A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közleményének Havi Füzetei, 1936 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1936-06-01 / 1-6. szám

A MAGYAR MÉRNÖK- ÉS ÉPÍTÉSZ-EGYLET KÖZLÖNYÉNEK HAVI FÜZETEI X. ÉVF. 1-6. SZÁM SZERKESZTI: FEVER GYULA 1936. ÉVI JÚNIUS HÓ Az elméleti mechanikai technológia új utjai. MISOGA ZOLTÁN: NEUE WEGE IN DER THEORETISCHEN MECHANISCHEN TECHNOLOGIE. Von Zoltán Misoga. Verfasser weist in seiner Arbeit darauf hin, dass eine Revision ur.d schärfere Definition der Grundbegriffen in der Mechanik der bleibenden Formänderungen notwendig ist; er führt den Begriff der effektiven Dehnung und der effektiven Zähig­keitsarbeit (nach Mesnager, dr. Gállik und Ludwik) ein, und modifiziert die Formeln der Rejtö-schen Theorie des regulären Zuges und Druckes. Er gibt Verfahren der zeichnerischen Konstruktion der Span­nungskurven aus dem Zug- bzw. Druckdiagramm an. Der Satz der zusammengehörenden Spannungen wird kritisch betrachtet und abgeändert. Bevezetés. Rejtő Sándornak Az elméleti mechanikai technológia néhány alaptétele című munkája 1896-ban, A maradó, vagyis az ideigtartó s maradandó alakváltozások mecha­nikájának alaptételei és alkalmazásuk című pedig 1913-ban jelent meg. A fiatal tudománynak, a maradó alakválto­zások mechanikájának alapfogalmai e két dolgozatban vannak lefektetve, és A mechanikai technológia alapelvei című ötkötetes művében továbbfejlesztve, ebben a spe­ciális tudományágban erre a szintre a külföld még nem jutott el, amennyiben az összes többi elméletek csak egyes jelenségekre — főkép határállapotokra (a maradó alak­­változások kezdete, vagy a törés határesete stb.) — al­kalmazhatók, és akkor is szilárdságtani alapon igyekez­nek azokat megvilágítani. Olyan átfogó elmélet, mely az összes maradó alakváltozásokat egy szempontból tárgyalja, még csak egy van: Rejtőé. Érdeklődést kelteni iránta a külföldön sokáig nem sikerült. Most, hogy a Röntgen­­sugarakkal végzett vizsgálatok a maradó deformációk kérdését divatossá teszik, meglehet minden reményünk reá, hogy a nemzetközi anyagvizsgáló­ kongresszusok tudo­mányos eszmecseréi felébresztik végre az érdeklődést Rejtő eszméi iránt. Természetesen ügyelnünk kell arra, hogy ne hirdes­sünk olyant, ami ma már elévült. Az anyag szerkezeté­nek (Röntgen-sugarakkal való vizsgálatra támaszkodó) térrácselmélete sok oly tényt szolgáltatott, melyek nem hozhatók összhangba Rejtő molekuláris­ hypothesisével. Az elemi csoportok mint zseniális feltevés derekasan megtették kötelességüket évtizedeken keresztül, ami a feltevésből a mai tudományos tényekkel ellentmond, az elhagyandó, vagy módosítandó, amint ez a József nádor műegyetemen az előadások keretében meg is történik. Hypothesisek lényegüknél fogva csak addig hasz­nálhatók, míg a valósággal, a kísérleti tényekkel ellen­kezésbe nem jönnek. .Másképpen áll a dolog az alapfogal­makkal. Ezek definíciók, tehát ha eredetiben helyesek voltak, vagyis bennük rejtett logikai hiba nem volt, azok is maradnak. De lehetséges, — és ez minden tudomány­ban gyakori eset — hogy az idő múltával egyes fogalmak definíciójában logikai hiányokat fedeznek fel, vagy azok pontosabb, élesebb meghatározása válik kívánatossá. Jelen dolgozat tárgya az ezirányú külföldi és hazai vizsgálatok áttekintő összefoglalása, kibővítve pár szerkesztési el­járással. A pillanatnyi keresztmetszetre vonatkoztatott feszült­ség fogalma élesen definiált fogalom. Alábbi dolgozatom első részében ki fog tűnni, hogy ez nem áll a fajlagos nyúlás és — ebből következően — a szívóssági munka fo­galmának Rejtő-féle meghatározására, miért is ezek éle­sebb, logikai szempontból helyesebb kifejezése válik szük­ségessé. A módosított definíciók következtében egyes alaptételek is más alakot nyernek. Az effektív nyúlás definíciója. Mesnager-nek az 1900-i párizsi kongresszuson tar­tott előadása (Deformation des solides) után nálunk dr. Gállik ismerteti először: A estek szilárdságára és alakvál­tozására vonatkozó újabb elméletek átnézete című elő­adásában (1906) a logarithmikus nyúlás fogalmát; őt kö­veti Ludwik: Elemente der technologischen Mechanik című művében (1909), melyben az effektív nyúlás elne­vezést vezeti be az új fogalom megjelölésére. Tammann, Czochralsky stb. könyveiben is van reá utalás. Az effektív nyúlás a következőképpen definiálható: ha az l0 eredeti hosszról l pillanatnyi hosszúságra megnyúlt próbatest dl differenciális méretváltozást szenved, akkor a differenciális valóságos (fajlagos) nyúlás: (effektiv nyúlást l'-vel jelölve) 1.) di'­~ szemben a közönséges fajlagos nyúlás differenciális értékével, melynek képlete Vagyis az előbbi a pillanatnyi hosszúságra van vonatkoz­tatva, míg az utóbbi az eredetire. Az 1. képletből kiadódik az 10-tól h-ig megnyúlt próba­test összes effektív nyúlása: h 2.) b­ illetve, ha Z-et és cZZ-et az l0 eredeti hossz és A közönséges fajlagos nyúlással fejezzük ki (dl = l0 ctt, l = l0, (1 + A): X­­ \ i/_f Zo dx C d X 3 ) 1 = 17ПТХВ H­ T + T = b(l + *)~ 2-3 log(l + *) . Ez a kifejezés adja meg az összefüggést a közön­séges fajlagos, és az effektív nyúlás közt. Ezentúl Λ-t röviden fajlagos, e'-t effektív nyúlásnak fogom nevezni (bárha az utóbbinak differenciális értéke is fajlagos érték). Az új fogalom bevezetésének szükségessége. Az új fogalom bevezetését a konzervatív fajlagos nyúlás mellé legelsősorban a szívóssági munka fogalmá­nak tisztázása teszi parancsolóan szükségessé! A szilárdságtanban a deformáció-munka képlete:­­ mi­n­t­a ol, ahol az eredeti keresztmetszetre vonat­­o­koztatott feszültség,­­ a fajlagos (itt rugalmas!) nyúlás.

Next