Értekezések, Beszámolók, 1943 (1. évfolyam, 2-6. szám)
2. szám
20 Kelemen Móric ben a tengeri csatát úgy kellett megvívni, hogy a hadihajók csatavonalba fejlődve, az ellenfél hajóival párhuzamosan álltak fel. Matthews tengernagyot, az angol flotta parancsnokát Toulon mellett 1774-ben vívott tengeri ütközet után még haditörvényszék elé állították és elbocsátásra ítélték azért, mert ezt az előírást nem tartotta be, és zászlóshajójával kitört a csatavonalból. Egy másik angol tengernagyot, Byng-et pedig 1756-ban Minorca szigeténél — bár győzelmesen megvívott tengeri csata után — a haditörvényszék egyszerűen halálra ítélt hasonló ok folytán.A Nelson admirális azonban a maga világhírét megalapító győzelmeit Abukirnál és Trafalgarnál azzal aratta, hogy a fighting instructions rendelkezéseit sutba dobva, egészen más taktikát követett: zászlóshajójával kitört a csatavonalból, hadihajóit nem párhuzamosan állította fel, hanem kiválasztotta az ellenfélnek egy-egy hajóját, amelyet teljes erejével megtámadott. És ezzel a taktikával győzött is. De Nelson volt az a hadvezér is, aki rendkívül gondosan készítette elő ütközeteit, és az azokat megelőző esténként összegyűjtötte alvezéreit, azokkal beható megbeszélést folytatott, és eken keresztül a maga harci szellemét átvitte egész flottájára. Pontosan ezt a gondolatmenetet látjuk Taytornál is; ő is félredobja az üzemgazdálkodás addig használatos elveit és eszközeit, hirdeti az együttes munka (common work) gondolatát és a mental revolution-t, ami azt jelenti, hogy munkatársainkat meg kell nyernünk a készséges együttmunkálkodásra, és bennük bizonyos harci készséget kell feltámasztanunk, hogy megfelelő eredményt érhessünk el.34 Clausewitz tanítása szerint a háborúnak a célja az ellenség teljes megsemmisítése. Taylor rendszere is arra tanít, hogy meg kell szüntetni az ipari vállalatok organizációjában és adminisztrációjában mindazt, ami rossz, és minden veszteségforrást teljesen és maradéktalanul ki kell küszöbölni. Clausewitz tanítása nyomán vált tudatossá az, hogy a háború vezetése több, mint tudomány, művészet. Taylor szintén arra mutatott rá, hogy a racionalizálás szintén több, mint mesterség, ez is művészet, mert ehhez sem elegendő a tudományos felkészültség és hosszas gyakorlati tapasztalat, ehhez még valami kell: erre született készség, de mindenekfelett az emberekkel való bánni tudás művészete. Seeckt vezérezredes, a világháború után a német hadsereg újrateremtője egyik tanulmányában is ezt írja: A művésznek ismernie kell azt az anyagot, amellyel, amelyben és ami ellen dolgozik, — mielőtt munkához lát. Leonardo da Vinci vázlatkönyve és Nagy Frigyes hadgyakorlat-tervei között van némi rokonság. A legnehezebb, legmakacsabb és leghálásabb, leghűségesebb, de egyszersmind legárulóbb anyag: az ember. A hadvezér ezzel az anyaggal dolgozik. De ezzel dolgozik elsősorban a racionalizálás is. íme tehát még az anyag is hasonló. A holt anyag, a szerszámgép és minden egyéb gép és szerszám csak olyan eszköz a racionalizátor kezében, mint a lőszer, az ágyú és a gépfegyver a hadvezér kezében. Más helyen Seeckt azt mondja, hogy: Hadvezető - művészet lélektani ismeretek nélkül sohasem volt elgondolható. Ez a hadvezér tulajdonságai között a legfontosabb, de talán a legritkább is. A vezető képességének az a próbaköve, hogy miként tud az emberekre hatni. Fentebb rámutattunk, hogy a pszichológia, az emberekkel való bánni tudás, az észszerű racionalizálási műveletek elengedhetetlen feltétele. És még egy összehasonlítás. Seeckt mondja: Amit a hadvezér a maga belsejében magával hoz, azt sem szabályokba foglalni, sem leírni nem lehet, noha a tettnek ez a legfontosabb kelléke. Cselekvésének célját a hadvezér tűzze mindenkor messzebbre annál, amit belsejében elérhetőnek vél. Így a szerencsének is enged némi teret, de bölcs mérséklet és művészi érzék kell ahhoz, hogy át ne hágja az okosság szabta határokat. Várjon nem áll-e mindez a racionalizálásra is? Óh, hányan lépik át — bölcs mérséklet és művészi érzék hiányában — egy-egy iparvállalat racionalizálásánál is az okosság szabta határokat! Nem ez-e az oka annak, amit például a német szakirodalom Kapitalfehrleitung-ni nevezett el; nem ezt láttuk-e például mintegy tíz évvel ezelőtt a német gépkocsigyártó ipar racionalizálása (helyesebben álracionalizálása) alatt, amikor kis- és középnagyságú automobilgyárak igen költséges és finansziális erőiket messze túlhaladó módon rendezkedtek be a mozgószalagon való gyártásra, utánozván Fordot. Természetes, hogy a tőkének ily helytelen irányú beruházása e vállalatok tönkremenetelét vonta maga után. Ez csak egy példa a sok közül. Mert éppen így a hadtörténelem beszámol oly hadjáratokról, amelyeknél a hadvezér az okosság és a bölcs mérséklet megszabta határokat nem vette figyelmébe, s oly feladatok megoldására vállalkozott, melyek erejét meghaladták. Előttünk áll Napóleon oroszországi hadjáratának példája, amelynél éppen e bölcs mérséklet hiánya okozta a világtörténelem egyik legnagyobb hadvezéri zsenijének kudarcát. Íme tehát: a módszer és az eljárás mennyi közös vonást tüntet fel a hadvezetésnél és a racionalizálásánál. E néhány példával csak azt kívántuk megvilágítani, hogy a két gondolat: a háború és a racionalizálás között mily számos közös vonás áll fenn, s hogy mennyire hasonlók eszközeik és célkitűzéseik. Fejtegetéseink azonban csak a háborús gazdálkodás és az ipari racionalizálás összefüggéseinek vizsgálatára terjednek ki, így — rövid előadás keretében — mellőznünk kell minden mélyebb elméleti fejtegetést, s pusztán a gyakorlati jellegű kérdések ismertetésére szorítkozhatunk. 2. A honvédelmi gazdálkodás tanáról A háború mindenkor igen mélyen belevágott a háborút viselő államok gazdasági életébe. A harmincéves, a hétéves háború, Napóleon hadjáratai, az Egyesült Államok 1861—65. évi polgárháborúja és a múlt század kisebb-nagyobb háborúi gazdasági hatásukat évek hosszú során át éreztették. Anglia tengeri blokádja — mint régóta alkalmazott gazdasági természetű harci eszköz — néha az egész európai kontinens gazdasági életét megzavarta, azonban a valóságosan komoly feladatot mindig csak a háború finanszírozása alkotta. Montecuccoli sokszor idézett kijelentése értelmében a háború viteléhez szükséges pénz előteremtése volt ebben az időben a legnagyobb feladat A régebbi háborúk többnyire csak néhány államra terjedtek ki, s mindig akadt számos olyan állam, mely a háború pusztításától mentesült. Az egész kontinens, vagy éppen a világ egyetemének gazdasági életét ezek a háborúk nem rázták meg, legalább is nem abban a mértékben, mint azt az 1914—18. éves világháborúban a magunk szemeivel láttuk. 2 Admiral a. D. Fr. Liltzow: Nelson, a Führertum c. műben. Berlin, 1937. és Encycl. Britannica, 19. kötet. 3 Taylor műveinek részletes felsorolását lásd: Kelemen Móric: Taylorizmus, Közgazdasági Enciklopédia, 4. kötet. 4 Generaloberst v. Seeckt: Egy katona gondolatai. Magyar fordításban, Budapest 1929. Ёпекегеьек: Beszámolók