Magyar Lapok, 1937. július-szeptember (6. évfolyam, 119-196. szám)

1937-07-01 / 119. szám

1 ., r&mm* VI. évf., 119. sz. — Csütörtök, 1937. július 1. WimnlAms (Tudósításunk folytatása az első oldalról) A tornaterem pillanatok alatt zsúfolásig megtelt s még az újságírók is csak a nyílott ajtókon át tudták hallgatni a kitűnő előa­d­áso­kat, melyeket dr György Lajos egyetemi m. tanár, Márton Áron és Domokos Pál Péter tartottak. Az előadói emelvényen jelen voltak Fiedler István és Vorbuchner Adolf püspökök, dr Boga Alajos előadó, dr Gyárfás Elemér és­­Adorján Károly főtanfelügyelő, a közönség soraiban pedig ott láttuk dr Bitay Árpádot,­­Jakab­ffy Elemért és még sok más vezető egyé­niségét az egyházi és világi életnek. Dr György Lajos elnök nyitotta meg a közgyűlést és üdvözölve a főpásztorokat, vendé­geket és a szakosztály tagjait, a tanítóság hiva­tásáról tartott lebilincselő, minden tekintetben érdekes és útmutató jelentőségű előadást. Az emberi válságot mint lelkiválságot is­mertette s ennek a válságnak orvosságát a szel­lemi és erkölcsi nevelésben adta meg, az orvos nehéz szerepére pedig a tanítóságot, a pedagógu­sokat hívta fel. A szűnni nem akaró tapssal jutalmazott elő­adás után Márton Áron kanonok, cluji plébá­nos „A hitvallásos iskolák szerepe és feladata“ címen értekezett. Ez az értekezés is, akárcsak a dr György Lajosé eseményszámba ment s való­sággal visszafojtott lélegzettel hallgatták a zsú­foltan szorongó emberek ezrei. — Az iparosnak ismerni kell az anyagot­, melyből dolgozik, — mondja Márton Áron és rendkívül finom hasonlatban a lelkinevelő mun­ka útját jelöli ki, szabja meg. Mindenekelőtt fon­tosnak tartja a hitvallásos iskolában az erkölcsi öntudat kialakítását s példának hozza fel a francia hitvallásos iskolákat, melyeknek ugyan nyilvánossági joguk nem volt, de bizonyítvá­nyaik mégis a legjobb ajánlólevelek voltak azért, mert tudták, hogy mindenekelőtt a becsületes nevelésre, a megbízhatóságra és gerincességre nevelték a gyermekeket. Ilyen értelemben kell a mi hitvallásos isko­láink is dolgozzanak s ilyen munkával lehet megóvni a fertőzéstől a katolikus gyermekek lelkét. Márton Áron előadását Fiedler püspök külön is megköszöni és az életből vett kedves példákkal igazolja a nevelés rendkívüli fontos hivatását. A közgyűlés keretében tartja meg jelentését Domokos Pál Péter, aki mint a pedagógiai szakosztály titkára, pótolhatatlan munkásságá­val, felkészültségével és szervezőképességével a tanítóság teljes bizalmát és szeretetét érdemelte. Nem száraz adatokat sorol fel, hanem a ta­nítóság egyéves munkáját, mint érdekes, de fá­radságos, küzdelmes munkát ismerteti s öröm­mel állapítja meg a reményen felüli haladást. A titkári jelentést érdemesnek tartjuk bőveb­ben is ismertetni s éppen azért arra még vissza­térünk. A közgyűlés Vorbuchner püspök köszönő és buzdító szavaival ért véget. A bolsevizmu­s nem falrafestett rém, hanem valóságos veszedelem A missziós papok értekezletét Oláh Dániel főesperes elnöklete mellett tartották a nagygyű­lés második napjának délutánján. A szokásos je­lentések elhangzása után az értekezlet, amelyen ott láttuk egyházmegyéink legkiválóbb szerzete­seit és világi papjait, egyhangúlag kimondotta a missziós egyesületek csatlakozását, a Katollkus Népszövetséghez. A lelkes és mindvégig élénk er­dei­ességű értekezlet egyetlen szónoka T­i­m­á­r Sándor plébános volt, aki a népmissziónak a bol­­sevizmus elleni küzdelmét tárta a hallgatóság elé. — Minden missziós munka — mondta Tímár Sándor — idáig is harc volt az istentelenséggel szemben. A Divini Redamptoris pipás bulk óta azonban tudatosabbá vált a küzdelem és tisztáb­ban látjuk a baj orvoslásának módjait és eszkö­zeit. — A misszionáriusnak sirig izzania kell an­nak tudatából, hogy az istenitlen Kommunizmus um könyvekben, vagy újságodban élő mumus, nem falra festett rém, hanem egy valóságos, kö­­zel álló, népünk lelkét már r­­romboló veszede­lem Ennek terjedését nem tartóztatja fel más, mint a hit parancsai szerint a lakma katolikus élet és a keresztény felebaráti szeretet. Az előadó beszéde befejezésében hangsúlyozta azt, hogy oly nagy a kommunizmusban rejlő ve­szedelem, hogy ellene nem elegendő a misszióban elhangzó egy vagy akár két beszéd, hanem szük­séges, hogy sorozatos beszédekkel mintegy bele­­kalapáltassék a hithűség. Az értekezlet — közös megbeszélések alapján — kimondotta, hogy minden missziós kiadványát , az istentelenség legyőzésének a szolgálatába ál­lítja és oda hat, hogy ezek a kiadványok teljesen ingyen kerüljenek a nép közé. A KULTURÁLIS SZAKOSZTÁLY értekezletén dr Lestyán Endre kanonok elnö­költ. Dr Biró Vencel piarista tartományfőnök a termet zsúfolásig megtöltő közönség előtt rámu­tatott arra, hogy az Egyház a történelem folya­mán valóban nemcsak az erényeket őrizte meg, hanem a kultúrának minden jellegzetes vele­járósát is. H­e­s­z­k­e Béla tanár­-vHCIMstítus és antikrisz­tus a modern irodalomban“ címen tartotta meg előadását. (Az előadást lapunk egyik közelebbi számában teljes terjedelmében közölni fogjuk.) Dr Csiky János orvos fejtegetésében rámu­tatott arra, hogy az orvosi pálya nagy feladatai­nak sokkal könnyebben tud megfelelni az az or­vos, aki a katolikus erkölcstan alapján áll és útmutatónak az Üdvözítőt tekinti, aki maga is sok beteget gyógyított. Előadása második részében részletesebben kifejti, hogy a katolikus orvosok a keresztény kultúrának azzal tehetik a legnagyobb szolgála­tot, ha nem engedik, hogy hamis próféták éket verjenek az Egyház és az orvosi tudomány közé. A katolikus kisebbségi orvos népének egészségvé­delme terén is áldásos működést fejthet ki. Az anya- és csecsemővédelem, a népbetegségek (al­koholizmus, vérbaj, gümőkór, rák, stb.) elleni küzdelem, valamint az iskolai egészségvédelem terén a tennivalók tömege vár reá. Hangoztatta azonban azt, hogy a katolikus társadalomnak is meg kel becsülnie a keresz­tény kultúra szolgálatában dolgozó orvost. A nagy érdeklődéssel kísért előadás után dr Csiky János a következő indítványnak az elő­terjesztését kérte: 1. Esperesi kerületenként s­zámba kell venni az összes katolikus orvosokat. 2. Az illetékes plébános kövessen el min­dent, hogy az Egyház iránt közömbös katolikus orvosokat visszaszerezze a poeltiv vallásos alapra. 3. Katolikus orvos utánpótlásról is gondos­­kod­ni kell s már az orvostanhallgatókat be kell vonni a keresztény kultúra szolgálatába. 4. Mindent el kell követni, hogy lehetőleg az összes katolikus orvosok és orvostanhallga­tók tevékeny részt vegyenek a katolikus nép­­szövetségi munkában Mert nem ok nélkül írja egy kiváló gondolkodó: „Ezt a rendet a Min­denható termelte ki az emberiség fontos javai­nak a gondbizására“. Az értekezlet utolsó előadója Albert Vilmos volt, aki megállapította azt, hogy a bolsevizmust a falusi nép között a titokban folyó vörös agitá­­ción kívül a következő jelenségek terjesztik: 1. A sokak részéről megrögzötté vált temp­lomkerülés, melynek következménye mély er­kölcsi süllyedés, elhidegülés, sőt ellenséges ma­gatartás Egyházzal, iskolával, minden maga­­sabbrendű dologgal szemben. 2. Az előbbivel szoros kapcsolatban az al­koholizmus, annyi testi-lelki romlásnak az okozója. 3. A falvakban a mindinkább jelentkező szegénység és nyomor. Előadása végén az elmélyedő, kitartó, haté­kony falumunkát, amely felölelné a nép lelki, gazdasági, kulturális és egészségügyi gondozást — sürgeti. 3 Nem táncolok többet ! Rosszullét — fej-és hátfájások tönkreteszik legszebb perceit! Ha most bevenne egy pyramidon­­tablettát,visszanyerné jó hangulatát. TABLETT Figyeljen a »Sayer«-keresztre, amely megvédi az utánzatoktól ! * 1 Népi dalkarok óriási sikere a művészestélyen A nagygyűlés másodnapját szépen sikerült művészestély zárta be. Az Astra hatalmas szín­háztermét másfélszeresen megtöltötte az érdeklő­dő közönség. Igazán jellegzetes kép volt, mikor egymás mellett ott szorongott Transsylvania kü­lönféle vidékeiről összesereglett színpompás né­pünk és mindenféle válaszfal leomlott az embe­rek között, hogy csupán egy hatalmas kultur­­szomjas tömeggé olvadjon össze. A karzatokon és színpadon felállított összesí­tett dalkarok Nagy István tg.-muresi énektanár vezetésével Gebhardy: „Gloria szálljon“ közös ká­nonnal vezette be a műsort. Márton Áron ka­nonok, cluji plébános előadása követte ezt. Abból a megállapításból kiindulva, hogy a zeneművé­szet a keresztény kultúra gyermeke, rámutatott arra, hogy amíg a magas nívójú asszír, babiloni és görög művészetek az időkkel dacolni nem tud­tak, addig a kereszténységben gyökerező művé­szetek elmúlásáról beszélni sem lehet, mert ez a népek lelkében gyökerezik. Azt fejtegette, hogy zeneművészeink az íróknál is hamarabb találták meg a kere­­zténységhez vezető és abban gyöke­rező új hangot és ez a modern zeneművészetében még örvendetesebben mutatkozik. Utalt Bartók Beli és Kodályi Zoltán mély vallásosságtól átha­tott szerzeményeire, kiknek munkáin keresztül népünk lelkének színe és zamatja világkörüli út­jára indult. Népünk lelke él — fejezte be előadá­sát — ,­ olyan gazdag, hogy az egész világnak tud szépséget kölcsönözni. A Marianum énekkara Bárdos: Himnusz Szt. Cecíliához és Kodály­ Lengyel László­ját adta elő Domokos Pál Péter népszövetségi főtitkár ve­zényletével, a Marianum, mercurea-ciuci főgim­názium és tg.-muresi kettős intézet összesített dalkarai pedig Nagy István vezetése alatt Ko­dály: Angyalok és pásztorok művét énekelték. Az egyre fokozódó lelkesedés S­z­a­l­a­y Má­tyás sf.-gheorghei plébános megjelenésével tető­fokra hágott. Két költeményét: Jézus böjtje és Páter Ignác zsolozsmáit szavalta el A kiváló pap-költő szavalatát percekig tartó tapsorkánnal követte. Nagy István vezetésével a tg.-muresi diákkórus két Kodály művet adott elő: A szé­kely keservet és Jézus és a kufárokat. A műsor első részét. Bárdos: Szálljon a dal közös kánonja zárta le, melyben Sarkady Elek vezetése mel­lett az összes énekkarok részt vettek. Szünet után Domokos Pál Péter irányítása mellett Fornsete: Nyár kánonját adta elő a dal­karok összessége. M. Lévay Ilonka operaénekes­nő magánszámai Zsizsmann Rezső zongora­­kísérete mellett Verdi: Börtön áriája, Wagner: Erzsébet belépője, Kodály: A csitári hegyek alatt, Hubay: Minek turbékoltok, Kurucz­ Szabolcska: Grand Cafeban és Bárdos: Liliomszál voltak. Utána a dalosversenyen legjobban szereplő dalkarok vonultak fel. A mercurea-c­uci Dal- és Zeneegylet Sarkadi Elek karnaggyal az élén egységes festői népviseletben énekelte a két kö­tött versenyszámot a Jézus és a kufárok, meg a székely keserves­t. A lövétei vegyeskar a Réten­­réten hazai nótáival szerepelt Molnár Isázár vezetésével. A Zernesti Vegyes Dalkar Kovács Ig­nác karnagy vezényletével Bárdos. Három út­­jával fejezte be a dalomünnepi bemutatót. A műsort a gheorgheni 10—15 éves lányokból, fiukból összeválogatott párok Balázs Sándor vezetése mellett eredeti székely táncokkal zárták be. Utána pedig mintegy színpompás varázslat alól ébredve a közönség percekig ünnepelte az összes szereplőket. Az egész műsor művészien magas színvona­lon mozgott. Különös tetszéssel találkozott az ere­deti népi dalkultúra, melyet vidéki karnagyok nagy és áldoaatos munka árán tudtak erre a fok­ra emelni, de amely fényes bizonyságtétel volt Márton Áron kanonok bevezetője mellett. Amíg ilyen lelkes dalosok, ilyen áldozatokra haj­landó nép és ilyen felkészültségű zeneapoétikánk vannak, addig az őskereszténység mellett való ki­tartást és sréja erőink m­egőrzését semmi nem ve­szélyeztetheti. Blázovich Jákó O.S. B­: A NAGY SZFINX 253 oldal, ízléses címlappal. Fűzve 120 lej. A nagy szfinx az ember: minden kor­szakban más és más az élet, de bármily vargabetűkön jár is történelme, soha ki nem oltható belőle a szellemi és ideális világ vágya. Kapható könyvosztályunknál.

Next