Technika és Közgazdaság, 1923 (1. évfolyam, 1-44. szám)
1923-01-14 / 1-2. szám
a tásukat. Egyik esetben az újonnan elsajátítandó ismeretek nagy tömege, máskor egyéb mellékkörülmények akadályozzák azt, hogy a fiatal mérnök valóban megtartsa mindazt, amit neki a főiskola nyújtott. Sajnos, éppen műegyetemi oktatási rendünk jogi és gazdasági irányú tárgyai azok, amelyek iránt a Műegyetem hallgatósága aránylag kevés érdeklődést tanúsít. Ezért fontos, hogy később az életben a hiányok pótlására serkentést kapjanak, aminek kiváló eszköze éppen a jelen folyóirat. További jó szolgálatot a „Technika és Közgazdaság“ azzal teljesíthet a magyar mérnökségnek, hogy ahajlamosak figyelmét a közgazdasági kérdésekre terelve, az eddiginél hatályosabban feltárja azokat a tehetségeket és készültségeket, amelyek e tekintetben karunkban szunynyadnak. Ezzel folyóiratirodalmunk emez új eleme egyszersmind módot nyújthat a társadalomnak az irányító és vezető munkára alkalmas egyéniségeknek karunkból való kiválogatására, másrészt hozzájárulhat a társadalomban a mérnökséggel szemben általában meglevő, a kar állítólagos egyoldalúságát unos-untalan hangoztató, mesterségesen is táplált előítélet megdöntéséhez. A készülő vámtarifa. EDVI ILLÉS ALADÁR, h. államtitkár. Ausztriával kötött úgynevezett szerződéses vámtarifánk, mely az 1907. évi Lili. törvénycikk alakjában jutott a magyar corpus jurisba, 1917-ben lejárt. Az új vámtarifa megalkotására már 1915-ben megkezdődtek a munkálatok, melyeket komplikált az, hogy monarchiánk és Németország gazdasági szövetsége komolyan szóba került, azonban az a preferenciás vámtarifa, melyet akkor a tárgyaló felek el is készítettek, az 1918. év őszén bekövetkezett összeomlással ad acta került s ma már sem erről, sem az Ausztriával kötendő közös tarifáról nem beszélünk, hanem feladatunkká lett a teljesen önálló magyar vámtarifa megalkotása. Jelenleg még az 1907. évi vámtarifa érvényes, melyet Csonka-Magyarország helyzetének megfelelően egyrészt a gabona, liszt, hús és más élelmiszerek vámjának felfüggesztésével, másrészt a vámfejpénzek rendszerének bevezetésével foltozgatunk. Az előbbi a háborúból maradt reánk örökségképen, az utóbbit pedig koronánk elértéktelenedése, a magyar gazdasági élet speciális követelései és szociális szempontok tettek szükségessé. Jelenleg a vámfejpénz négy kategóriáját különböztetjük meg. Jelesül az aranykoronában megállapított vámnak papirospénzben kifejezve 401, 201, 101 és 26-szorosát. Az 1907. évi Lili. törvénycikktől eltérő intézkedésekre a kormányt az 1920. évi XXII. törvénycikk hatalmazta fel. Közgazdasági életünk megköveteli, hogy ne csak fenntartsuk az 1919 októberében felállított vámsorompót, hanem olyan vámrendszert is léptessünk életbe, amely az ország mezőgazdaságának, iparának és kereskedelmének legjobban megfelel, vagyis szakítva a múlttal, alkossunk olyan tarifát, mely Csonka-Magyarország testére van szabva. A trianoni békeszerződés az autonóm vámtarifa megalkotására szabad kezet engedett nekünk, csak azt köti ki, hogy 1922 január 26-ig a jelenlegi vámtarifában érvényes legkedvezőbb szerződéses vámokat nem emelhetjük, sőt egynémely, de jelentéktelen tételekre, jelesül a friss és szárított gyümölcsre, friss főzelékre, faolajra, tojásra, élőszárnyasokra, sertés- és hentesárukra ezt a kedvező elbánást 1924 július 26-ig tolja ki. Ennél a kikötésnél sokkal súlyosabb az, hogy a viszonosság elvéről a trianoni békeszerződés diktálói megfelejtkeztek. Az ententeállamokból érkező árukra egyforma vámot kell vetnünk s ha ezt valamely állammal szemben egyikmásik cikknél csökkentenek, a békeszerződés életbeléptetésétől számított 3, esetleg 5 évig, sőt büntetésképpen esetleg tovább is, ugyanezt a kedvezményt kell megadnunk, minden ellenszolgáltatás nélkül, az entente összes államainak. Ez azt mondja, hogy a szerződéses vámpolitikában gyökeredző gazdasági politikánk egy ideig a kívánt mértékben nem érvényesülhet. Az új vámtarifa megalkotására dr. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi m. kir. miniszter kezdeményezésére 1921. év elején a magyar kormány elhatározta, hogy új vámtarifát szerkesztett a szükséges munkálatok elvégzésével a kereskedelemügyi m. kir. minisztert bízta meg, aki bizottságot rendelt ki, melynek előadója dr. Ferenczi Izsó miniszteri tanácsos. A nagy munka a termelő- és fogyasztóérdekeltség vállvetett munkájával annyira előrehaladt, hogy a közeljövőben tető alá kerül. Azt, hogy ezzel a munkálattal a nemzetgyűlés foglalkozni fog-e vagy sem, még nem tudjuk. A kormány bizonyára még ez év folyamán benyújtja a törvényjavaslatot, de a vámtarifát ezzel kapcsolatosan, illetőleg a nemzetgyűlés megadta meghatalmazással rendeleti úton is életbe léptetheti. A Gyáriparosok Országos Szövetségében — hallomás szerint — az a vélemény kristályosodik ki, hogy a vámtarifa is belefusson törvénykönyvünkbe. A tervezet szerint a vámtarifának XXXVII tarifaosztálya lenne, 1000 körül ingadozó altétellel. A tarifaosztályokról és azok tartalmáról tájékoztat alábbi kimutatásunk: Tarifaosztályok: 1. Élő, állatok. 2. Állati nyerstermékek élelmezési célokra. 3. Élő növények, levágott friss és szárított növények. 4. Gyarmatáruk és fűszerek. 5. Gabona, hüvelyesek és magvak. 6. Gyümölcsök (déli gyümölcsök is), vélemények, zöldségek és más növényi nyerstermékek élelmezési és élvezeti célokra. 7. Italok. 8. Az élelmezési és élvezeti ipar más termékei. 9. Az italok készítésének és az élelmezési iparnak hulladéktermékei. 10. Állati eredetű nyersanyagok és hulladékok. 11. Az erdőgazdaság termékei. 12. Más növényi eredetű nyersanyagok és hulladékok. 13. Ásványok és ércek, ásványi és fémtartalmú hulladékok. 14. Savak, alkáliák, sók, cseppfolyósított gázok, mesterséges trágyák. 15. Szén, tőzeg, aszfalt, ásványolaj, továbbá ezeknek, valamint a fának lepárolt és kivont termékei. 16. Zsírok, olajok, viaszok, gyanták és ezek termékei. 17. Keményítő, fehérje, enyv és termékeik; ragasztószerek. 18. Robbantó, gyújtó és világító ipari készítmények; műanyagok. 19. Cserző- és csávázókészítmények; festőkészítmények és festékek. 20. Illőolajok, illat- és zamatanyagok, esszenciák, illatszerek és kozmetikai készítmények. 21. Finomított vegyi készítmények és azok nyersanyagai. 22. A faipar termékei. 23. A papiros- és sokszorosítóipar termékei. 24. A fonás-, kefekötő és szitakötaipar termékei. 25. A textilipar termékei. 26.Textilanyagokból konfekcionált cikkek. 27. Szeme- és szűcsáruk. 28. A bőr- és bőrfeldolgozóipar termékei. 29. A kaucsukipar termékei. 30. Az üveg-, agyag-, cement- és kőipar termékei. 31. A vas- és fémipar termékei. 32. A gép- és villamossági ipar termékei. 33. Járóművek. 34. Műszerek, hangszerek, órák. 35. A nemesfém-feldolgozás termékei; drága- és féldrágakövek s az ezekből készült áruk. 36. Az eddigi tarifaosztályokban meg nem nevezett áruk. 37. Nemesfémek, ércpénz és más értékek. A jelenlegi tarifának 51 osztálya és 657 tétele van. A tervezet osztályainak kisebb száma a régi tarifa rokonosztályainak összevonása és a régitől elütő felépítése következtében keletkezett, a tételek számának jelentékeny szaporítását pedig egyrészt az okozta, hogy iparunk minden ága 1907 óta jelentékenyen fejlődött, úgyhogy a külön meg nem nevezett áruk tömegéből a fontosabbat ki kellett emelni és külön tétel alá helyezni, másrészt pedig az, hogy a vámtarifát a statisztikai kimutatások tételeivel harmóniába kellett hozni. A javaslatba hozott autonóm vámtételek nagyobb része magasabb, kisebb része alacsonyabb a jelenleginél. Megállapításuk kulcsául a gyártmányok előállításéhoz szükséges munkabéreknek és régiköltségeknek olyan százalékát vették, melyet az illető gyártmány ipari védelme megkíván, számolva a kereskedelmi politika várható fejleményeivel (szerződéses vámok) is. Az egyes tételeket a termelő és fogyasztó érdekeltség meghallgatása után rögzették a jelenleg sajtó alá ven Technika és Közgazdaság I. évfolyam, 1—2. szám