Technika és Közgazdaság, 1925 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-25 / 1-4. szám
AZ IDE SZÁNT KÖZLEMÉNYEK, HÍREK LEGKÉSŐBB KEDD ESTET ÓRÁIG (LAPUNK ZÁRTÁIG) KÜLDENDŐK BE. TECHNIKA ÉS KÖZGAZDASÁG KÖZLEMÉNYEK Kt EGYLETI TITKÁRSÁGHOZ IV. REÁLTANODAA MAGYAR MÉRNÖK- ÉS ÉPÍTÉSZ-EGYLET KÖZLÖNYÉNEK MELLÉKLETE, utca 13-ik. intezen-sZERKESZTI: THOMA FRIGYES. DOK.TELEFON J. 843. III. évfolyam. Budapest, 1925 január 25. 1—4. szám. TARTALOM: A szabadalmi igénypontok. Dr. Vásárhelyi László. KÖZGAZDASÁGI IRODALOM: A szocialista mozgalom. J. Ramsay MacDonald. Ism.: Dr. Veress Gábor. KÖZLEMÉNYEK AZ ÉRDEKELTSÉG KÖRÉBŐL: Kinevezés. — Címadományozás. — Felszólítás. — 25 éves jubileum. — Az új autonóm vámtarifa. — Üzemgazdasági és közgazdasági továbbképző tanfolyam. — Hirdetmény. A szabadalmi igénypontok. Dr. VÁSÁRHELYI LÁSZLÓ. A találmányok az emberiség legértékesebb eszmei javai közé tartoznak. Hogy az emberiség a művelődésben folyton előrehalad és életszínvonala állandó emelkedést mutat, ebben a törekvésében a feltalálóké az oroszlánrész. Valóban helyes az a megállapítás, hogy a feltalálók az emberiség tanítómesterei. A feltalálók szolgálatait a kultúrállamok a szabadalmak intézményével honorálják. Az új találmányok bizonyos ideig a feltalálók kizárólagos tulajdonát alkotják. A szabadalmi törvények szerint ez az oltalmi idő általában 15 esztendő. Újabban ezt az időt nem tartják elegendőnek. Így a legújabb német törvény is 18 évre ad kizárólagos jogot a szabadalomtulajdonosoknak. A szabadalom tulajdonképen kizárólagossági jog, melyet a magyar szabadalmi törvény az 1895. évi XXXVII. t.-c. 8. §-a így ír körül: „A szabadalom, jogos fennállása egész idejére a szabadalom tulajdonosának kizárólagos jogot ad arra, hogy találmánya tárgyát iparszerűleg készíthesse, forgalomba hozhassa és iparszerűleg vagy üzemi berendezésként használhassa. Eljárásra engedélyezett szabadalom hatálya az azon eljárás szerint előállított termékre is kiterjed.“ A szabadalmak iparfejlesztő fontosságát ma már senki sem vonja kétségbe. Lassanként az összes gyárak rátérnek szellemi kincseiknek ilyetén védelmére, amely az egyéni titoktartás helyett az államok hatalmának erejére, mint jogmegőrző eszközre támaszkodik. A modern chemiai vállalatok sem lehetnek el szabadalmi osztály nélkül, amely éberen vigyáz egyfelől a meglevő szabadalmazott találmányok sorsára, másfelől figyelemmel kíséri a vállalatot érdeklő egyéb szabadalmakat is. Ilyen körülmények között a Magyar Chemikusok Egyesülete előtt sem lesz felesleges, ha pár szóval érintem a szabadalmaztatás legfőbb kérdéseit, amelyeket a következőkben foglalhatok össze: 1. mi a szabadalmazható találmány, mit lehet szabadalmaztatni; 2. hogyan kell a szabadalmak lényegét formulázni, más szóval miként kell a szabadalmi igénypontokat szerkeszteni. Ezekben az alapvető kérdésekben, sajnos, még a nemzetek nem egyeztek meg egymással, ezért a kultúrállamok szabadalom tekintetében nem alkotnak egyetlen tömör jogi egységet. Minthogy azonban, amint látni fogjuk, éppen magyar részen megtörténtek az egységesítéshez az első lépések, bízvást mondhatjuk, hogy a jövő fejlődés irtja: a fenti kérdésekben való megegyezés és egységes konstruálási mód felállítása lesz. A szabadalmi törvények a találmány definíciójánál igen szűkszavúak. A legtöbb törvény nem megy tovább az 1895. évi XXXVII. t.-c. 1. §-ánál, amely így szól: „szabadalmazható minden új találmány, mely iparilag értékesíthető“. Ebből a definícióból csak az olvasható ki, hogy a találmányok akkor szabadalmazhatók, ha az ipari tevékenység körébe esnek és ha újak. Az utóbbi természetesen objektív újdonságra vonatkozik, nem a feltalálók ú. n. szubjektív feltalálásaira. Sajnos, ebből a fogalmazásból még mindig nem tűnik ki, mi a találmány és mi az ipari tevékenység. Tehát használható definíciót a törvény nem ad. Vájjon adhat-e egyáltalán? Lehet-e ezeket a fogalmakat egyértelműleg definiálni? Mielőtt ezekre a kérdésekre felelnénk, azt hiszem abban megegyezhetünk, hogy ezek műszaki fontosságú kérdések és ha nem is lehet rájuk teljesen határozott feleletet adni, célszerű lenne, ha a kultúrállamok a pontos definícióig legalább megegyeznének abban, hogy értelmezik ezeket a fogalmakat. Az ipar az emberiség szociális szükségleteinek kielégítésével foglalkozik a tudomány bázisán és fegyvereivel. Az ipar által termelt eszmei javak akkor szabadalomképesek, ha megtestesíthetők (akár eljárásról, akár termékről van szó). Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor már a szabadalmazható találmány fogalma sokkal tisztábban áll előttünk. Ha most azonban az így kapott szűkebb körű fogalmakat ismét analízis alá vennék, a nyelv tökéletlensége folytán azt találnék, hogy ezeket is ismét és ismét értelmeznünk kellene. Oda jutnánk, mint R. Müller- Liebenau, ki a találmány lényegéről testes kötetet írt, de mégsem tud a gyakorlati embernek olyan definíciót adni, amire támaszkodva meg tudná állapítani azt, mi a találmány s hogy definiáljam azt. Nem akarok az ő alapos, mély szellemi munkájáról lekicsinylőleg nyilatkozni, csak megjegyzem, hogy a kérdés megoldása sürgős, tehát a tökéletlenebb, de gyakorlati szempontból kielégítő megoldások is egyelőre felhasználhatók, addig, míg jobb akad. Mielőtt a már jelzett közelítő definícióról szólanánk, lássuk azt, hogy mit kell értenünk szabadalmi igénypontok alatt. A szabadalmakat megadó hatóságoknál a találmányok mibenlétét írásba foglaltan be kell jelenteni és pedig a törvények rendelkezései szerint a találmány rendszerint két egyező példányban szabadalmi leírásokban mellékelendő. Ezeknek a leírásoknak a találmányt hűen és teljes mivoltukban kell ismertetniük és majdnem minden állam megköveteli azt, hogy a leírás végén a feltaláló nyilatkozzék aziránt, hogy különösen mit akar védelem alá helyezni, mintegy megmondván találmánya mibenlétét, tehát definiálván azt. Ez a definíció a találmányi bejelentés igénypontja. A találmányok mibenlétét kifejező igénypontoktól megkívánjuk azt, hogy tartalmuk logikai és műszaki szempontból szabatos, illetve helyes legyen. Az igénypontban van lefektetve a védelem bázisa, a leírás a hozzátartozó műszaki kommentár. Így az izzólámpaipar egyik alapvető szabadalmát hazánkban ezzel az igényponttal jelentették be. „Wolframszál elektromos izzólámpák szálaihoz, az által jellemezve, hogy a szál rostos szerkezetű, úgyhogy ezáltal hidegen hajlítható és húzható.* Kelemen István budapesti szabadalmi ügyvivő sokáig tartó gyakorlati és elméleti tapasztalatai alapján az igénypontot,amely szerinte a találmány elhatárolt alakjával kongruens, a következő szimbólummal fejezhetjük ki: IOJ................................1., hol / ~ a találmány = az igénypont. 2 R Miiller-Liebenau: Das Wesen der Erfindung. Berlin, Springei Verlag 1924. 3 Lásd: Szabadalmi Közlöny XXIV. évf. 15. szám 327—332 lap 0919) és Milteilurigen von Verband deutscher Patentanwälte XXII. Jahrg 121—136. Oldal (1922). 1 Szerzőnek a Magyar Chemikusok Egyesületének 1924. évi dec. 9-i ülésén tartott előadása.