Magyar Méh, 1896 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1896. január / 1. szám

eredményei közepett a mi munkálataink is méltók legyenek azokhoz s velök szemben megállhassák helyöket. Felhívásunkra szép számmal gyülekeztek a kiállítók, sokan igen értékes és tanuságos tárgyakkal. Kongressusunk nagy szabású lesz, melynek értékét különösen emelni fogja az, hogy elnökéül Wekerle Sándor Ő Nagyméltóságát voltunk szerencsések megnyerni. Ő Nagyméltósága nem csak szokásos pártfogását, de leghathatósabb közreműködését ajánlota fel. A melegséggel tett ajánlat lelkesedésbe hozott bennünket s meg­kettőzött szorgalommal munkálkodunk tovább. Ámde nem szabad csupán egyesek jóakaratú támogatásában biza­kodnunk. Nem szabad azon hitben élnünk, hogy miután egy hatalmas és befolyásos egyén áll élünkön, mi összedugott kezekkel nézzük a törté­nendőket. Oh nem ! Sőt inkább, mi is tegyük meg a magunkét, hozza meg ki ki, a maga homok szemét, kövét, meszét, hogy a sok apróságból egy nagy és hatalmas épületet alkossunk, melyet csodálva nézhessen a nagy közönség. Gyülekezzünk tehát, áldozzunk, hozzuk el az oltárra garasainkat vagy forintjainkat, hogy ne csak lendületben legyen a munka, de haladjon gyorsan az igényeknek megfelelően. És most hadd szóljak még pár szót egyesületünkről is! Sokan tagtársaink közül hideg közönynyel viselik az egyesület ügyeit, nem teljesítik elvállalt kötelezettségeiket, szemben a mi általunk teljesített kötelezettségekkel. Hogy többet nem tettünk és tehetünk, egyedül a közöny az oka, s az, hogy tagjaink a magukra vállalt kötelezettségeket pontosan nem tel­jesítik, sőt némelyek egészen megfeledkeznek róla, pedig ha teljesítenék s ha minden egyes tag ne többet, csak még egy egy tagot igyekezne egye­sületünk tagjává szerezni, a mi régi vágyunk s a nagy közönség óhajtása is teljesülhetne azzal, hogy lapunk nem egyszer egy hónapban, de leg­alább is kétszer jelenhetne meg, hogy így méhészetünk elméleti és­ gya­korlati oldalát tárgyalhatnék olvasóink előtt. Gyerünk, gyülekezzünk, tömörüljünk, az ezredéves ünnepek, a kiál­lítások ünnepe hozzon össze bennünket minél nagyobb számban. Számunk gyarapultával egyesületünk anyagi és szellemi erejét növeljük, hogy az a feladat, mely szerint közgazdaságunk már fejlettebb ágaival egy színvo­nalra emelhessük méhészetünket, minél hamarabb teljesedésbe mehessen. Kedves méhész társak! Elmondottuk örömeinket, de elmondottuk egyszersmind fájdalmainkat is, hogy lesz-e eredménye, nem tudjuk; any­­nyit azonb­an tudunk, hogy további munkánk sikere attól függ, hogy mily buzgósággal karolják fel méhésztársaink az ügyet. Egyébbiránt isten­be vetett hitünk s az önök buzgó támogatásába vetett reménységünk kecseg­tet és biztat, hogy az elvetett mag nem hullott kősziklára, de termő­földre, s ez meghozza a várt gazdag termést, s egyesületünk felvirágoz­tatása által elérhetjük a nagy c­élt, méhészeti gazdálkodásunkat fejlett gazdasági ággá növelni.

Next