Technika és Közgazdaság, 1925 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-25 / 1-4. szám

a Technika és Közgazdaság III. évfol­yem) 1-4. fsla 0 — a tárgyi kör (főfogalom). 1 — a jellemző részek. A fenti példában a tárgyi kör: „Wolframszál elektro­mos izzólámpák szálaihoz“, a feltalálás ez alá a főfoga­lom alá tartozó körben mozog. ./ a jelen esetben: „jellemezve azáltal, hogy a szál ros­tos szerkezetű, úgyhogy ezáltal hidegen hajlítható és húzható.“ Ez a jellemző rész ismét két tényezőre bontható Kele­men szerint : — mf................................2.. hol ni — a materiális, agyagi, jellemző, /' — a funkcionális, működési jellemző (a hatást ki­fejező karakterisztikon). Példánkban m­a „a szál rostos szerkezetű“ és f , „úgy­hogy ezáltal hidegen hajlítható és húzható“. Minthogy a nyelvek kifejezésmódja tökéletlen, m és­­ csak tökéletlenül fejezhetők ki. Aki valaha igénypon­tokkal foglalkozott, az tudja, hogy a jellemzők meg­állapítása sokszor igen fáradságos munka. Erre ad útmutatást Kelemen, mikor matematikailag így fejezd ki magát: cx· m - Hm £ ж. i=1 oo /' = lim £ /•.....................................3 i=l A jellemzők tehát logikai sort alkotnak, s a feltaláló feladata annak megállapítása, hogy a lehetséges mi, m. , mi..................m jellemzők miképen kerül­jenek egy oly m jellemzőbe, mely ezeket mind magá­ban foglalja. Példának okáért a konkrét esetben λ­ — felületén rostos szerkezetű szál mtj — belsejében rostos szerkezetű szál stb. mind beleesnek az általános, „rostos szerkezetű szál“ karakterisztikonba. Hogy mik nem esnek bele, azt a má­sik karakterisztikon: „a hidegen való hajlíthatóság és húzhatóság“ szabja meg. Hogy melyek azok a rostos szerkezetű szálak, amelyek hidegen hajlíthatók és húz­hatók, az már műszaki kérdés. Ennek az eldöntésénél a műszaki ismeretek és tapasztalatok a mérvadók. Hasonló módon egy és ugyanahhoz az m-n­ez több / tartozhat, amelyek szintén egy logikai sort alkotnak: fi /j.........................../ ». Annak a megítélése, hogy ezek beleesnek-e az általános f karakterisztikonba, megint a másik m karakterisztikon fogja megszabni. Egész általánosságban tehát azt mondhatjuk csupán, hogy lim 51 m­ = m = funke f..................4 i=ICC lim 51 f.­­ f = funke, m..................... 1=1 ahol a funkcionális viszony természete még vizsgá­landó volna. Néha azonban m és f, vagyis a jellemzők összesége nem található meg, hanem csak valamely m a, vagy m is. ebben az esetben az olyan találmányoknál, amelyek az eredeti 0 (ma f)-he­­ képest mondjuk egy 0 (m­ f)-t mutatnak fel, akkor is azonosság áll fenn ha ma és mi technikailag rokon fogalmak (p. o. a che­­miában az aequivalentia kérdése a homológ soroknál). Ezek összehasonlítása azonban már olyan műszaki feladat, mely a konkrét ismeretek alapján döntendő el. Kelemen elmélete a 3. egyenletsorig jut el, amelynek alkalmazása azoknak a bíróságoknak a feladata, ame­lyek a szabadalmat értelmezik és vitás esetekben igény­pontokat hasonlítanak össze (felszólalás, semmiségi, megállapítási keresetek). Kelemen István elmélete alapján azonban már egy nagy lépéssel előbb vagyunk. Az igénypont - talál­mány A 6(mf) gondolatsorozat szerint: ott van talál­mány, ahol­ van tárgyi kör (spekuláció köre) és a tárgyi körben megoldás, amit a jellemzők (mf) definiálnak. Mi most már a szabadalmazható találmány? Olyan /0(mf)], amelyben 0 az ipar körébe esik. Vagyis min­den műszaki feladat új megoldása. Így hozzájutottunk egy közelítő meghatározáshoz, amely már alkalmas alap lehetne a találmányok nem­zetközi definiálására. Ezen a bázison elindulva, olyan szabadalmi törvény volna konstruálandó, amely a találmány definíciójával (­ igénypont) kezdődhetne és amely azután már az egész szabadalmi jogszolgáltatást mintegy műszaki bázisra állítaná. Az ipari tevékenység kritériuma benn lévén az 0(mf)-ben, csak egy kritérium marad hátra még, az újdonság kritériuma. Azt, hogy miféle találmány az, amit újnak nem lehet tekinteni, az már a mostani téte­les törvényekben is benne foglaltatik, így pl. a magyar szabadalmi törvénynek a 3. §-a intézkedik erről. Vannak azonban olyan ipari találmányok, melyeket a törvény kivesz a szabadalmazás köréből, így az 1895. évi XXXVII. t.-c. 2. §-ának 4. pontja ezt mondja: Szabadalom nem engedélyezhető emberi és állati élelmezésre szolgáló cikkekre, gyógyszerekre és oly tárgyakra, melyek vegy úton állíttatnak elő; ezek előállításául szolgáló eljárás azonban szabadalmaz­ható. Tehát a szabadalmazhatóság kritériumai így foglal­hatók össze: 1. 0(mf) a műszaki feladat konkrét megoldása 2. újdonság 3. törvény ne tiltsa. Ha valakinek van ugyan olyan eszméje, ami a 2. és 3. feltételeknek megfelel, de nem tud reá még ()(mf)-t szer­keszteni, úgy ebből az következik, hogy találmánya csak eszmeileg van meg. Az ipart ugyanis csak konkrét megoldások érdekelhetik, amelyeket azonban mindig ki lehet fejezni egy hozzátartozó 0(mf)-e­l. * * * Lássuk most azt, hogy a fenti elvi alapokon állva, konkrét találmányainkat hogy kell definiálnunk. Mikép kell igénypontokat szerkesztenünk. Ha a T­­ 0 (mf) szimbólumot szem előtt tartjuk, akkor a legelső a spe­kuláció körének (O) elhatárolása. Ha az 0 megvan, akkor az ebben mozgó műszaki fel­adatot kell megtalálnunk és keresnünk hozzá azokat az elemeket (m), melyekkel az megoldható. Ha ezek meg­vannak, akkor a hozzájuk tartozó működési jellemzők is (!) megkonstruálandók. Példának okáért valaki olyan textilipari fékezőberen­­dezést­ talált fel, mely az orsók fékezésére szolgál. Szer­kezeti elemei: három gyűrű, az alapgyűrű, fékezőgyűrű és nyomógyűrű. Ezek most a következő kapcsolatban működnek: az orsópadra erősített alapgyűrű a fékező alkatrészeket tartja; a fékezőgyűrű be van helyezve ebbe az alapgyűrűbe és együtt fut a csévével (vele kény­szerkapcsolatban áll); végül az alapgyűrűvel szerves kapcsolatban lévő nyomógyűrű az alapgyűrűhöz való közelítés vagy távolítás mértékéhez képest nagyobb vagy kisebb fékezőhatást gyakorol. Meglévőn a tárgyi kör, meglévőn a jellemzők, az igénypont így alakult: Berendezés textilipari gépek orsóinak fékezésére, ( mely áll )( egy az orsópadon megerősített . . . . és a fékezőkészülék alkatrészeit hordozó alapgyműből, egy az alapgyűrűbe behelyezett .... a csévékkel kényszerkapcsolatban álló­­ fékezőgyűrűből és s Lásd Kelemen cikkét a Mitteil. id. száma Г28—9. lapjain: 1­­­1 n \­i­g )

Next