Magyar Méh, 1896 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1896. január / 1. szám
eredményei közepett a mi munkálataink is méltók legyenek azokhoz s velök szemben megállhassák helyöket. Felhívásunkra szép számmal gyülekeztek a kiállítók, sokan igen értékes és tanuságos tárgyakkal. Kongressusunk nagy szabású lesz, melynek értékét különösen emelni fogja az, hogy elnökéül Wekerle Sándor Ő Nagyméltóságát voltunk szerencsések megnyerni. Ő Nagyméltósága nem csak szokásos pártfogását, de leghathatósabb közreműködését ajánlota fel. A melegséggel tett ajánlat lelkesedésbe hozott bennünket s megkettőzött szorgalommal munkálkodunk tovább. Ámde nem szabad csupán egyesek jóakaratú támogatásában bizakodnunk. Nem szabad azon hitben élnünk, hogy miután egy hatalmas és befolyásos egyén áll élünkön, mi összedugott kezekkel nézzük a történendőket. Oh nem ! Sőt inkább, mi is tegyük meg a magunkét, hozza meg ki ki, a maga homok szemét, kövét, meszét, hogy a sok apróságból egy nagy és hatalmas épületet alkossunk, melyet csodálva nézhessen a nagy közönség. Gyülekezzünk tehát, áldozzunk, hozzuk el az oltárra garasainkat vagy forintjainkat, hogy ne csak lendületben legyen a munka, de haladjon gyorsan az igényeknek megfelelően. És most hadd szóljak még pár szót egyesületünkről is! Sokan tagtársaink közül hideg közönynyel viselik az egyesület ügyeit, nem teljesítik elvállalt kötelezettségeiket, szemben a mi általunk teljesített kötelezettségekkel. Hogy többet nem tettünk és tehetünk, egyedül a közöny az oka, s az, hogy tagjaink a magukra vállalt kötelezettségeket pontosan nem teljesítik, sőt némelyek egészen megfeledkeznek róla, pedig ha teljesítenék s ha minden egyes tag ne többet, csak még egy egy tagot igyekezne egyesületünk tagjává szerezni, a mi régi vágyunk s a nagy közönség óhajtása is teljesülhetne azzal, hogy lapunk nem egyszer egy hónapban, de legalább is kétszer jelenhetne meg, hogy így méhészetünk elméleti és gyakorlati oldalát tárgyalhatnék olvasóink előtt. Gyerünk, gyülekezzünk, tömörüljünk, az ezredéves ünnepek, a kiállítások ünnepe hozzon össze bennünket minél nagyobb számban. Számunk gyarapultával egyesületünk anyagi és szellemi erejét növeljük, hogy az a feladat, mely szerint közgazdaságunk már fejlettebb ágaival egy színvonalra emelhessük méhészetünket, minél hamarabb teljesedésbe mehessen. Kedves méhész társak! Elmondottuk örömeinket, de elmondottuk egyszersmind fájdalmainkat is, hogy lesz-e eredménye, nem tudjuk; anynyit azonban tudunk, hogy további munkánk sikere attól függ, hogy mily buzgósággal karolják fel méhésztársaink az ügyet. Egyébbiránt istenbe vetett hitünk s az önök buzgó támogatásába vetett reménységünk kecsegtet és biztat, hogy az elvetett mag nem hullott kősziklára, de termőföldre, s ez meghozza a várt gazdag termést, s egyesületünk felvirágoztatása által elérhetjük a nagy célt, méhészeti gazdálkodásunkat fejlett gazdasági ággá növelni.