Értekezések, Beszámolók, 1943 (1. évfolyam, 2-6. szám)

2. szám

20 Kelemen Móric­­ ben a tengeri csatát úgy kellett megvívni, hogy a hadi­hajók csatavonalba fejlődve, az ellenfél hajóival pár­­huzamosan álltak fel. Matthews tengernagyot, az angol flotta parancsnokát Toulon mellett 1774-ben vívott ten­geri ütközet után még haditörvényszék elé állították és elbocsátásra ítélték azért, mert ezt az előírást nem tar­totta be, és zászlóshajójával kitört a csatavonalból. Egy másik angol tengernagyot, Byng-et pedig 1756-ban Mi­norca szigeténél — bár győzelmesen megvívott tengeri csata után — a haditörvényszék egyszerűen halálra ítélt hasonló ok folytán.A Nelson admirális azonban a maga világhírét meg­alapító győzelmeit Abukirnál és Trafalgarnál azzal aratta, hogy a fighting instructions rendelkezéseit sutba dobva, egészen más taktikát követett: zászlóshajójával kitört a csatavonalból, hadihajóit nem párhuzamosan állította fel, hanem kiválasztotta az ellenfélnek egy-egy hajóját, amelyet teljes erejével megtámadott. És ezzel a taktikával győzött is. De Nelson volt az a hadvezér is, aki rendkívül gondosan készítette elő ütközeteit, és az azokat megelőző esténként összegyűjtötte alvezéreit, azokkal beható megbeszélést folytatott, és e­ken keresz­tül a maga harci szellemét átvitte egész flottájára. Pon­tosan ezt a gondolatmenetet látjuk Taytornál is; ő is félredobja az üzemgazdálkodás addig használatos elveit és eszközeit, hirdeti az együttes munka (common work) gondolatát és a mental revolution-t, ami azt jelenti, hogy munkatársainkat meg kell nyernünk a készséges együtt­­munkálkodásra, és bennük bizonyos harci készséget kell feltámasztanunk, hogy megfelelő eredményt érhes­sünk el.3­4 Clausewitz tanítása szerint a háborúnak a célja az ellenség teljes megsemmisítése. Taylor rendszere is arra tanít, hogy meg kell szüntetni az ipari vállalatok orga­nizációjában és adminisztrációjában mindazt, ami rossz, és minden veszteségforrást teljesen és maradéktalanul ki kell küszöbölni. Clausewitz tanítása nyomán vált tudatossá az, hogy a háború vezetése több, mint tudomány, művé­szet. Taylor szintén arra mutatott rá, hogy a racio­nalizálás szintén több, mint mesterség, ez is művészet, mert ehhez sem elegendő a tudományos felkészültség és hosszas gyakorlati tapasztalat, ehhez még valami kell: erre született készség, de mindenekfelett az emberekkel való bánni­ tudás művészete. Seeckt vezérezredes, a világháború után a német hadsereg újrateremtő­je egyik tanulmányában i­s ezt írja: A művésznek ismernie kell azt az anyagot, amellyel, amelyben és ami ellen dolgozik, — mielőtt munkához lát. Leonardo da Vinci vázlat­könyve és Nagy Frigyes hadgyakorlat-tervei között van némi rokonság. A legnehezebb, l­e­g­m­ak­a­c­s­a­b­b és leghálásabb, leg­hűségesebb, de egyszersmind l­e­g­á­r­u­­l­óbb anyag: az ember. A hadvezér ezzel az anyaggal dolgozik. De ezzel dolgozik elsősorban a racionalizálás is. íme tehát még az anyag is hasonló. A holt anyag, a szerszámgép és minden egyéb gép és szerszám csak olyan eszköz a racionalizátor kezében, mint a lőszer, az ágyú és a gépfegyver a hadvezér kezében. Más helyen Seeckt azt mondja, hogy: Hadvezető - művészet lélektani ismeretek nélkül sohasem volt elgondolható. Ez a hadvezér tulajdonságai között a legfontosabb, de talán a legritkább is. A vezető képességének az a próbaköve, hogy miként tud az emberekre hatni. Fentebb rámutattunk, hogy a pszichológia, az emberekkel való bánni­ tudás, az észszerű racionalizálási műveletek elengedhetetlen feltétele. És még egy összehasonlítás. Seeckt mondja: Amit a hadvezér a maga belsejében magával hoz, azt sem szabályokba fog­lalni, sem leírni nem lehet, noha a tett­nek ez a legfontosabb kelléke.­­ Cse­lekvésének célját a hadvezér tűzze mindenkor messzebbre annál, amit belsejében elérhetőnek vél. Így a szerencsének is enged némi teret, de bölcs mérséklet és művészi érzék kell ahhoz, hogy át ne hágja az okosság szabta határokat.­­ Várjon nem áll-e mindez a racionalizálásra is? Óh, hányan lépik át — bölcs mérséklet és művészi érzék hiányában — egy-egy iparvállalat racionalizá­lásánál is az okosság szabta határokat! Nem ez-e az oka annak, amit például a német szakirodalom Kapitalfehrleitung-n­i­­ nevezett el; nem ezt láttuk-e például mintegy tíz évvel ezelőtt a német gép­kocsigyártó ipar racionalizálása (helyesebben ál­racionalizálása) alatt, amikor kis- és középnagyságú automobilgyárak igen költséges és finansziális erőiket messze túlhaladó módon rendezkedtek be a mozgó­szalagon való gyártásra,­­ utánozván Ford­ot. Természetes, hogy a tőkének ily helytelen irányú beruházása e vállalatok tönkremenetelét vonta maga után. Ez csak egy példa a sok közül. Mert éppen így a hadtörténelem beszámol oly hadjáratokról, ame­lyeknél a hadvezér az okosság és a bölcs mérséklet megszabta határokat nem vette figyelmébe, s oly feladatok megoldására vállalkozott, melyek erejét meghaladták. Előttünk áll Napóleon oroszországi had­járatának példája, amelynél éppen e bölcs mér­séklet hiánya okozta a világtörténelem egyik leg­nagyobb hadvezéri zsenijének kudarcát. Íme tehát: a módszer és az eljárás mennyi közös vonást tüntet fel a hadvezetésnél és a racionalizálásánál. E néhány példával csak azt kívántuk megvilá­gítani, hogy a két gondolat: a háború és a racio­nalizálás között mily számos közös vonás áll fenn, s hogy mennyire hasonlók eszközeik és célkitűzéseik. Fejtegetéseink azonban csak a háborús gazdálko­dás és az ipari racionalizálás összefüggéseinek vizsgá­latára terjednek ki, így — rövid előadás keretében — mellőznünk kell minden mélyebb elméleti fejtegetést, s pusztán a gyakorlati jellegű kérdések ismertetésére szorítkozhatunk. 2. A honvédelmi gazdálkodás tanáról A háború mindenkor igen mélyen belevágott a háborút viselő államok gazdasági életébe. A harminc­éves, a hét­éves háború, Napóleon hadjáratai, az Egyesült Államok 1861—65. évi polgárháborúja és a múlt század kisebb-nagyobb háborúi gazdasági hatá­sukat évek hosszú során át éreztették. Anglia tengeri blokádja — mint régóta alkalmazott gazdasági termé­szetű harci eszköz — néha az egész európai kontinens gazdasági életét megzavarta, azonban a valóságosan komoly feladatot mindig csak a háború finanszíro­zása alkotta. Montecuccoli sokszor idézett kijelentése értelmében a háború viteléhez szükséges pénz elő­teremtése volt ebben az időben a legnagyobb feladat A régebbi háborúk többnyire csak néhány államra terjedtek ki, s mindig akadt számos olyan állam, mely a háború pusztításától mentesült. Az egész kontinens, vagy éppen a világ egyetemének gazdasági életét ezek a háborúk nem rázták meg, legalább is nem abban a mértékben, mint azt az 1914—18. éves világháborúban a magunk szemeivel láttuk. 2 Admiral a. D. Fr. Liltzow: Nelson, a Führer­tum c. műben. Berlin, 1937. és Encycl. Britannica, 19. kötet. 3 Taylor műveinek részletes felsorolását lásd: Ke­lemen Móric: Taylorizmus, Közgazdasági Enciklo­pédia, 4. kötet. 4 Generaloberst v. Seeckt: Egy katona gondo­latai. Magyar fordításban, Budapest 1929. Ёпекегеьек: Beszámolók

Next