Magyar Lapok, 1938. január-március (7. évfolyam, 273-72. szám)

1938-01-01 / 273. szám

2 lálni De jelkép másrészt arra nézve is, hogy az az összefoglaló magaslat nem eltiltója, nem megsemmisítője a más népek különös sajátsá­gainak, hanem kiegyenlítője és közvetítője ezek­nek a különös sajátságú életviteleknek. Messzi vagyunk még attól, hogy ilyen nagy egybefoglalások az élet­ minden irányában és minden nép javára hatni tudjanak. De van már olyan külsőség, itt van a világ időszámítása is, mely a nagy egybefoglalás tényét jelzi, s annak további lehetőségét már magában foglalja. A külső látszatokból a befelé ható valóságok te­rületére is megvan a természetes átmenet, az útkeresések és egymásra találások egyre nö­vekvő sokfélesége. Csak éppen a kereszténység eszmekörébe való mind­en tudatosabb elmélyü­lés kell hozzá, s a gyakorlati életben annak a keresztülvitele, hogy minden tettünk és mun­kánk összhangban álljon a kereszténység taní­tásával. Ma még ott vagyunk, hogy ennek a keresz­tény eszmekörnek az értelmezésében is sok az eltérő, sőt egymással ellenséges felfogás. Sokan igen elvont és tudományos magaslatba helyezik a keresztény irányelveket, pedig Jézus azt az egyszerű gondolkozásuak, a gyermekek, s a hozzájuk hasonló gyermeklelkűek világaként hirdette. A Jézus egyszerűségeitől való eltérés sok elfogultságot, sok m­eg nem értést­ tud tá­masztani. Innen való a legősibb ellentét a ke­resztény eszmekor értelmezésében. A másik ab­ban van, hogy egyes népek a maguk külön ki­váltságának és felsőbbségének akarnák tekin­teni a kereszténységet. Holott Jézus azt mon­dotta: „Élményén tanítsatok meg minden népeket.“ Az apostolok éppen a zsidó nép kö­réből való kiszabadítással tették a kereszténysé­get minden népek vallásává. A középkor is ez irányban fejlesztette ki a kereszténység el­terjedését. Csak a legújabb kor kezdte ki ezt a fejlő­dést úgy, hogy a „sötét középkor“ a­lám­inősí­té­sével mintegy elijeszteni akarta a keresztény­ségtől az emberiséget. Pedig minden nemesebb erkölcsi felfogás, minden emberszeretőbb mű­velődés, minden alázatosság az úri­a­sságban, s minden uriasság az alázatosságban ebből a „s­ötét“ középkorból való. Az irodalom, művé­szet akkor kapott csak olyan tartalmat, mely ma is az egész emberiségnek tanulság és lélek­­emelkedés; a földművelés akkor lett a legegy-...szerűbb , néprétegek állandó kenyérkeresete, s az ipar és kereskedés akkor lett városformáló szerves társadalmi erő. . ..sötét­ középkor nél­kül ma nem volna meg az emberi társadalom igazi megalapozása. Az újkor és különösen a legújabb kor e megalapozásra, erre a keresztény emberi tevé­kenységre csak inkább megosztásokat hozott. Ezekből a megosztásokból állott elő a keresz­tény népek között is az a sok ellentét, mely a nyelvi és nemzeti különbségeket is szemben­álló hiúságok kiélezésévé tette, holott ezek a különbségek Istentől jött adományok a népek számára. Most­ már a kereszténység e különb­ségek szerint is ellentétes megoszlásokat kapott, s bár a világháború utáni lélekválság a népe­ket megrázóbban fordította a kereszténység ke­resése felé, azért e keresésben még megmaradt a különböző népek egymás­ elleni elfogultsága, sőt a kereszténység hangsúlyával ,is erőt akar az elfogultságoknak adni. Azonban éppen a kereszténység mind erő­sebb hangsúlyozása kell hogy elhozza erre a megoszlásra is a gyógyító visszahatásokat, a meggondolásokat. A kereszténység mind erő­sebb hangsúlyozása közös felismerést kell hogy támasszon minden nép között, mely a keresz­ténységet, nemcsak szóval, de szívvel is akarja vallani. A közös felismerés abban lesz, hogy a kereszténység a népek természetes különbségeit nem megsemmisíteni akarja, hanem éppen e különbségeken át belső fejlődéseket akar, s így mindeniknek nagy tökéletes­ülést. Olyan ma­gaslatra érkezést, ahol közös szellemi és anyagi színvonalra jutási állapota áll elő éppen azért, mert minden népi különbség a maga módján és maga erejéből tökéletessé tudott lenni. A különbségek egészséges és természetes tagzó­­dása az, amiben a keresztény világtársadalom a maga egymást támogató szervességét és élet­elevenségét megtalálhatja. Az egyes népi egy­ségek sajátszerű kifejlődése nélkül nincs meg az illető népek belső megelégedése, anélkül pe­dig nincs meg az élet,föltétel ahhoz, hogy a né­pek egymást szeretni tudják. Anélkül pe­dig nincs igazi kereszténység. Adja Isten, hogy az 1938-ik esztendő a né­peket közelebb hozza­ ehhez a megváltó fölis­meréshez. MAGDA T. Kovács Hermin Kevesen tudták, hogy Magda nem Borosdy tanár úr leánya. Ő maga is szinte teljesen elfelej­tette. Rég volt a didergő téli nap amikor a ke­rítés mellett ólálkodott, hogy belessen a kivilá­gított ablakok mögé, a pattogó tüzű kályha eny­he melegébe és az asztalon párolgó vacsora za­matét próbálja magába szívni, így talál rá, félig fagyottan. Borosdy Antal. Bevitte a házba. — Ni, — mondta nénjének — itt gubbasztott a kerítés melett. Alig van benne élet. Borosdy letette nehéz, prémes bundáját, mo­gorva arcát mosolyra erőltette, meglörzsölte a gyermek lábát, karját, odaültette a kályha mel­lé, majd odaemelte kanalanként szájához a me­leg levest. Klementin néni csak sopánkodott­. —­ Minek neked ez az ágról szakadt? Itt aka­rod tartani? Hívj rendőrt, az majd elintézi Borzalmasnak, szörnyűnek tetszett akkor a nagy, pirospozsgás arc, a szemüveg mögé rejtőz­ködő mérges lángocska, pedig Klementin néni — Isten nyugtassa — jó volt, mint a falat ke­nyér és résztvevő, mint­ az angyalok. Csak a maga módján kellett, bánni vele. Istennek Hála, Klementin néni megértette, míg Magda túljutott a süldőkoron. Be­leönthette minden tudományát. Akkor, egy este, lámpa­­gyújtás előtt, belefeküdt az ágyba. Iia most­ elmegyek, Magda. Érzem, kialszik a gyertyám. Sok szomorú napot értem életem­ben, de örömöt is. Jó leány vagy , Magda? Azt kivánom, tarts ki Antal mellett, amíg szüksége van reád. Klementin néni azután csakugyan elment. Fekete selyemruhája fölött keresztbe tették a ke­zét a mellén a szent olvasóval , ak­or a­vatták, sokan kísérték utolsó útján. Belgrádból jelentik: Istrate Micescu, az új külügyminiszter hivatalba lé­pésekor szívélyes hangú táviratot intézett, Szojadinovics külü­gy-Boroedy Antal azután még mogorvább lett. Benn ült nagy, kopár szobájában, könyvi mel­lett. Rótta a betűket. — Hajh, hajh! — mondták odrát a szom­széd házban a nagymultú Soos-kisasszonyok, akik miután kiköltöztek az ősi házból, keztya­­tisztításból tartották fenn magukat. — Kár Bo­rosdy Antalért. Elvenked, mielőtt megnősülne. Pedig még mindig állja a versenyt a fiatalok­kal! A két Soós kisasszony, Ernesztin az öregebb. Tekla a fiatalabb — ebben a városban mind, le­hetőleg kevésbbé köznapi neveket adtak a csecse­mőknek — mondom: a két vénkisasezor­y ezután rendkívül kegyes volt Magdához. Alkonyattájt — ilyenkor legjobb szárítani a keztjüket, hogy a nap perzselő tüze össze ne zsugorítsa a finom bőrt,, — mindig átszóltak a kertben, Magdához. telt a kipeckelt, száradó keztjük. Fehér, mint a hó, valamennyi, kisebbek, nagyobbak, szélesek, keskenyek. Szinte beszéltek ezek a keztüük, el-Mögöttük, — hosszú zsinegeken — meredez­­árulva tulajdonosuk valódi énjét. A Soós-k­isasz­­szonyok bátyja kapitány volt Valimkor a somo­gyi 44-eseknél, innen a barátság a helyőrséggel. Valamennyi tiszt keztyüjét ide hozták tisztítani­­a kutyamosók. — Ez a finom darab itt — mondja Ernesz­­tin kisasszony, szemével gyöngéden simogatva a szélben táncoló keztyüket. — Buza, főhadnagyé, azé a szép,­­fekete fiúé, aki személyesen jön, hogy halljon magáról, Magda.. Atyja tehetős em­ber, de Borosdy sem ijed meg a kauciótól. A leány elpirult, zavartan nevetett. A két hölgy összenézett. — Kezére­­járnánk, ha meg akarna ismerked­ni V­-re... • Magda nem a mai leányok közül való volt, miniszterhez. Szojadinovics hasonló hangú táviratban válaszolt. Mint Prágából jelentik, Istrate Micescu egyidejűleg üdvözlő táviratot küldött Krofta csehszlovák külügyminiszternek is. Krofta külügyminiszter válaszában Románia és Cseh­szlovákia együttműködésének szükségességét hangoztatta. A SZOVJET SAJTÓ HARAGSZIK Mint Moszkvából jelentik: A szovjet félhi­vatalos Pravda élesen támadja az új román kormányt. Azzal vádolja Gogát, hogy Berlin­ből szellemi támogatást és­­pénzt kapott és Hit­lerrel titkos egyezményt kötött. Senkivel sem akart ismerkedni. Borzas fekete haját szemébe lógatta, de kezére keztyűt húzott, hogy fehér és finom legyen, ha­ odateszi a tál­cát Borosdy elé. Esténként, ha bezárta a kaput, leoldotta láncáról a harapós kutyát, utána né­zett Rézinek, hogy mindennel elkészült-e,­­ be­vette magát saját szobájába és eltemetkezett pe­n­észes, régi könyvek odvas lapjai közé. Tanult. Nem Veleszületett vággyal a tudományok iránt, nem emésztő szomjjal, nem felemelő gyönyörű­séggel, de szívósan, konokul, kemény akarattal. Jutalmul szép képeket rajzolt elébe a szedd álomtündér- Boroedy tanár úr ül a katedrán, mogorván, szigorúan — és vizsgáztatja. Kérdez, ő felel. Bátran, büszkén, pontosan találva a he­lyes választ. Borosdy álmélkodik. Hol tanult ez a leány, honnan vette a sok bölcsességet? Ettől az álomtól szépült meg Magda napja. Kedves volt a szomszéd kisasszonyokhoz. Bókolt feléjük, a keztyü­ sövényen át. Meghallgatta pa­naszaikat, örült nekik, ha jól ment az üzlet... Bo­rosdy tanár úr pedig csak itt — itt sza­kadatlan. Történt, hogy Búzás főhadnagy egy napon megjelent Soósék kertjében. Hetykén csörtette a kardját míg végigment a keztyük között. A két hölgy lelkesen magyarázott. Ez a módszer ápolja a keztyűt, amaz tönkreteszi, ez bársony­s­sá pu­hítja a bőrt, amaztól elkérgesedik. Búzás főhadnagy ezután állandó tanulmá­nyozás tárgyává tette a­ fksztyűtisztítást mindad­dig, m­íg be nem került Borosdy tanár úr szí­ne elé, összecsapta bokáját. — Szeretem Magdát. Feleségül kérem. Ez a két mondat keltette életre Borosdyt. Imtelte szemüvegét, megsimogatta homlokát, úgy nézett körül, mint aki ébredezik. Nem ment si­mán ez az ébredés. Mérges méhrajok szabadul­ fimmi&pm VII. évf., 1. szám. — Szombat, 1938. január 1. --- •­ -------­„Magyar Uriasszonyok Lapja“ Szépirodalom. Művészet. Divat. Modern kézimunka és gyermeklap mel­lettel megjelenik havonta háromszor. Komoly érdeklődők kérjenek e legszebb magyar folyóiratból ingyenes mutatványszá­mot. Ha három példányos mutatványszámot óhajtana, 9 lei értékű postabélyeg beküldését kérem. Megrendel­ési hely: TÖRÖK JÁNOS, Oradea, Căsuţa poştală Nr. 47. Új hír a parlament sorsáról (Tudósításunk folytatása az első oldalról). Bucureşti. Saját tud. A Curentul írja: A parlament nem alakul meg, mert egy nappal február 17-ike előtt, amikorra összehívták, fel fogják oszlatni. ,Az új választásokat máricus vé­gére, vagy április elejére írják ki.­­Yiemnerower főrabbi tegnap jelentkezett a kultuszminiszter­nél és a kabinetfőnöknél hagyta névjegyét. ISRATE MICESCU KÜLÜGYMINISZTER ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA STOJADINOVICSHOZ ÉS KROFTÁHOZ.

Next