Magyar Lapok, 1938. július-szeptember (7. évfolyam, 141-217. szám)

1938-07-01 / 141. szám

mindennapi életben alkalmazza, gyakorlásuk­kal pedig tanít, nevel és példát mutet. A szövetkezeteinknek ezt az első kiállítá­sát — kezdeményezői és megszervezői minden elismerést megérdemelnek, — nem is tudjuk másképen nézni, mint a népnevelő és nép­szervező munka eredményeinek bemutatását. Vizsgái kiállítás ez: arról a gazdasági ideáliz­musról vizsgáznak itt le szövetkezőink, melyet mindennapi munkájukba hosszú évek alatt belevittek. Akár a borvizes polcukat nézzük, akár a fűrészek munkáját, vagy a szövetkezeti vaj- gyárak angol felirásu hordóit és ládáit, melyek Londonba vagy Palesztinába viszik a székely legelők illatos termékeit; akár a Hangya külön termét, mely a falusi kis fogyasztási szövetke­zet ideális típusát mutatja be, mely felé 600 magyar faluban törekszenek, sok helyütt pedig már túl is szárnyalták ezt a mértéket; akár az Alfa-nak szőtteseit vagy a Pitvar-nak népi hímzéseit; akár a Rekordnak pontos rézművű munkáit, vagy a szabók, kertészek, asztalosok és cipészek szövetkezeteinek remekbe készült portékáit, — mindenütt csak azt látjuk, hogy itt elsősorban nem magukért, hanem másokért, a szövetkezetekbe tömörült testvérekért dol­goztak azok a férfiak és nők, kik ezeket az eredményeket sok vesződséggel és sok munká­val, sok csalódás után, de végül mégás csak elérték. Most pedig eljutottak odáig, hogy munkájuk gyümölcseit ország-világnak, de legelsősorban mégis azoknak mutassák be, akikért ezt a nehéz és göröngyös utat évek óta csendben, hangtalanul, legtöbbször elismerés ég illő jutalom nélkül járják. Az uj szövetkezeti törvény indokolásában olvassuk a következő mondatokat: „A szövetkezés ebben az országban nem egyszerű bankári, kereskedelmi vagy gazdasági kérdés, mely bizonyos számú magános személyt érdekel, kik összefogtak, hogy egymást támo­gassák : a szövetkezés nemzeti probléma . ..“ A tétel alapján, mely minden népre egy­formán áll, az indokolás arra a következtetés­re jut, hogy a szövetkezést lényeges és határo­zott állampolitikává kell tenni, e politikának célja pedig a falvak gazdasági életének újjá­szervezése és kifejlesztése. Ez a politika azonban valóban az állam politikája akkor lesz, ha valamennyi nemzet, mely e földön él és együttesen az államot al­kotja, a saját szövetkezésének ügyét ebben az értelemben szabadon átérezheti és képviselheti. A magyar szövetkezeteknek ez a kiállítása 2 ■' 1 ■ • ' -■ bizonyság arra, hogy mily eredményes teremtő munkát tud elvégezni a gazdasági idealismus, mely mindig és mindenütt a nemzeti érzésből, a népi közösség szükségleteinek áté késéből táplálkozik. Biztatás a magyar nép fj.,hogy jó utón jár, ki a szövetkezeti útra lépett; ezzel nemcsak gazdasági értékeket termel, hanem közös nagy neţpzeti javakat is, melyek embe­rekben, tudásban, öntudatban, bizakodásban Magyar Lapok VIL évf., 141. szám. — Péntek, 1938. jjilius i. 11 ... é s tapasztalatokban nagy hiányokat pótolnak. Biztosíték pedig egyúttal azok felé, kik első­sorban az ájlam érdekei felett őrködnek, mert semmiképen sem jehet káros az a munka, mely az állami társadalom reális javait $zem- melláthatólag és napról-napra eredményeseb­ben gyarapítja. — Semmisein mutajta pedig szemléltetőbben ezt a gyarapodást, mint épen ez a szép és gazdag kiállítás. Mennyi idő aleii évülnek el az adótartozások és az adóbírságok ? Bucurestiből jelentik: Általában magán­jogi és kereskedelemjogi, valamint büntető­jogi ügyekben az elévülés kérdése törvényes jogszabályokban teljes precizitással ki vau dolgozva úgy, hogy a jogkereső közönség telje­sen tisztában lehet ezzel a kérdéssel. Pjem igy áll a dolog kincstári ügyekben. A sok speciális kincstári természetű törvényben és rendeletben igen sokszor nem elég világosan tűnik ki, hogy egyes eseteknél milyen is az elévülési idő. Ilyen érdekes elévülési kérdést tárgyalt a bucureşti tábla V. osztálya. Jelentékeny ősz- szegről volt szó, be nem vallott globális adóról, amely mulasztás miatt még 1932-ben kihágási jegyzőkönyvet vettek fel az illető vállalat el­len. Az eljárás folyama alatt a megbüntetett cég ugyanis fellebbezéssel élt, — ugyanazon kincstári közeg, amely az első kihágási jegyző­könyvet felvette, újabb kihágási jegyzőköny­Dr. Nyisztor Zoltán Mandarinok, Kulik és Misszionárusok! Útleírás 7 Ara: 180 lei és portó Kapható könyvosztályunknál. mielőbb asztalhoz ülhettem — Kész van Galambom? — érdeklődött tü­relmetlenkedve az üdvözlő csók után, mit az el­következő élvezetek révületében, ízetlenül és futva lehelt Bogárné homlokára és sietve a terí­tett asztalhoz ült. Az asszony behozta a párolgó levest e Bogár úrral szemben helyezkedett el, hogy az áhítatáé nézők figyelmével gyönyörködjön férje élvezeté­ben. Bogár úr kimert egy tányérra valót. A szemöldökén alig észrevehető rándulás je­lezte, hogy színében nem fedi elképzeléseit a za­varos lé, mely felnagyítva bátran ábrázolhatta volna a Fekete tengert vihar előtt, sötét és ho­mályos árnyalataival. — Nem baj, attól még jó lehet! — gondolta magában. Gondosan megbújta a kanál tartalmát es megízlelte. Utána megnyalta száj aszol ét, s szemöldökét összeráncolva, tekintete a múltba merült el, ezúttal háborús emlékei között ku­tatva hasonló íz után, mely a megízlelt zsíros lé­hez lehetett volna fogható. Nem az, amit várt! Talán még nagyon forró és nem adja ki az izét. Amíg kihűl, addig fel­aprózza a daragaluskát s a kanál élével neki lá­tott a szeletelésnek. Az első kísérletre olyat ugrott a pajzán no- kedli, hogy csak a tányér peremén sikerült utol­érnie. hogy ki ne szökjön szűkebb környezetéből. Másikkal próbálkozott és az eredmény ugyanaz volt. Valami nincs rendben ezzel a dararemekkel! Most már késhez nyúlt, hogy egy váratlan támadással kettészelje. Sikerült is megsebeznie, de amint tömör magjához ért, a kés is tehetetle­nül elakadt. Más módszerhez kellett folyamodnia s egy hirtelen ötlettel elhatározta, hogy megpró­bálja átharapni a kőszívű hokedlit­Behúnyta szemeit és állkapcsát nekifeszítve, vet szerkesztett, amelyben saját előző jegyző­könyvét megváltoztatva, kisebb pénzbüntetést állapított meg. Ezen második jegyzőkönyv ellen is felleb­bezett a fél. Mindkét jegyzőkönyv ellen egyik kifogása az volt, hogy a jegyzőkönyvek tény­leges bevizsgálás nélkül készültek. Ezeákivül arra is hivatkozott, hogy a kérdéses kincstári követelések elévültek. A kihágási jegyzőkönyvek felett bíráskodó törvényszék elvben eintasitotta a kifogásokat, nem állapította meg az elévülést, leszállította ellenben a pénzbüntetést. Ez ellen a fél recurssal élt az 1932. évi egyenes adótörvény 105. és 1933. évi módosí­tott törvény 123. szakaszai alapján és hivat­kozott arra is, hogy a polgári törvénykönyv értelmében a törvényeknek nincs visszaható hatálya. Nem szakította meg az első ügyben felvett kihágási jegyzőkönyv az elévülést, mi­után az már annak felvételekor beállott. A tábla abból indult ki, hogy a törvény­szék szerint az 1927 és 1931 évek közötti idő­ből származik a globális adó eltitkolása. Az 1932. évi adótörvény 5 évi elévülési időt álla­pit meg, mig az 1938. évi módositott törvény ennek az elévülési időnek fenntartásával hoz­záteszi azt a rendelkezést is, bogy minden hitelesen eszközölt, kincstári közegektől szár­mazó vizsgálati cselekmény megszakítja az el­évülést. Ennélfogva a tábla megállapította, hogy jól lehet a második Ízben felvett kihágási jegyzőkönyv az elsőt, mint kincstári végzést hatályon kivül helyezte ugyan, azonban az a jegyzőkönyv mégis, mint hiteles okirat bizo­nyítékát képezi a bevizsgálásnak, tehát elutasí­totta az elévülési kifogást. beleharapott. A tömörült grízatomok ásványszerű képződménnyé jegecesedett anyagát jó ideig for­gatta szájában, azután mutatóujjával gallérját elhúzva, nagyot nyelt. Szemei kidülledtek, szemöldöke felfutott a > hajáig s a füle is mozgásba, jött a szokatlan i sportteljesítménytől. Gyorsan leöblítette egy ka­nál üres levessel a azután újból munkához Iá- > tott. — Iz'ik Bogaram? — érdeklődött kedvesen) ónagysága, Bogár úr kicsordult könnyeiben azt abszolút é'.vezet jeleit vélve felfedezni. — Ühüm! — válaszolt Bogár úr mérsékelt; udvariassággal. — Talán egy kicsit puhább lehe­tett volna — ez a cementvagdalék, de meggon­dolta magát és mégis galuskának tisztelte. Majd kipótoltja a másik fogással, vigasztalta' magát s villáját egy szép szelet húsra szúrta, mely rugalmasan hátrált meg a tálon. Rossz jel!' Kanállal tudta csak a tányérjára helyezni s gyorsan leöntötte a mártással, hogy ne lássa l újabb megpróbáltatásának tárgyát. — Életlenek a késeink!. — jegyezte meg az első sikertelen kísérlet után, mellyel egy falat - nyit le akart operálni a betyár szeletből. Hiába! A kés tehetetlenül csúszkált a makacs szeleten, keskeny barázdát mélyítve oszthatatlan egyse-! gébé. Végre sikerült a rostok menetét megtalál-) nia s ilymódon szálanként szétfejtve szájáha> rakta, hol" a mártásban áztatta, nyelvével tüolta,) mint a kendert, fogaival őrölte, puhította, migl egy gyors elhatározással a nokedliraktárba. küldte. — Jó, Bogaram? — érdeklődött őnagysága. Bogár úr elszorult torkából meggyőződés nél­kül jött ki a szó. — Hát!... Talán egy kicsit kemény állat,, volt, de bennem emberére akadt! — és hősi el­határozással legyűrte még a hátralévő adagot. Most már csak abban volt némi reménye,! Az első ebéd Irtat Horváth János Hathetes hájasok voltak. Az asszony „Bogaramnak“ szólította férjét, Bogár úr pedig „Galambomnak“ Bogamet. Az első hetekben kosz tot hozattak, mert Bo­gár úr tapintatos és gyengéd férj volt, aki kí­mélte az asszonyt. Nem, mintha nem szerette volna az ízes házifőttet, hisz részben azért nősült meg, d6 a mézesbetek idejét nem akarta ily pró­zai dolgokkal megs-ontani. Ezen a napon Bogár úr igen éhesen jött haza a hivatalból. Szokása ellenére nem uzsonnázott, mert elő-zó nap úgy határoztak, hogy elég volt a tartalmatlan idegen ételekből s az asszony saját­kezű leg fog főzni. Az étrendet Bogár úr ízlése szerint állították össze, aki az ínyencek gondosságával, élénk cset- tintések kíséretében diktálta a fogásokat Bogár- nénak. — Háti . . . ennék már egyszer — kezdte ta- volbanéző tekintettel, mint aki a muH kedves emlékej között kutat — egy ... jó húslevest daragaluskával, utána főtt marhahúst paradi- cso-mmártássa 1 ... és burgonyával. Tésztának ... talán palacsintát I Az asszony szorgalmasan «feljegyezte a kívánt ételeket s utána homlokon csókolta férjét. — Meglesz Bogaram! Bogár úrnak egész délelőtt kitűnő ebéden járt az esze. Lelki szemei előtt, mint kövér arany- halacskák úsztak a pompás daragaluskák a sárga levesben, melynek felületén apró aranypénzek­hez hasonlóan, kerek zsírkarikák lebegtek, alatta puhára főtt sárgarépa, karalábé és egyéb kívána­tos gyökér- és zöldségfélével. Máskor gyalog tette meg az utat. hazáig, most villamossal rövidítette meg az időt, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents