Magyar Lapok, 1939. október-december (8. évfolyam, 216-290. szám)

1939-10-01 / 216. szám

Igazgató és felelő aszemkeentő: dr Paál Árpád Lap tulajdonos: SZENT LÁSZLÓ NYOMDA R.-T. Törvényszék) bej. szám: Tr. B. 11/11. Jun. 1938. Főmunkatársi dr Gyárfás Elemér Argetoianu miniszterelnök nyilatkozata a kormány irányelveiről „Semmi sem változott, csupán egy munkással több állott be az ország szolgálatába az Ural­­kodó körül szorosan egyesült munkacsoportba“ Bucurestiből jelentik. Argetoianu minisz­terelnök az újságírók kérdéseire nyilatkozott a kormány irányelveiről. — Miniszterelnök úr, tehet-e kijelentése­ket az új kormány irányelveiről? — kérdez­ték az újságírók. A miniszterelnök így válaszolt: — Új kormány? Nem lehet új kormányról beszélni. Ha­ megengedik, hogy egy történelmi mondatot használjak fel, kijelentem, hogy sem­mi sem változott Romániában, csupán egy munkással több állott be az ország szolgálatá­ba, az Uralkodó körül szorosan egyesült mun­kacsoportba. Az 1938 márciusi alkotmánnyal létesített rezsim jellegzetes vonása,­­ amely kormányzati rendszer a Korona tekintélyén alapul s a Nemzeti Újjászületés Frontjára tá­maszkodik, amelyben egész közvéleményünk tükröződik — a folytonosság. A mai kormány folytatja a tegnapi kormány munkáját, mint ahogy a holnapi folytatni fogja a maiét. Ennek a folytonosságnak legjobb bizonyítéka maga a kormány összeállítása. Azé a kormányé, amely elnökletem alatt ma este tette le az esküt. Bel­politikai tekintetben ugyanaz a munkacsoport, amely keményen dolgozott mostanig, továbbra is ugyanazzal a buzgalommal fog dolgozni, hogy beteljesítse a megkezdett programot. — Külpolitikai tekintetben Gafencunak a külügyminisztérium élén való további munká­ja biztos kezesség arra, hogy ezután is a legszi­gorúbb semlegesség útját fogjuk követni. — Aki kifelé békét akar, annak ezt befelé is biztosítania kell. Az a hagyomány, amelyet képviselek és múltam minden állampolgárnak meg kell adja azt a bizalmat, hogy mindaddig, amíg a kormány élén állok, nem fogom tűrni a legcsekélyebb eltérést sem a rendtől, a nyu­galomtól és fegyelemtől, ami nélkülözhetetlen azokban a nehéz időkben, amelyeken most me­gyünk át. A lelkiismeretleneknek és gonoszok­nak, akik meg akarnák zavarni a mi annyira jó és türelmes népünknek gondolkozását, még a magját is ki kell irtani. Az összes románok­hoz fordulok. Kérni fogom mindenkitől, kicsik­től és nagyoktól, hogy egy lélekkel és egy aka­rattal álljunk királyunk körül, mert csak mind­nyájunk egyesülése útján szállhatunk szembe a reánk leselkedő nehézségekkel. — Ezekben a pillanatokban minden ro­mánnak félre kell­eni,­ m­inden személyes, vagy világnézeti szenvedélyt, el kell szakítania magát minden, a múltból örökölt haszontalan kapcsolattól és egymással vállvetve kell állania a Korona és az ország lobogója körül. — Népkisebbségeink, akiknek irányában jogos és mindenkire egyenlő bánásmódot aka­runk, olyan bánásmódot, amely tiszteletben tartja törvényes törekvéseiket, egységes álla­munk fejlődésében, e népkisebbségek azokban a fájdalmas órákban, amelyeken átmentünk, a trón és ország iránti hódolatok megingatha­tatlan bizonyságát adták. Az együttérzésnek ezért a nagyszerű megnyilvánulásáért mély elismeréssel vagyunk irányukban. — Mindnyájan ismerjük azokat a nehézsé­geket, amelyeken minden erőnk mozgósításá­nak mai válságos idejében falusi és városi munkásrétegünk átmegy s minden lehetőt megteszünk, hogy segítségükre siessünk és megkönnyítsük terheiket.­­ Engedjék meg, hogy azzal a reménnyel zárjam nyilatkozatomat, hogy felhívásunkat, amelyet közelebbről intézünk az országhoz, mindenki meg fogja hallgatni és hogy minden­ki a legnagyobb jóakarattal tömörül a Nemzeti Újjászületés Frontja körül, amelynek irányítá­sára és fejlesztésére külön minisztérium léte­sült. Minden mondanivalónkat belefoglaljuk az országhoz intézendő felhívásba, amelyet most készítünk elő. Kérem, bízzanak abban, hogy őrhelyünkön állunk és valamennyiünket áthat a felelősség. Úi hivatalos órák a közhivatalokban Október elsejétől délután is tartanak hivatalos órákat Bucurestiből jelentik. A minisztertanács leg­­utóbbi ülésén a közhű italok téli hivatalos óráit is megszabták, amelyek folyó év október 1-től 1940 május 1-ig lesznek érvényben. A hivatalos órák október elsejétől a követke­zők: Hétfőn és a tervéz­ő­ünnepek utáni napon hivatalos óra csak délut­­án 3-tól fél nyolcig van. Kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken 8—1-ig és délután 4—7 órák között. Szombaton csak délelőtt tartanak hivatalos órákat fél 8-tól 2-ig. Azok a hatóságok, amelyeknek hivatalos óráit a törvények és rendszabályok különbözőképpen írják elő eddigi munkaidejüket tartják meg. Utolsó kísérlet (P. I.) Nem véletlen az, hogy az orosz- német barátsági megegyezést az olasz katolikus Avvenire kommentálta legelőször az olasz saj­tóban. Az sem lephet meg, hogy egyaránt biz­tos kézzel boncolja és értékeli ennek a meg­egyezésnek konkrét részleteit és elvi vonatko­zásait. A katolikus igazság hordozója és kép­viselője nem hátrál meg és nem áll tanácsta­lanul ellentéteknek látszó jelenségek és esemé­nyek előtt. A katolikus igazság minden igazi érték, minden állítás szintézise. Olyan harmó­nia, amely szerves egészbe olvaszt össze egyest és közösséget, részletet és teljességet, erőst és gyöngét, folyamatot és végkifejletet. Csak egy hiányzik belőle: a tagadás, az ellentmondás, a zűrzavar. Az Avvenire az orosz-német megegyezés pontjai közül kiemeli azt a döntő jelentőségű tényt,­­­ amelyre egyébként már tegnapi szá­munkban rámutattunk, hogy Németország és Olaszország mellett most Szovjet-Oroszország is határozottan kifejezte a háború befejezésére irányuló kívánságát. Szovjet-Oroszország maga­tartásának az ad döntő jelentőséget, hogy egyezményben fektették le pontos formáját és mindenki számára könnyen érthető szankció­val látták el visszautasítás esetére. Ez a szank­ció ugyan még határozatlan formában jelent­kezik, azonban nem nehéz abból a jövőben szo­rosabb, esetleg orosz-német katonai együttmű­ködés körvonalait kiolvasni. Anglia ma válasz­úton van. A jelek szerint, ahogyan azt a poli­tikai körök, a sajtó és a Reuter ügynökség el­árulják, tagadó választ ad az orosz-német meg­egyezésre is és feltétlenül folytatni akarja a há­borút. Ebben az esetben — írja az Avvenire, — Anglia viseli az új világháború felelősségét. Mert utolsó kísérlet történt arra — foly­tatja a fenti lap — hogy visszatérjenek Musso­lini elgondolásához, a nagyszabású európai bé­­keért­ekezlet gondolatához. Ez a békeértekezlet döntene az összes európai függő kérdésekben. Három nagy fázisban bontakozna ki: Első lépés lenne a semleges államok egységes tömö­rítése, amely megfelelően tudná biztosítani az egész kibontakozást. Második lépésként az európai békeértekezlet ülne össze. Harmadik lé­pés lenne maga a megoldás: az összes vitás európai kérdések igazságos és békés elintézése. Ha Anglia visszautasítja ezt a kísérletet, akkor­­tulajdonképpen a békés megegyezés gondolatát, magát az elvet veti el. Még meg lehet menteni Európa keresztény kultúráját, ha a jóakarat és jószándék vezeti Európa felelős államférfiait, — fejezi be fejtegetését az Avvenire. Köztudomású, hogy milyen közel áll a Szentszék elgondolásához és szándékához min­den olyan kísérlet, amely a jelenlegi háború megszüntetését célozza. Az a jelenség pedig, hogy az Avvenire feltűnően hangsúlyozza Mus­solini nevét a békeértekezlettel kapcsolatban, arra enged következtetni, hogy a Szentszék hathatósan támogatja az olasz nép vezérét bé­kemunkájában. A békével szemben áll a háború gondolata. A békeértekezlet tervével szemben áll a háború folytatásának a gondolata. Ebben a tekintet­ben, mivel fejtegetésünk elején a katolikus igazság megvilágításához folyamodtunk, érde­kes lesz számot vetni a francia katolikusság napilapjának, a La Crex-nek szeptember 16-iki vezércikkével. Ez a vezércikk az 1914-es angol

Next