Magyar Lapok, 1938. április-június (7. évfolyam, 73-140. szám)

1938-04-01 / 73. szám

2 Magyar Lapok VII. évf., 73. szám. — Péntek, 1938 április 1. Az új kormány első minisztertanácsa Fontos határozatok Butureszi: Saját tód. Az íit kormány eskü­tétele után minisztertanács volt a királyi palo­tában, amelyen az uralkodó elnökölt. A ki­adott hivatalos közlemény szerint e miniszter­­tanácson megszerkesztették a kormány nyilat­kozatát, amelyet az országhoz fog intézni. Megvitatták és elfogadták a rendelettörvényt a koronatanács létesítésére vonatkozólag, meg­vitatták és elfogadták a közügykezelések álta­lános ellenőrzésének létesítéséről szóló rende­lettörvényt. Elhatározták továbbá rendelettörvény ké­­szítését nemzetgazdasági minisztérium felállí­tására, valamint a legfőbb gazdasági tanács szervezetére vonatkozólag. Ezeket a szerveket fogják megbízni a munkálatok általános terve­zetének elkészítésével. Hozzájárult a miniszter­­tanács ahhoz a rendelettörvényhez is, amelyet a politikai egyesületek megszüntetésére hoztak. A kormány tagjai fél tíz órakor távoztak a királyi palotából. RENDELETT­ÖRVÉNY A GAZDASÁGI MINISZTER ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGÉRŐL, Bucureşti. Saját tud. A második rendelet­­törvényt azért alkották, hogy Mitita Constan­tinescunak, az új ipar és kereskedelmi minisz­ternek ne kelljen lemondania a Nemzeti Bank kormányzói méltóságáról. A rendelettörvény szerint a Román Nemzeti Bank kormányzója és egy gazdasági miniszter működése között nincs összeférhetetlenség. A POLITIKAI PÁRTOK MŰKÖDÉSÉNEK FELFÜGGESZTÉSE.­­ UJ PÁRTOK MŰKÖDÉ­SÉNEK LEHETŐSÉGE. Bucureşti. Saját tud. A harmadik rendelet­­törvény, amelyet az új kormány hozott, a pár­tok feloszlatásáról szól és a következő intéz­kedéseket tartalmazza: 1. szakasz: Mindazok a jelenleg létező egyesületek, alakulatok, vagy pártok, amelyek politikai eszmék terjesztése és megvalósítása KINEVEZTÉK AZ ÚJONNAN LÉTESÍTETT KORONATANÁCS TAGJAIT, céljából létesültek, felosztanak. 2. szakasz: Új politikai szervezet csak azon törvényes feltételek szerint létesülhet és működhet, amelyek a célból készülnek. Ezt a rendelettörvényt miniszterelnöki jelentés indokolja, amelyet még Calinescu, Iamandi és Argetoianu írtak alá. Ez az alkot­mány intézkedéseire hivatkozva, megállapítja, hogy a politikai pártoknak nincs értelmük többé, sőt csak akadályt képezhetnének Romá­nia új közéletének kialakulásában. Meg kell még jegyeznünk, — folytatja a jelentés, — hogy a túlzott szenved­élyességű agitációk és erőszakoskodások, amelyek miatt a pártélet az utóbbi időben elfajult, egyike azon indokoknak, amelyek szükségessé tették és igazolják a rezsimváltozást. Valóságos ellen­­mondás lenne tehát, ha megengedtetnék olyan állapot fennmaradása, amelyet maga az ország ítélt el február 24-én. Szükség van tehát a megbékélés korsza­kára. Azért úgy találjuk, hogy az új rezsim logikus következménye mindazon politikai pártoknak a feloszlatása, amelyek eddig létez­tek és minden párttevékenység felfüggesztése, annak a törvénynek a megalkotásáig, amely megállapítja a feltételeket és elveket, amelyek szerint politikai alakulatok létesülhetnek. Bucureşti. Saját tud. Az éjszaka folyamán három fontos rendelettörvény jelent meg. Az egyik a koronatanácsot létesíti és a következő­képpen hangzik: 1. szakasz: Koronatanács létesül, amely­nek összetételét és működését a jelen törvény határozza meg. 2. szakasz: A koronatanács tagjait királyi dekrétum nevezi ki. A tagokat a király jelöli ki az állam, az egyház, a hadsereg, a királyi udvar jelenlegi és volt méltóságai, vagy az ország kiemlkedő személyiségei közül. A tagok száma nincs korlátozva. 3. szakasz: A király összehívja a korona­­tanácsot, valahányszor a király hasznosnak látja véleményét, tanácsadó jelleggel, kikérni, rendkívüli fontosságú állami ügyekben. A koronatanács vagy külön, vagy a miniszter­­tanáccsal együtt ül össze, a király döntése sze­rint. A tanácskozásról fölvett jegyzőkönyveket a királyi ház levéltárában őrzik. 4. szakasz: A koronatanács tagjai speciális megbízásokat is kaphatnak. Ezeket magas meg­bízások állapítják meg és időleges jellegűek. 5. szakasz: A koronatanács tagjai a királyi tanácsos címet viselik, államminiszteri rang­ban vannak és a hivatalos ünnepségeken mind­járt a miniszterelnök mögött foglalnak helyet. Reprezentáló költségükre illetményt kapnak. Megjelent a koronatanács tagjainak ki­nevezéséről szóló rendelet is, amely szerint a koronatanács tagjai: Miron Cristea pátriárka, kormányelnök, Averescu és Prezan táborna­gyok, Voitoianu, Vaida, Mironescu, Iorga, dr­­. Anghelscu, Tatarescu, Argetoianu és Ernest Baliff tábornok, őfelsége II. Károly király Verseny Irja: Bálint 3őzse? Három napi szakadatlan hullámzás után elcsöndesedett a víz. Az égen egyleten felhő se látszott. Boldog, tiszta, kék reggel volt. A tó­parti villák fala messze ragyogott a napfény­ben. Szemközt a hegyek belelógatták lábukat a tóba. A hegyhát, tetején két kis kúp látszott, az apátság tornyai. A móló végén már dohogott a komp. Az után mezítlábas suhanc hajtott két lusta tehe­net, hajlós fűzfavesszővel csapdosta a legyes állatok hátát. A révész türelmetlenül integetett kendőjével. A Sirály udvarán, a letaposott, gyöpöri, már készen álltak a fiuk Evező volt­ a kezük­ben. Az úszók zsíros krémekkel kenték be bar­na testüket. Bent az alacsony vízben ketten a csónakot vonszolták a part felé. Az egyik evezős jelt adott s egyszerre mind ütemesen kiabáltak. — Ma-ri-ka! Ma-ri-ka! A fiatalasszony nevetve szólt ki az emeleti ablakból: — Jó, minigyárt megyek már. Türelem. Nemsokára hallatszottak sietős lépései a nyikorgós falépcsőn. Mögötte a férje jött, fürdő­­köpenyeggel a karján. A ház árnyékában meg­álltak, a férfi letette a köpenyt a folyosó karfá­jára és a szemüvegét törülgette. — Beszállás! — szóltak, akik a csónakot a­ partra húzták. A társaság fölszedelőzködött. — Aztán mindent pontosan­egírjon ám anyunak, Péter, tudja, mennye­­gódik, hisz sose voltam el hazulról. —­ Csak legyen nyugodt, kedve.­ És fő­képpen vigyázzon magára nagyon. — Nem lesz semmi baj, — nyugtatta meg a férjet az egyik az üstek közül. — Persze, Pé­ter nem sportember, azt hiszi, legalábbis az óceánnak vágunk neki. A férj ujjai szaporán sikálták a puha szarvasbőrrel a szemüveg kerek, gyöngén dom­ború üveglapját. Mindig zavarban volt, ha ügyetlenségéért gúnyolták. Nem­ igazán nem volt sportember, félt a kidolgozott izmú, ruga­nyos atlétáktól, elpirult, ha felesége a trambu­­lin tetejéről lenevetett hozzá, aztán belevetette magát, karcsún, homorítva, a híg levegőbe; elszorult a szíve, mi­kor látta a könnyed alak fölött összecsapódni a szivárványos vizet s csak akkor könnyebbült meg, ha az asszonyka vi­dám feje felbukkant a mélyből, fürdősapkája alól előtekeredő rendetlen hajzatával, pergő csöppekkel sikos arcán. Tehetetlenül topogott ilyenkor a strand deszkapartján, szemüvegét törülgette fürdőruhája lebocsátott vállpántjával és büszkeséget tettetve, mosolygással palástolta szégyenkezését. Téli sípartik és nyári nagy úszások a tó közepén: idegen világ volt ez előt­te, mellyel titkos gyülölségben állt szemközt, ellenfelet, látott benne, mely érthetetlen kalan­dokba, sodorja mellőle Marikát, ahová képtelen követni, át kell engednie idegen, kígyós izmú karok oltalmának. Az ő karjai gyöngék vol­tak, lagymatagok és fehérek, olyanok, mint a lányok karja. Előfordult, hogy versenyekről beszélt Marika a fiukkal, szakkifejezéseket mondtak s ő nem értett belőle egy szót sem. ..Verseny“. ..tréning“, „start“, „krallozás“, fur­csa. jeligék voltak de előtte nem nyitottak meg semmit. Mikor megjöttek ide, nem sokkal az es­küvő után -zelid. párás, m­­.saszini­ alkonya­tén, ő kiállt a móló végére, nekitámaszkodott a komp korlátjának, lelke megtelt a végtelen nyugalom és boldogság érzéseivel, mintha szi­getre került volna csodálatos, tündéri szigetre, ahol az esték úgy szállnak az ember vállára puha szárnyukkal, mint a galambok s a szere­lem úgy keríti hatalmába, olyan felejthetetle­nül, kikerülhetetlenül és édesen, mint fűteket a büs, tószagú esti fuvalom. — Nézze, kedves, ott bent azt a rózsaszín csikót, — mondta és el­mutatott, messze be a tóba. — Igen, — válaszolt szórakozottan Mari­ka, — ott már biztos jó mély, — tette hozzá lelkendezve, — nagyszerű lesz úszni, majd ma­ga kisér csónakon, ugy­e Péter? Boldog volt, egészségesen, gyermekien és nem vette észre, hogy ezzel milyen mély szo­morúságot okoz neki. — Igen, — mondta magában keserűen a férfi — Így vagyunk, nincsenek közös gondo­lataink, mi közünk tulajdonképpen egymás­hoz? Pedig szerették egymást. Marika nem volt soha gúnyos, soha türelmetlen, tudomásul vet­te, amiben különböznek, nem kényszerítette hosszú úszásokra az urát, meghagyta neki ked­ves szórakozásait, a cártalan piszmogásokat, könyveket, nem szégyelte barátai előtt, sőt büszke volt rá. De Pétert néha ez az asszony, bü­szkélkedés is sértette. A csónak lassan távolodott a parttól. Sokáig nézett utánuk, pedig már az alako­kat­ nem tudta kivenni; apró fekete ponttá enyészett a csónak. Különös, szorongó érzés ke­rítette hatalmába. Mintha el akarnák ragadni tőle a feleségét, vinnék, ismeretlen vidékre s ő hiába erőlködik, nem mehet utána, lábai nehe­zek, mint az ólom. Bement a hűvös nappaliba, félhomály volt bent, sárgásan szűrődött be a napfény a lebe- Zürichi zárlat Párizs 13.35, London 21.85 há­romnegyed, Newyork 436, Brüsszel 73.73, Milánó 22.94, Amszterdam 241.47 fél, Berlin 175.05, Bécs — schilling 50, Prága 15.22 fél, Varsó 82.20, Bel­­grád 10, Bucureşti 325.

Next