Hazai Ipar Közleményei, 1930

1930-01-05

A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye ХП 1930 január 5 Mindegyik elemsor elől és hátul egy-egy varratnél­küli hullámos alakú vízkamrában végződik, melybe a vízcsövek hengerléssel vannak beerősítve. A kamrák eme hullámos kiképzése az egymás fölötti forresősoro­­kat váltakozva tolja el, mely elrendezés viszont meggá­tolva a füstgázok egyenes átszökését, tökéletesebb hő­cserét biztosít. Az egyes csőelemsorok alsó végükkel az iszapkamrá­hoz, felső végükkel pedig a keresztben fekvő felsőhen­geres kazántesthez ugyancsak behengerelt összekötő csövek segélyével csatlakoznak, mely hengeres testen nyernek elhelyezést a különböző kazánszerelvények. A vízcsőrendszer alsó két sora teljes hosszában köz­vetlen a rostély lángjai hatásának van kitéve, mely körülmény egyrészt egyenletes melegelosztást és így kedvező anyagigénybevételi viszonyokat, másrészt pe­dig a sugárzási meleg nagymértékű érvényesülhetése következtében kedvező meleghasznosítást eredményez. A melegközlés tehát nemcsak érintkezés, hanem a kazán teljes szélességében és hosszában, nagy felületen, a tel­jes fűtőfelületnek kb. 25%-ánál, sugárzás útján történik, miáltal a melegátadás nagymértékben fokozódik és egyik főtényezője lesz az elérhető nagy kazánteljesít­ményeknek. A vízkamrák, valamint a víz- és összekötőcsövek keresztmetszetei, úgyszintén a csőrendszer kedvező helyzete lehetővé teszik a víz tökéletesen jó cirkuláció­ját, tehát a keletkező gőzbuborékok könnyű felemelke­dését is a felsőhengeres kazántestbe. Ezek a körülmé­nyek biztosítják a legnagyobb melegmennyiséget fel­vevő alsó két esősor kedvező anyagigénybevételét és ellenállását az elégéssel szemben. A felsőhengeres kazántestek a legjobb Siemens- Martin acéllemezekből készültek, melyek felhasználá­suk előtt, ugyanúgy mint a kazán többi szerkezeti anyaga is, a legújabb irányelveknek megfelelő anyag­vizsga után kerültek átvételre. Az alkalmazott kazánfenekek egyenszilárdságú alak­kal, magas domborulattal és nagy peremgörbülettel készültek. Ahhoz, hogy az olvasó fogalmat alkothasson magának e hengeres dobok szokatlan nagy méreteiről és arról a munkamennyiségről, melyet azoknak elkészítésére for­dítani kellett, elegendő annak az adatnak ismerete, hogy egy darabnak kész súlya kereken 21.000 kg. A kazánban termelt telített gőznek túlhevítésére az első és második füstjárat között elhelyezett túlhevítő szolgál. A túlhevítő varratnélküli elosztó gőzkamrából és kis átmérőjű, hajlított vastagfalú csőrendszerből áll, melyekben a gőz többszörös irányváltozás mellett kering. Az egész berendezés hőigénybevételekkel szem­ben rendkívül ellenálló és szabadon tágulhat. A kazánüzem gazdaságosságát szolgálja a Babcock- Wilcox-rendszernél már régen bevált és a bánhidai kazánoknál is alkalmazott vaslemezburkolat, mely a befalazást helyettesíti és amely csak a tűztérben nyer tűzálló téglabélést és az oldalfelületek mentén vékony belső chamotte-védelmet. Ez a burkolat rendkívül tet­szetős és erős kivitellel, vaslemezből könnyen szétszerel­­hetően készül, az egyes részek illesztéseinél azbeszt­­lemeztömítéssel és belső felületeikre erősített rossz hő­vezető, különleges szigeteléssel, diatomit- (thermalit-) téglákkal. Az ilyen módon elkészített vasburkolat célja egyrészt a sugárzó veszteségek csökkentése, másrészt pedig a hozamoknak teljesen tömör, légmentes körül­­vétele, minthogy ilyen módon hamis levegőnek a huza­­­­okba való behatolása, ami a falazott kivitelnél el nem kerülhető, teljesen lehetetlen; a melegveszteségek egyik forrása tehát gyakorlatilag megszűnik. A burkolatnak hőtároló képessége annak aránylag kis tömege miatt szintén igen kicsiny. Azok a hőmeny­­nyiségek tehát, melyek megszakított üzem esetében veszendőbe mennek, rendkívül kicsinyek, amint a fel­­fűtési idő is a burkolat kis tömege miatt természetesen szintén lényegesen rövidebb lehet. Az utóbbi esztendők hőgazdasági tapasztalatait ala­posan megfontolva, eltekintettünk economizer alkalma­zásától, hanem a gőzkazánból kilépő füstgázokban még fellelhető melegmennyiséget léghevítőben értékesítjük. A gőzturbina kellő helyén való megcsapolása (Bleading) a tápvízelőmelegítés kérdését oly teljes értékű megoldáshoz juttatta, hogy a még esetleg elér­hető kis hőmérsékletemelkedés nem hozható arányba egy füstgázelőmelegítő befektetési költségével. A szén elégetéséhez szükséges teljes levegőmennyi­ség felhevítése mindegyik kazán fölött elhelyezett egy­­egy csöves rendszerű kovácsoltvas léghevítőben, a kazánból távozó füstgáz melegével történik. A levegő és a füstgázáramlás ellenkező irányú, tehát a meleg­értékesítés a legintenzívebb. A felhevített levegő a kazánburkolat oldalaihoz simuló, hőszigeteléssel ellá- 2. ábra. BabcockWilcox szakaszokra osztott légaláfúvásos láncrostély.

Next