamot és ismerteti a tőkés osztály és a munkásság helyzetét. — A kapitalizmust az egyház nem ítéli el, de súlyos hibáit kimutatja, mondja az előadó és a munkás tömegek kizsákmányolása ellen fel­emeli tiltakozó szavát s az aranynak istenné avatását, az örökös haszonra való törtetést elítéli. A kapitalizmus legnagyobb bűnei közül az emberi méltóság semmibevevését, a férjezett nők­nek a gyárakban való elhelyezését s ezáltal az anyaság helyett „a jobb cipő és silányabb gyer­mek“, a pénzvágy és a lelki romlottság előtérbe­jutását drámai erővel ismerteti és kárhoztatja. A nagy tetszéssel fogadott előadás után dr B­ar­áth Béla theológiai tanár a betegsége miatt távollevő dr Sulyok István helyett tart értekezést „A kommunizmus gazdasági rendszerének bírálata“ címen. A kommunizmus alapját az osztálygyűlöletet ismerteti és ebből az osztálygyűlöletből felsarjadt orosz rendszert s annak kirívó gazdasági hátrá­nyait birálja. — Ez a rendszer nem tudta meg­valósítani a megígért vörös paradicsomot, mert a bolsevizmus alapjában államkapitalizmus lett s a munkás kiszipolyozását még előbb vitte, mint az előtte való rendszerek. VEZETŐINK­ÉRTÜNK FELELŐSEK, MONDJA TÓFALVI MÁRTON, CORUNDI SZÉKELY GAZDA Dr Bar­áth Béla magas színvonalú és még­is könnyen érthető előadása után programon kí­­­vül egy egyszerű székely gazda emelkedett fel a hallgatóság soraiból s tisztelettel szót kért. Ke­resetlen, de lélekből jött szavaival arra mutatót, rá, hogy ő hogy képzeli el a bolsevizmus elleni eredményes munkát s elsősorban arra kérte Boga­­Alajos dz előadót, hogy valamiképpen tegyék le­hetővé az iskolánkivüli vallástanítást . A szekták járják a falvakat, lépten, nyo­mon hirdetik téves tanaikat s ha mi csak az is­kolai vallás oktatásra szorítkozunk, ezek a szek­ták sok embert elszéditenek. Egy érdekes példát említve fel a saját faluja életéből, nagy és álta­lános tetszés közben így szól: — Úgy gondoljuk, hogy vezetőink­értünk fe­lelőssel , mert nekünk Róma kell és nem Moszkva, kérjük a Katolikus Népszövetséget, nyomtasson egy olcsó kiadású szentírást, tartsa­nak szentírásmagyarázatokat, minél gyakrabban jöjjenek közénk, mert a téves tanok hirdetői minket igen gyakran felkeresnek és kísértenek. Tófalvi Márton kérő szavaira örömmel és meszhatódottan azonnal válaszol dr Boga Alajos és kijelenti, hogy éppen a nagygyűlést megelőző napokban történt gondoskodás abban az irány­ban, melyet Tófalvi gazda helyes meglátás alap­ján kért. A szociális szakosztály előadása keretében ismét dr Bar­áth Béla tart előadást és a ke­resztény gazdaságtan keresztmetszetét ismerteti. A szükséglet és a fogyasztás a gazdasági élet alapja s a fogyasztás növekedésének előmozdítá­sában látja a jövedelemelosztás igazságos mérté­két. Hogy a fogyasztást elősegítsék, ezért szük­séges a munkástömegek igazságos fizetése, a jö­vedelem igazságos elosztása, melyet legkönnyeb­ben úgy lehetne elérni, hogy u. n. hivatásszerve­zetek irányítanák a gazdasági életet. LELKES ÉRDEKLŐDÉS A NÉPTANÍTÁS IRÁNT A szociális szakosztály gyűlése után kezdő­dött a pedagógiai szakosztály közgyűlése, melyet a főgimnázium tornacsarnokában rendeztek. Ér­dekes, hogy előzetes megítélés szerint is ezt a gyűlést nagyon népesnek gondolták, de olyan ér­deklődésre, amilyen a valóságban volt, senki se mert számítani. (Tudósításunk folytatása a 3-ik oldalon.) Taxa postal! plfititá la non./ aprobaril Dir. Gen. PTT Noj m­inisr Egyetemi Könyvtár HUNGÁRIA BUD­APES't Ferenciek. NY POLITIKAI NAPILAP VI. évfolyam, 119 (1561) szám Csütörtök, 1937 július 1 Főmunkatárs­­­ér Gyárfás Elemér­­ és a szerkesztésért felelős . dr Pa­ál Árpád p­­f­o A világi hívők a kommunizmus elleni egy­házi küzdelemben Dr Jak­abffy Elemér előadása az idei római katolikus nagygyűlésen Legutóbbi lapszámunkban néhány mon­dattal ismertettük már az előadást. Az aláb­biakban annak lényegesebb részeit szó szerint közöljük. Az előadás bevezetése arról szólott, hogy a tőkés gazdálkodás és szabadverseny káros hatásai tömegnyomort idéztek föl, s ennek ellenszeres kutatásában a XIX. század elejétől kezdve több gondolkozó jelentkezett. Ezek között legjellegzetesebb a francia Saint- Simon, az angol Owen és a német Marx, kiknek a munkásjóléti követelései között vannak olyanok is, melyek az egyház régóta hangoztatott követelményeivel egyeznek. Azonban ugyancsak az említett gondolkozók babonaként kiküszöbölendőnek ítélik a túl­­világi hitet; a keresztény lemondani tudás helyett az érzékiek uralmát (a „hús rehabili­tálását“) kívánják; az osztályok közötti gyű­löletet akarják társadalomszervező hajtóerő­nek; ehhez képest a szeretethirdető keresz­ténységet, s általában a vallást és Istenhitet olyan gátnak tartják, mely a tömegek küzdő­erejét elveszi. Az erről szóló bevezetés után­­az előadó így folytatta: Azt hiszem, az említett három nagy szo­ciálpolitikus tanainak most előadott tételei is kellőképpen reávilágítanak arra, mi hát a tu­lajdonképpeni nagy ellentét az Egyház és az úgynevezett marxista tanok között? E tanok hirdetői tagadják a túlvilági létet és az emberi tömegek számára csak itt e föl­dön akarnak jobb megélhetést, boldogulást biz­tosítani, a túlvilági élet reménye nélkül. De vájjon Isten és a túlvilágba vetett hit­ nélkül, az emberi társadalomban élő egyesek­nek jobb sorsuk egyáltalán lehet-e?, de sőt ilyen hit nélkül a kultúrtársadalom egyáltalán fenn­maradhat-e? Ezekre a kérdésekre még Voltaire, az Egyház egyik kigúnyolója is ilyen feleletet ad: „Si Dieu n'existait pas, il faudrait rinvanter!“ (Ha nem volna Isten, úgy ki kel­lene őt találni!) Várjon Voltaire miért tartotta ilyen fon­tosnak az Istent? Ő, aki minden vallásos hit nélkül élt és a vallásból csak gúnyt űzött? Egy­szerűen azért, mert mentői behatóbban tanul­mányozta az embert és az ember által alkotott társadalmat, annál szilárdabbá vált meggyő­ződésévé, hogy ez a társadalom fenn nem ma­radhat, ha az emberi szenvedélyek lefékezésére csak börtönök, hóhérok és ágyuk állanak ren­delkezésre. Vagyis mindenkinek, aki az em­bert csál­­­apotéiba vissza­süllyeszteni nem akarja, aki társadalmat és ennek biztosítására államot fenntartani kíván és a társadalmi, il­letve állami erőt nemcsak néhány ezer, vagy tízezer ember vágyainak és szenvedélyeinek ki­elégítésére alkalmas eszköznek tekinti, mind­ezeknek — még ha pozitív Isten­hit nem is él bennük — ezt a hitet a tömegek lelkéből kiír­tatok nem szabad. Ez a magyarázata annak, hogy például a nagy francia forradalomban az alapjában tel­jesen hitetlen Robespierre, amikor hatalma te­tőfokán állott, és a forradalom vívmányait meg­menteni igyekezett, nagy ünnepélyességek kö­zepette a francia nép által újból elismertette az Istent. ..A francia nép elismeri egy legfőbb lénynek létezését és a lélek halhatatlanságát.

Next