Magyar Lapok, 1937. október-december (6. évfolyam, 197-272. szám)

1937-10-01 / 197. szám

Főszerkesztő 4* a szerkesztésért felelős: ár Paál Árpád KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP VI. évfolyam, 197 (1639) szám Péntek, 1937 október | Főmunkatárs­­ dr Gyárfás Elemér Gyakorlati kérdésekben teljes a megegyezés a földközi-tengeri ellenőrzés ügyében A valenciai kormány ragaszkodik ahhoz, hogy Német­országot és Olaszországot támadó félnek nyilvánítsák Párizsból jelentik. Mint jelentettük, a földközi-tengeri ellenőrzés keresztülvitele ügyé­ben összeült olasz-angol-francia szakértő bi­zottság szerdán délelőtt megegyezésre jutott. A szakértők munkájának ez a gyors eredménye nagy meglepetésként érte, a francia politikai köröket. A kiküldött szakértők ugyanis szer­dán még csak tájékozódásra szorítkoztak és az érdemleges tárgyalásig nem jutottak el. Csak szerda délelőtt kezdték meg az érdembeli tár­gyalásokat és két óra alatt megállapodás is jött létre. A szakértők által kidolgozott ellenőr­zési tervezet még nem tekinthető véglegesnek, mert az illető kormányok jóváhagyására szo­rul. A szakértők szigorúan ragaszkodtak a szá­mukra előírt kerethez és csak az ellenőrzés gya­korlati kérdéseit vitatták meg. A politikai jel­legű kérdéseket teljesen kikapcsolták a ta­nácskozásokból. A megállapodás értelmében Olaszország a Thürrenei-tengeren és Szardínia környékén gyakorol ellenőrzést Marseilleig és délen Al­gírig, innen az ellenőrzés a francia hajóhad feladata lesz. A Földközi-tenger keleti részén az angol, francia és olasz flotta együttesen lát­ja el az ellenőrzést, miután a Szuezi-csatorna hajózási szabadsága mindhárom hatalom ér­dekeit érinti. Egy újabb párizsi jelentés sze­rint az olasz ellenőrzési öv a tripoliszi par­tokig terjed. Az Égei-tengeren az angolok, a Szíriai partok mentén a franciák gyakorolják az ellenőrzést. A földközi-tengeri ellenőrzés technikai keresztülvitelét tárgyaló szakértők a szerda es­ti órákban újra összeültek, hogy a délelőtt lét­rejött megállapodás alapján az ellenőrzés ter­vezetét megszövegezzék. A munkálatot nem tudták befejezni és így azt csütörtök délelőttre halasztották. BIZALMAS MEGBESZÉLÉSEK A SPANYOL KÉRDÉS ÜGYÉBEN. Genfből jelentik: A spanyol kérdés ügyé­ben meghozandó határozati javaslat körül szerdán is bizalmas megbeszélések voltak. Del- Vayo, a valenciai kormány kiküldötte kidol­gozott egy szöveget, ez azonban nem elégítette ki a franciákat és angolokat. Del-Vayo előállott ugyan egyik-másik követelésétől, de ragaszko­dik ahhoz, hogy a­ szövegben :é­vszerint nevez­zék meg Németországot és Olaszországot, mint támadót és oldják fel a hadianyag szállítási ti­lalmat egyoldalúan a köztársasági kormány javára. Cranborne angol külügyi államtitkár és Delbos francia külügyminiszter igyekeztek megértetni Del­ Vayoval, hogy egyik pontot sem fogadhatják el, mert ha a két országot megnevezik, akkor saját maguk gáncsolják el a jó kilátással biztató angol-francia-olasz tár­gyalásokat és ezzel a békés megoldást belátha­tatlan időkre kitolják. A fegyverkiviteli tilal­mat sem lehet felfüggeszteni, mert ez felborí­taná a semlegességi politikát, Del­ Vayo azon­ban hajthatatlan maradt és kijelentette, hogy új utasítást kér Valenciától. Mussolini csak akkor vonja vissza a Spanyolországban harcoló önkénteseket , ha a vörösök oldalán harcoló külföldi ön­kénteseket is hazaküldik Londonból jelentik. A Daily Mail diplo­máciai levelezője szerint a szerdai angol mi­­nisztertanács úgy határozott, hogy megadja Franco tábornoknak a hadviselő jogokat, ha Mussolini megígéri, hogy visszavonja Spanyol­­országból az összes olasz önkénteseket egy ál­talános megegyezés részeként, melynek célja az idegen beavatakozás végleges megszüntetése Spanyolországban. Londoni körökben nem, hi­szik, hogy ez elkésett engedmény fejében az olaszok visszavonják az önkénteseket, de úgy vélik, hogy a három hatalom tanácskozása Párizsban, vagy Londonban további alkudo­zásokra vezet. Az a francia fenyegetés, hogy megnyitja határait Spanyolország felé, vala­mint a küszöbönálló valenciai kormányválság csak növeli a zűrzavart. Nehogy Franciaország a dolgok ilyen állása mellett a beavatkozás előmozdítására ragadja magát, az angol kor­mány kész hozzájárulni olyan javaslathoz, mely elejét veheti további beavatkozásnak. Bi­­zonyos körök szerint a földközi-tengeri angol­olasz-francia egyezmény véget vethet a jelen­legi feszültségnek. A News Chronicle jelentése szerint a spa­nyol ügyben előterjesztendő angol-francia jegy­zékre Mussolini azt fogja válaszolni, hogy kész visszavonni az önkénteseket Spanyolországból, de csak a köztársasági oldalon harcoló idegen önkéntesek visszavonásával párhuzamban. ANARCHISTA LÁZADÁS VALENCIÁBAN ÉS MADRIDBAN. San Sebastianból jelentik. Valenciában és Madridban anarchista lázadás tört ki. Madrid­ban a letartóztatott anarchisták közül többet anyalőttek. A lakosság rémületben él, mert a Miaya tábornok parancsnoksága alatt álló őr­ség kíméletlen terrort fejt ki. Miaya Madrid­ból Valenciába utazott és a bolsevista vezetők­kel tárgyalt. Rá akarja bírni őket arra, hogy oszlassák fel az anarcho-szindikalista szakszer­vezetet. A nagy találkozó után írja: Csiszár Béla A nagy találkozó megtörtént, a világtörté­nelmi jelentőségű németországi napok véget­­értek. A nemzetközi sajtó bőven latolgatja még az eseményeket, boncol, elemez s találgat, min­denütt többet szeretnének megtudni a meg­beszélések témáiról és a találkozás céljairól- Egyes hírek szerint felesleges a Mussolini-vizit mögött rejtett és különleges célokat keresni. A Duce, miután másfél évtizeden át nem hagyta el Itáliát, most végre megszegte fogadalmát és meglátogatta Hitlert, hogy visszaadja neki há­rom évvel ezelőtti velencei látogatását. Mások azonban a találkozás mögött nagy elhatározá­sok és tervek körvonalait sejtik, olyan nagy­jelentőségű dolgokét, melyek hír szerint, nagy változást jelentenek Európa számára. Azt mondják, Mussolini és Hitler találkozásán olyan dolgokat beszéltek meg, amelyekről a két diktátornak eddig nem sikerült követek és közvetítők útján meggyőzniök egymást s most a személyes ráhatás, a közvetlen eszmecserélés módszerével akartak élni. Bármi az is történt, a találkozás nagy demonstráció volt a két nép, a két rendszer szoros együttműködése, barát­sága mellett , a velük szembenálló áramlatok, ellenséges arcvonalakkal szemben. Ha más nem is állt volna Mussolini vizit-visszaadásán kívül a látogatás céljai között, már ezért is nagy­­jelentőségű esemény volt, amelyre lélekzet­­visszafojtva figyelt fel az egész világ és álmél­­kodott fényes, soha nem látott külsőségein s a fogadó tömegek minden eddigit meghaladó lelkesedésén. Bizonyos azonban, hogy a két nagy államférfi megbeszélése nemcsak rend­szerezése volt állásfoglalásuknak, politikai el­gondolásaiknak és eszméiknek, hanem új ter­vek és elhatározások szülője is, amelyeket ta­lán nem is sokára Európa is lát és érez majd. A találkozó s a két nemzet érzelmeiért ilyen nagymérvű manif€9ztációja főleg abból a szempontból volt különösen nagy jelentőségű, hogy messzire láthatóan, messzire hallhatóan mu­tatta két nagy népnek, amely még nem is olyan rég szembenállt egymással, szoros, tárgyi ala­pon álló összezárkózását és szoros érdekazonos­ságát. Főleg az érdekazonosságot kell hang­súlyoznunk. Néhány évvel ezelőtt úgy látszott, mintha a két ország örökre, vagy legalább is hosszú időre eltávolodnék egymástól. Akkor is, most is az érdekek játszották a főszerepet, de míg akkor eltávolító, most összehozó érte­lemben. Az események most is a jó öreg néhai Palmerston lordot igazolták, aki elsőnek adott hangot annak az örök igazságnak, hogy a nemzeteknek nincsenek örök barátaik vagy örök ellenségeik, hanem csak örök érdekeik vannak. 1934-ben hiába volt eszme­azonosság a két nemzet között, hiába hatotta át mind­kettőt annak a tudata, hogy közös eszméik és rendszereik érdekében egyazon úton kell jár­niok s barátsággal kell egymást segíteniük, ér­dekeik különbözősége folytán útjaik elváltak. Az Eris-alma Ausztria volt, amelyet leírni akart Németország is s nem akart elveszíteni Olasz­ország sem. A velencei találkozón az érdekek ütköztek össze, legalább is azok az érdekek, amelyek mindkét népnél másodrendűekké kel­lett volna válniok a közös érdekek elsőbbsége előtt. Olaszország befolyását féltette s hinter­­landját, Németország kétesértékű terjeszkedést

Next