Technika és Közgazdaság, 1925 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-25 / 1-4. szám

A2 IDE SZÁNT KÖZLE­MÉNYEK, HÍREK LEG­KÉSŐBB KEDD ESTET ÓRÁIG (LAPUNK ZÁR­TÁIG) KÜLDENDŐK BE. TECHNIKA ÉS KÖZGAZDASÁG KÖZLEMÉNYEK Ki EGYLETI TITKÁRSÁG­HOZ IV, REÁLTANODA­A MAGYAR MÉRNÖK- ÉS ÉPlTÉSZ-EGYLET KÖZLÖNYÉNEK MELLÉKLETE, utca 13-ib. intEzen­SZERKESZTI: THOMA FRIGYES. DŐK.TELEFON i J. 8-43. III. évfolyam. Budapest, 1925 január 25. 1—4. szám. TARTALOM: A szabadalmi igénypontok. Dr. Vásárhelyi László. KÖZGAZDASÁGI IRODALOM: A szocialista mozgalom. J. Ramsay MacDonald. Ism.: Dr. Veress Gábor. KÖZLEMÉNYEK AZ ÉRDEKELTSÉG KÖRÉBŐL: Ki nevezés. — Címadományozás. — Felszólítás. — 25 éves jubileum. — Az új autonóm vámtarifa. — Üzemgazdasági és közgazdasági továbbképző tanfolyam. — Hirdetmény. A szabadalmi igénypontok. Dr. VÁSÁRHELYI LÁSZLÓ.1 A találmányok az emberiség: legértékesebb eszmei ja­vai közé tartoznak. Hogy az emberiség a művelődésben folyton előrehalad és életszínvonala állandó emelke­dést mutat, ebben a törekvésében a feltalálóké az orosz­lánrész. Valóban helyes az a megállapítás, hogy a fel találók az emberiség tanítómesterei. A feltalálók szolgálatait a kultúrállamok a szabadal­mak intézményével honorálják. Az új találmányok bizo­nyos ideig a feltalálók kizárólagos tulajdonát alkot­ják. A szabadalmi törvények szerint ez az oltalmi idő általában 15 esztendő. Üjabban ezt az időt nem tartják elegendőnek. Így a legújabb német törvény is 18 évre ad kizárólagos jogot a szabadalomtulajdonosoknak. A szabadalom tulajdonképen kizárólagossági jog, melyet a magyar szabadalmi törvény az 1895. évi XXXVII. t.-c. 8. §-a így ír körül: „A szabadalom, jogos fennállása egész idejére a szabadalom tulajdonosának kizárólagos jogot ad arra, hogy találmánya tárgyát iparszerüleg készíthesse, forgalomba hozhassa és ipar- szerűleg vagy üzemi berendezésként használhassa. El­járásra engedélyezett szabadalom hatálya az azon el­járás szerint előállított termékre is kiterjed.“ A szabadalmak iparfejlesztő fontosságát ma már senki sem vonja kétségbe. Lassanként az összes gyárak rátérnek szellemi kincseiknek ilyetén védelmére, amely az egyéni titoktartás helyett az államok hatalmának erejére, mint jogmegőrző eszközre támaszkodik. A mo­dern chemiai vállalatok sem lehetnek el szabadalmi osztály nélkül, amely éberen vigyáz egyfelől a meg­levő szabadalmazott találmányok sorsára, másfelől figyelemmel kíséri a vállalatot érdeklő egyéb szabadal­makat is. Ilyen körülmények között a Magyar Chemikusok Egyesülete előtt sem lesz felesleges, ha pár szóval érin­tem a szabadalmaztatás legfőbb kérdéseit, amelyeket a következőkben foglalhatok össze: 1. mi a szabadalmazható találmány, mit lehet szaba­dalmaztatni; 2. hogyan kell a szabadalmak lényegét formulázni, más szóval miként kell a szabadalmi igénypontokat szerkeszteni. Ezekben az alapvető kérdésekben, sajnos, még a nem­zetek nem egyeztek meg egymással, ezért a kultúrálla­mok szabadalom tekintetében nem alkotnak egyetlen tömör jogi egységet. Minthogy azonban, amint látni fogjuk, éppen magyar részen megtörténtek az egységesítéshez az első lépések, bízvást mondhatjuk, bogy a jövő fejlődés irtja: a fenti kérdésekben való megegyezés és egységes konstruálási mód felállítása lesz. A szabadalmi törvények a találmány definíciójánál igen szűkszavúak. A legtöbb törvény nem megy tovább az 1895. évi XXXVII. t.-c. 1. §-ánál, amely így szól: „szabadalmazható minden új találmány, mely iparilag értékesíthető“. Ebből a definícióból csak az olvasható ki, hogy a ta­lálmányok akkor szabadalmazhatók, ha az ipari tevé­kenység körébe esnek és ha újak. Az utóbbi természe­tesen objektiv újdonságra vonatkozik, nem a feltalálók ú. n. szubjektív feltalálásaira. Sajnos, ebből a fogal­1 Szerzőnek a Magyar Chemikusok Egyesületének 1924. évi dec. 9-i ülésén tartott előadása. mazásból még mindig nem tűnik ki, mi a találmány és mi az ipari tevékenység. Tehát használható definíciót a törvény nem ad. Vájjon adhat-e egyáltalán? Lehet-e ezeket a fogalmakat egyértelműleg definiálni? Mielőtt ezekre a kérdésekre felelnénk, azt hiszem abban meg­egyezhetünk, hogy ezek műszaki fontosságú kérdések és ha nem is lehet rájuk teljesen határozott feleletet adni, célszerű lenne, ha a kultúrállamok a pontos definí­cióig legalább megegyeznének abban, hogy értelmezik ezeket a fogalmakat. Az ipar az emberiség szociális szükségleteinek kielé­gítésével foglalkozik a tudomány bázisán és fegyverei­vel. Az ipar által termelt eszmei javak akkor szabada lomképesek, ha megtestesíthetek (akár eljárásról, akár termékről van szó). Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor már a szabadalmazható találmány fogalma sokkal tisz tábban áll előttünk. Ha most azonban az így kapott szűkebbkörű fogai inakat ismét analízis alá vennők, a nyelv tökéletlen­sége folytán azt találnék, hogy ezeket is ismét és ismét értelmeznünk kellene. Oda jutnánk, mint R. Müller- Liebenau, ki a találmány lényegéről testes kötetet írt,5 de mégsem tud a gyakorlati embernek olyan definíciót adni, amire támaszkodva meg tudná állapítani azt, mi a találmány s hogy definiáljam azt. Nem akarok az ő alapos, mély szellemi munkájáról lekicsinylőleg nyi latkozni, csak megjegyzem, hogy a kérdés megoldása sürgős, tehát a tökéletlenebb, de gyakorlati szempont­ból kielégítő megoldások is egyelőre felhasználhatók, addig, míg jobb akad. Mielőtt a már jelzett közelítő definícióról szólanánk, lássuk azt, hogy mit kell értenünk szabadalmi igény­pontok alatt. A szabadalmakat megadó hatóságoknál a találmányok mibenlétét írásba foglaltan be kell je­lenteni és pedig a törvények rendelkezései szerint a találmány rendszerint két egyező példányban szab» dalmi leírásokban mellékelendő. Ezeknek a leírásoknak a találmányt hűen és teljes mivoltukban kell ismertetniük és majdnem minden állam megköveteli azt, hogy a leírás végén a feltaláló nyilatkozzék aziránt, hogy különösen mit akar védelem alá helyezni, mintegy megmondván találmánya miben létét, tehát definiálván azt. Ez a definíció a találmányi bejelentés igénypontja. A találmányok mibenlétét kifejező igénypontoktól megkívánjuk azt, hogy tartalmuk logikai és műszaki szempontból szabatos, illetve helyes legyen. Az igény­pontban van lefektetve a védelem bázisa, a leírás a hozzátartozó műszaki kommentár. Így az izzólámpaipar egyik alapvető szabadalmát ha zánkban ezzel az igényponttal jelentették be. „Wolframszál elektromos izzólámpák szálaihoz, az által jellemezve, hogy a szál rostos szerkezetű, úgyhogy ezáltal hidegen hajlítható és húzható.* Kelemen István budapesti szabadalmi ügyvivő sokáig tartó gyakorlati és elméleti tapasztalatai alapján az igénypontot,“ mely szerinte a találmány elhatárolt alak jával kongruens, a következő szimbólummal fejezhet­jük ki: I = OJ................................1., hol / = a találmány = az igénypont. 2 R Miiller-Liebenau: Das Wesen der Erfindung. Berlin, Springei Verlag 1924. 3 Lásd: Szabadalmi Közlöny XXIV. évf. 15. szám 327—332 lap 0919) és Milteilurigen von Verband deutscher Patentanwälte XXII. Jahrg 121—136. Oldal (1922).

Next

/
Thumbnails
Contents