Magyar Lapok, 1939. január-március (8. évfolyam, 1-68. szám)
1939-01-08 / 1. szám
2 hasznos munkát tud kifejteni. Ma már mindenütt uralkodó jelszóvá kezdett válni, hogy a munka bizonyosságára, a foglalkozások zavartalanságára kell építeni az állami, vagy egyéb közületi életet. El kell hárítani az útból a politizálások, a sokfelé akarások tétovázásait, szenvedélyességeit és munkalátszatait, melyek mind csak arra valók, hogy az embereket, az igazi munka rendjéből kiszakítsák és haszontalanulfoglaltatásokkal zavarják. Ez a munkaértékelő irányzat az, ami az új esztendő látókörében világszerte mind határozottabban megmutatkozik. Hogy világfeszültségek most is jelentkeznek, az kétségtelen. De hogy a szembenállások nem egymás leverését akarják, hanem egymás munkaértékeléseiből akarnak tanulni, s közös kibontakozásra törekszenek, annak a jelei is elvitázhatlanok. A harcos jelszavak kezdenek leegyszerűsödni azzá, hogy a népek életkereteket akarnak biztosítani maguknak, s az életkereteket éppen a munka bizonyossága érdekében akarják.. Az új esztendő tehát olyan távlatok felé fordul, melyekben a hatalmi vetélkedések helyett a munka tömegszükséglete, s a munka néprendező jelensége kezd uralkodó planéta lenni. Ha ezt elgondoljuk, úgy könnyen valószínűnek láthatjuk azt a jóslatot is, amit egyik angol államférfi mondott az új esztendőről, hogy t. i. ez az új esztendő a kiegyenlítések éve fog lenni. Igen, mert a munka területén, az igazi munka szükségének a felfogásával nem háborút keresnek az emberek, hanem kenyérbiztosító életlehetőségeket. A munka planétája az emberek és népek közötti kiegyenlítődés jövőjét sugározza magából. Az otthonok és családok szerény, egyzerű, névtelen munkájának így lesz meg a nagy világ életében is a sugárzó kiterjedése. Erre gondolva kívánjuk közönségünknek, hogy újesztendejében is találja meg a szerény és egyszerű életmunka zavartalanságát, s adjon Isten neki ehhez a magába mélyedő és magát fenntartó munkához csüggedetten kitartást, naponkint megújuló szorgalmat és bízni tudást. Magunkra nézve is lapunk nyolcadik évfolyamának a megindulásakor azt tartjuk legfőbb eszménynek, hogy az otthonok és családok szelíd életmunkájának hűséges szellemi támogatói tudjunk lenni. Szivárvány írta Osváth Tibor Van egy kis bárányfelhő-csipkézet az égen, ott lenn, a nyugati látóhatár alján, különben tiszta a mennyből, eső nem eshetett, mégis minden vizes, kövér cseppek ezüstözik a vékonyra sanyarodott fűszálakat, a fák alatt, a körülöttem glédában álló akácderekak feketék, mint eső után, az apró ellipszis levelek milliói pedig mintha bevakult apró tükrök lennének. Valami friss irgalmatlanul ébresztő kesernyés szag folydogál a levegőben, ez ébreszti talán a madarakat napkelte előtt, ilyenkor, ahogy egy fatörzs tövében ülök és fölém egy második mennyboltot von a napra készülő madarak ezer hangja. A rigóé és a vadgalambé az elsőség. Az egész hajnal, az egész ébredő világ az övéké. Mintha nem volna a kerek világon sem jó ember, sem rossz ember, sem cápa, sem elefánt, sem pulyka, sem tehén, sem autó, csak rigó és vadgalamb. Mintha megnémult volna mindama száz-százezer féle pompásabbnál pompásabb nevet viselő emberi és állati halandó, melyekről mind tudom, hogy élnek, vannak és Istentől kiporciózott szerepeiket játszók, — mintha ezek mind megnémultak volna, csak a rigó és a vadgalamb hangja élne. Az nem úgy van ám, amint mondják, hogy a rigó hangja a rigófütty. Igen, néha lehet fütty is, ha éppen a rigó úgy akarja, de itt az akác tövéből én most mást hallok. Ebben a pillanatban talán tízféle rigóhangot hallok. Ott, annak a fenyőszerű akácnak a tetejéről felfelé nyilallott az ének, mint valami égnek tartó tűzijáték, emitt egyszerre három helyen is szépen kicifrázott gurgulázás hallatszik. Azután egy rekedt kiállás. Azután egy kéthangú füttyszerű valami. Most, ebben a másik percben az akácos minden részében egyszerre szökken hirtelen jött buzgósággal, lenyűgöző ujjongással egy daloló csattogás az ég felé, mintha hanggejzírek ömölnének a fák tetejéről. Ez nagy munka lehetett, mert két szemvillanásra csend lesz. Mintha minden rigó falevéllé változott volna. És ebben a csöndben veszem észre, hogy az erdő búg. Mintha minden akác vadgalambbá változott volna. Búg és kurrog az egész erdő, mintha minden fája egy láthatatlan óriásorgonának a sípja volna. Nem látok egyetlen vadgalambot sem, de a búgás-kurrogás zeng-bong, akár a zsolozsmázó templom. Ez lehet az akácos reggeli imádsága, egészen bizonyos, engem is megszáll valami nyugtató, csitító boldogság, mely egyszerre úgy félrepofozza az utamból a tegnapi bajokat, hogy az már egyenesen kacagni való. Tegnap a fejem fájt és az ördöggel kergetődztem a gondok Sziklái között. De hogy! A kergetősdi kiszítta a vért belőlem, nem tudtam aludni, ez hozott ki ide hajnalra. És most leginkább kacagni szeretnék tele szájjal, mert legalább annyi erő szállott belém a búgó erdőből, mint amilyen nehezek voltak a gondok sziklái. Alighogy ezek a dolgok átvillantak rajtam, nagy csetepaté támadt. Az akácos reggeli imája után, mint viharzó ár önti el az erdőt az élet. Egyszerre ezer hang szólal meg, alig győzöm kapkodni a fejem, tán ezer madár született itt e hajnalon. Rigó, vadgalamb és még ezer. Csirreg, csattog minden, fütyörészák, rikolt és reszel. Szipog, vijrog és csicsereg. Harkály kiált az öreg akác oldalából. Hogy került oda, hisz még az előbb híre-hallva sem volt. Hátulról valahonnan — Isten tudja milyen messze lehet — furcsa hang rikolt, valami vijjogó huhogás. Bagoly. Isten úgy látszik kis figyelmeztetőt küld a reggeli népnek. — „Hé, vigyázzatok, éjszaka is volt, sötétség is volt és lesz is még.“ — A reggeli nép azonban most erős, vidám és harcra,kész. Felcsattan az ellendal és a bagoly már búvik is bizonyosan vaksi szemével a vackát keresgélve. Előttem egy ág lebben. Rigó libbent rá valahonnan a semmiből. Hintázik az ág, mint a gyerekjáték és amint megáll, lágy cifrázással hosszú melódia kezdődik. Ez már nem fütty és nem hirtelen buzgósággal felcsattanó dal, nem is az a tűzijátékszerű nyilallás, amit már ismertem, ez már melódia. Szerelmes sóvárgás. Dalolója a lihegő ágon rigóleány sárga kosztümben. A legszebb rigóleány lehet a rigóleányok között, mert körülötte elcsendesül minden és elbűvölve hallgatódzik a népség. A legszebb rigóleány hintázik az ágon, ég felé Magyar Lapok VIII. évf., 1. szám. — Vasárnap, 1939. január 8. * Romlott ételek okozta mérgezéseknél a gyorsan és biztosan ható természetes „Ferenc József“ keserű víz azonnali használata — egy vagy két pohárral — rendkívül fontos segédeszköz. Kérdezze meg orvosát Becklennyel külügyminiszter hazatért Németországból A Hitler kancellárral folytatott több órányi megbeszéléséről nem adtak ki hivatalos közlést . Péntek este Ribbentrop német külügyminiszter látta vendégül Münchenből jelentik. Napokon keresztül az európai politika nagy eseménye volt Beck lengyel külügyminiszter látogatása, amelyet Berlinben és Berchtesgadenben tett. Mint ismeretes, a lengyel külügyminiszter franciaországi üdüléséről visszatérőben meglátogatta a német kormányt és Hitler kancellárt is, akivel az obersalzbergi Berghos-villában több órás megbeszélést folytatott. Német hivatalos körök sem a kormány tagjaival, sem a Hitler kancellárral folytatott megbeszélésekről neon adtak ki hivatalos jelentést. Beck külügyminiszter még pénteken is Münchenben maradt és a nap folyamán több ízben tanácskozott Ribbentrop német külügyminiszterrel. Hasonlóképpen Ribbentrop kíséretében megtekintette a müncheni vezéri házat és a német művészházat. A lengyel külügyminiszter a vezérházban ebédelt. Pénteken este Ribbentrop adott vacsorát, Peck tiszteletére, ámenen a lengyel külügyminiszter felesége is részt vett. A vacsora után Beck éjjel féltizenegy árakon utazott el Mic«h»stb.' Varsó felé. Chamberlain és Halifax Mien délelőtt indul et Homéba A két angol államférfi néhány órára Párizsban is megállapodik Londonból jelentik: Chamberlain és Halifax kedden délelőtt 11 órakor indul Rómába. Délután háromnegyed négykor érkezik a két angol államférfi Párizsba. A francia fővárosban együtt teáznak Daladierrel és Bonnet külügyminiszterrel, majd este fél nyolckor utaznak tovább Róma felé. Algírból jelentik: Daladier miniszterelnök a Foch cirkáló fedélzetén pénteken elhagyta Algírt.