Magyar Méh, 1911 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1911. január / 1. szám
Munkára fel tehát! Ezt mondja minden méhésznek saját jól felfogott érdeke, s a jólét és a boldogság után való vágyódása. Ezt kívánja tőle mint jó polgártól szeretett hazája, mely csak úgy lehet erős és virágzó, ha polgárai munkaszeretők, jómódúak és műveltek! Ezt kívánja tőle az emberiség érdeke és az emberszeretet. Mert amit a természet édes adományából megment, azzal erőssé, egészségessé, sőt boldoggá teheti magát, gyermekeit és szenvedő embertársait. Munkára fel! Ezt zümmögik fülébe a méhésznek leghívebb, legönfeláldozóbb és szeretetére legméltóbb munkatársai, a kedves méhikék. Ezt csak meghallod kedves méhésztársam! De értsd is meg. Hogy együtt dolgozhass kedves méhikéiddel és eredményes munkát végezhess, ismerned kell őket, az ő természetüket, életüket, erőiket. De ehhez tanulnod kell ám, nemcsak a méhektől, bár ők jó tanítómesterek, hanem a méhek tudós barátaitól, kik az ő életük sok titkát ellesték már és azokat szívesen közlik veled is. De egyet okvetlen a méhektől kell tanulnunk. Azt, hogy egy méhecske magában tehetetlen kis állatka, értéke, munkája semmi. Ám e picinyke semmiségek egyesített erővel, egyetértő munkával csodákat művelnek. És ez csak úgy lehet, ha a család mindenik tagja megteszi a maga dolgát, ha a kötelességek teljesítése elől nem tér ki egy sem, s nem kívánja a másik fáradságának gyümölcsét munkanélkül, hanem a nemes, az önzetlen munkában egymást igyekeznek megelőzni. Egymás munkáját nem megbénítani, hanem elősegíteni igyekeznek, s a közös munka gyümölcséből szerényen, egymás és a köz szeretetétől áthatva veszik ki a maguk részét. És különösen megbecsülik a központi szervnek, az anyának munkáját. Tudják, hogy ettől függ az ő jólétük is. Munkájuk legjobb gyümölcseit ennek adják, hogy a család életforrása ki ne apadjon. Ők jól tudják, hogy ahol mindenki csak kapni akar, de adni senki, ott a jólét forrása hamar kiapad, a munkaerő ellanyhul, s a munka édes gyümölcse éretlenül hull a sárba. Munkára fel tehát! Tanuljunk a kicsi méhecskéktől! Kezdjük az év legelső munkáján, adjuk meg egyesületünknek ami őt megilleti, hogy ő is adhasson. Tegyük lehetővé és biztosítsuk egyesületünk munkáját, hogy az önzetlen munkájának édes gyümölcseit megoszthassa velünk. Fizessük be csekély tagsági díjunkat, felhasználván arra saját kényelmünkre a lapunk e számához mellékelt csekklapot. Aztán szerezzünk minél több munkástagot egyesületünknek. E működésünkkel háromfélekép teszünk jót. Jót teszünk azzal a méhésztársunkkal, kit az egyesület munkájának részesévé avattunk; jót teszünk egyesületünkkel, melyet erősebbé tettünk és jó szolgálatot teszünk a magyar méhészet ügyének, amikor munkásainak táborát növeltük. Ha így munkálkodunk, Isten áldása lesz nemesen végzett munkánkon. Szilveszter.