Magyar Lapok, 1938. július-szeptember (7. évfolyam, 141-217. szám)
1938-07-01 / 141. szám
2 ■' 1 ■ • 11 ... ■ Magyar Lapok VI. évf., 141. szám. — Péntek, 1938. juilius 1. mindennapi életben alkalmazza, gyakorlásukkal pedig tanít, nevel és példát mutat. A szövetkezeteinknek ezt az első kiállítását — kezdeményezői és megszervezői minden elismerést megérdemelnek, — nem is tudjuk másképen nézni, mint a népnevelő és népszervező munka eredményeinek bemutatását. Vizsgás kiállítás ez: arról a gazdasági idealizmusról vizsgáznak itt le szövetkezőink, melyet mindennapi munkájukba hosszú évek alatt belevittek. Akár a borvizes polcokat nézzük, akár a fűrészek munkáját, vagy a szövetkezeti vasgyárak angol felirású hordóit és ládáit, melyek Londonba vagy Palesztinába viszik a székely legelők illatos termékeit; akár a Hangya külön termét, mely a falusi kis fogyasztási szövetkezet ideális típusát mutatja be, mely felé 600 magyar faluban törekszenek, sok helyütt pedig már túl is szárnyalták ezt a mértéket; akár az Alfa-nak szőtteseit vagy a Pitvar nak népi hímzéseit; akár a Rekordnak pontos rézművű munkáit, vagy a szabók, kertészek, asztalosok és cipészek szövetkezeteinek remekbe készült portékáit, — mindenütt csak azt látjuk, hogy itt elsősorban nem magukért, hanem másokért, a szövetkezetekbe tömörült testvérekért dolgoztak azok a férfiak és nők, kik ezeket az eredményeket sok vesződséggel és sok munkával, sok csalódás után, de végül mégis csak elérték. Most pedig eljutottak odáig, hogy munkájuk gyümölcseit ország-világnak, de legelsősorban mégis azoknak mutassák be, akikért ezt a nehéz és göröngyös utat évek óta csendben, hangtalanul, legtöbbször elismerésig illő jutalom nélkül járják. Az új szövetkezeti törvény indokolásában olvassuk a következő mondatokat: „A szövetkezés ebben az országban nem egyszerű bankári, kereskedelmi vagy gazdasági kérdés, mely bizonyos számú magános személyt érdekel, kik összefogtak, hogy egymást támogassák , a szövetkezés nemzeti probléma . ..“ A tétel alapján, mely minden népre egyformán áll, az indokolás arra a következtetésre jut, hogy a szövetkezést lényeges és határozott állampolitikává kell tenni, e politikának célja pedig a falvak gazdasági életének újjászervezése és kifejlesztése. Ez a politika azonban valóban az állam politikája akkor lesz, ha valamennyi nemzet, mely e földön él és együttesen az államot alkotja, a saját szövetkezésének ügyét ebben az értelemben szabadon átérezheti és képviselheti. A magyar szövetkezeteknek ez a kiállítása bizonyság arra, hogy mily eredményes teremtő munkát tud elvégezni a gazdasági idealizmus, mely mindig és mindenütt a nemzeti érzésből, a népi közösség szükségleteinek átéléséből táplálkozik. Biztatás a magyar nép is,hogy jó úton jár, ki a szövetkezeti útra lépett; ezzel nemcsak gazdasági értékeket termel, hanem közös nagy nemzeti javakat is, melyek emberekben, tudásban, öntudatban, bizakodásban és tapasztalatokban nagy hiányokat pótolnak. Biztosíték pedig egyúttal azok felé, kik elsősorban az állam érdekei felett őrködnek, mert semmiképen sem lehet káros az a munka, mely az állami társadalom reális javait szemmel láthatólag és napról-napra eredményesebben gyarapítja. Semmi sem mutatta pedig szemléltetőbben ezt a gyarapodást, mint épen ez a szép és gazdag kiállítás. Az első ebéd Irtai Horváth János Hathetes hájasok voltak. Az asszony „Bogaramnak“ szólította férjét, Bogár úr pedig „Galambomnak“ Bogarot. Az első hetekben kosztot hozattak, mert Bogár úr tapintatos és gyengéd férj volt, aki kímélte az asszonyt. Nem, mintha nem szerette volna az ízes házifőttet, hisz részben azért nősült meg, de a mézesbetek idejét nem akarta ily prózai dolgokkal megrontani. Ezen a napon Bogár úr igen éhesen jött haza a hivatalból. Szokása ellenére nem uzsonnázott, mert előző nap úgy határoztak, hogy elég volt a tartalmatlan idegen ételekből s az asszony sajátkezűleg fog főzni. Az étrendet Bogár úr ízlése szerint állították össze, aki az ínyencek gondosságával, élénk csettintések kíséretében diktálta a fogásokat Bogárnénak. — Háti . . . ennek már egyszer — kezdte távolbanéző tekintettel, mint aki a már kedves emlékei között kutat — egy ... jó húslevest daragaluskával, utána főtt marhahúst paradicsommártással ... és burgonyával. Tésztának ... talán palacsintát ! Az asszony szorgalmasanfeljegyezte a kívánt ételeket s utána homlokon csókolta férjét. — Meglesz Bogaram! Bogár úrnak egész délelőtt kitűnő ebéden járt az esze. Lelki szemei előtt, mint kövér aranyhalacskák úsztak a pompás daragaluskák a sárga levesben, melynek felületén apró aranypénzekhez hasonlóan, kerek zsírkarikák lebegtek, alatta puhára főtt sárgarépa, karalábé és egyéb kívánatos gyökér- és zöldségfélével. Máskor gyalog tette meg az utat, hazáig, most villamossal rövidítette meg az időt, hogy mielőbb asztalhoz ülhettem — Kész van Galambom? — érdeklődött türelmetlenkedve az üdvözlő csók után, mit az elkövetkező élvezetek révületében, ízetlenül és futva lehelt Bogárné homlokára és sietve a terített asztalhoz ült. Az asszony behozta a párolgó levest . Bogár úrral szemben helyezkedett el, hogy az áhítatás nézők figyelmével gyönyörködjön férje élvezetében. Bogár úr kimert egy tányérra valót. A szemöldökén alig észrevehető rándulás jelezte, hogy színében nem fedi elképzeléseit a zavaros lé, mely felnagyítva bátran ábrázolhatta volna a Fekete tengert vihar előtt, sötét és homályos árnyalataival. — Nem baj, attól még jó lehet! — gondolta magában. Gondosan megbújta a kanál tartalmát és megízlelte. Utána megnyalta szájaszélét, s szemöldökét összeráncolva, tekintete a múltba merült el, ezúttal háborús emlékei között kutatva hasonló íz után, mely a megízlelt zsíros léhez lehetett volna fogható. Nem az, amit várt! Talán még nagyon forró és nem adja ki az izét. Amíg kihűl, addig felaprózza a daragaluskát s a kanál élével nekilátott a szeletelésnek. Az első kísérletre olyat ugrott a pajzán nokedli, hogy csak a tányér peremén sikerült utolérnie, hogy ki ne szökjön szűkebb környezetéből. Másikkal próbálkozott és az eredmény ugyanaz volt. Valami nincs rendben ezzel a dararemekkel! Most már késhez nyúlt, hogy egy váratlan támadással kettészelje. Sikerült is megsebeznie, de amint tömör magjához ért, a kés is tehetetlenül elakadt. Más módszerhez kellett folyamodnia s egy hirtelen ötlettel elhatározta, hogy megpróbálja átharapni a kőszívű hokedlit-lehányta szemeit és állkapcsát nekifeszítve. Mennyi idő alen évülnek el az adótartozások és az adóbírságok ? Bucurestiből jelentik: Általában magánjogi és kereskedelemjogi, valamint büntetőjogi ügyekben az elévülés kérdése törvényes jogszabályokban teljes precizitással ki van dolgozva úgy, hogy a jogkereső közönség teljesen tisztában lehet ezzel a kérdéssel. Prem így áll a dolog kincstári ügyekben. A sok speciális kincstári természetű törvényben és rendeletben igen sokszor nem elég világosan tűnik ki, hogy egyes eseteknél milyen is az elévülési idő. Ilyen érdekes elévülési kérdést tárgyalt a bucureşti tábla V. osztálya. Jelentékeny öszszegről volt szó, be nem vallott globális adóról, amely mulasztás miatt még 1932-ben kihágási jegyzőkönyvet vettek fel az illető vállalat ellen. Az eljárás folyama alatt a megbüntetett cég ugyanis fellebbezéssel élt, s ugyanazon kincstári közeg, amely az első kihágási jegyzőkönyvet felvette, újabb kihágási jegyzőköny- Dr. Nyisztor Zoltán Mandarinok, Kulik és Misszionárusok Útleírás 7 Ara: 180 lei és porta Kapható könyvosztályunknál vet szerkesztett, amelyben saját előző jegyzőkönyvét megváltoztatva, kisebb pénzbüntetést állapított meg. Ezen második jegyzőkönyv ellen is fellebbezett a fél. Mindkét jegyzőkönyv ellen egyik kifogása az volt, hogy a jegyzőkönyvek tényleges bevizsgálás nélkül készültek. Ezenkívül arra is hivatkozott, hogy a kérdéses kincstári követelések elévültek. A kihágási jegyzőkönyvek felett bíráskodó törvényszék elvben elutasította a kifogásokat, nem állapította meg az elévülést, leszállította ellenben a pénzbüntetést. Ez ellen a fél recurssal élt az 1932. évi egyenes adótörvény 105. és 1933. évi módosított törvény 123. szakaszai alapján és hivatkozott arra is, hogy a polgári törvénykönyv értelmében a törvényeknek nincs visszaható hatálya. Nem szakította meg az első ügyben felvett kihágási jegyzőkönyv az elévülést, miután az már annak felvételekor beállott. A tábla abból indult ki, hogy a törvényszék szerint az 1927 és 1931 évek közötti időből származik a globális adó eltitkolása. Az 1932. évi adótörvény 5 évi elévülési időt állapít meg, míg az 1938. évi módosított törvény ennek az elévülési időnek fenntartásával hozzáteszi azt a rendelkezést is, hogy minden hitelesen eszközölt, kincstári közegektől származó vizsgálati cselekmény megszakítja az elévülést. Ennélfogva a tábla megállapította, hogy jól lehet a második ízben felvett kihágási jegyzőkönyv az elsőt, mint kincstári végzést hatályon kívül helyezte ugyan, azonban az a jegyzőkönyv mégis, mint hiteles okirat bizonyítékát képezi a bevizsgálásnak, tehát elutasította az elévülési kifogást, beleharapott. A tömörült grízatomok ásványszerű képződménnyé jegecesedett anyagát jó ideig forgatta szájában, azután mutatóujjával gallérját elhúzva, nagyot nyelt. Szemei kidülledtek, szemöldöke felfutott a hajáig s a füle is mozgásba, jött a szokatlan sportteljesítménytől. Gyorsan leöblítette egy kanál üres levessel , azután újból munkához lárutott. — Izik Bogaram? — érdeklődött kedvesen)ónagysága, Bogár úr kicsordult könnyeiben azt abszolút élvezet jeleit vélve felfedezni. — Ühüm! — válaszolt Bogár úr mérsékelt udvariassággal. — Talán egy kicsit puhább lehetett volna — ez a cementvagdalék, de meggondolta magát és mégis galuskának tisztelte. Majd kipótolta a másik fogással, vigasztalta magát s villáját egy szép szelet húsra szúrta, mely rugalmasan hátrált meg a tálon. Rossz jel!" Kanállal tudta csak a tányérjára helyezni s gyorsan leöntötte a mártással, hogy ne lássa újabb megpróbáltatásának tárgyát. — Életlenek a késeink. — jegyezte meg az első sikertelen kísérlet után, mellyel egy falatnyit le akart operálni a betyár szeletből. Hiába! A kés tehetetlenül csúszkált a makacs szeleten, keskeny barázdát mélyítve oszthatatlan egységgébe. Végre sikerült a rostok menetét megtalál- nia s ilymódon szálanként szétfejtve szájába rakta, hol" a mártásban áztatta, nyelvével tudta, mint a kendert, fogaival őrölte, puhította, mint egy gyors elhatározással a nokedliraktárba küldte. — Jó, Bogaram? — érdeklődött őnagysága. Bogár úr elszorult torkából meggyőződés nélkül jött ki a szó. — Hát!... Talán egy kicsit kemény állat,, volt, de bennem emberére akadt! — és hősi elhatározással legyűrte még a hátralévő adagot. Most már csak abban volt némi reményem!