A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 52. évfolyam (1918)
16. szám - Ereky Károly: Technikai tudományok a közélelmezés szolgálatában
al. kötet, 16. szám Ereky Károly: Technikai tudományok a közélelmezés szolgálatában technikai tudományok a ké t közgazdaságtanban 1798 óta, tehát több mint száz esztendeje, uralkodik a Malthus-féle tan, mely szerint a népesség gyorsabban szaporodik, mint az élelmiszerek. Ennek a tannak a XIX. században állandóan igazat adott az a körülmény, hogy az ipari termelés rohamos kifejlődése mellett éppen a legnagyobb kultúrállamokban a mezőgazdasági termelés visszamaradt és mint Anglia és a Német birodalom példái mutatják, ezek a kultúrnépek annyira elszaporodtak, hogy gyarmatok, illetőleg behozatal nélkül nem tudták magukat élelmezni. Angliában a múlt században az ipar gigászi méreteket öltött el annyira, hogy a lakosságból a keresőknek csak 8 százaléka maradt meg a mezőgazdasági termelés mellett, míg a többi 92 százalék ipari munkássá alakult át és egész uradalmakból milliomos ipari vállalkozók parkokat és vadászterületeket alakítottak. Mikor a jelen század első éveiben Németországban is megindult ez a folyamat, Bülow herceg, volt birodalmi kancellár helyesen mutatott rá arra, hogy a német népnek nem az az életcélja, hogy a gyarmatoknak produkáljon iparcikkeket, hanem az, hogy függetlenül az egész világtól, magas kultúréletet éljen és minden mezőgazdasági és ipari szükségletét maga tudja előteremteni. Amit Bülow herceg előre megmondott, hogy a mezőgazdasági élelmiszertermelést nem szabad az exportipar pillanatnyi nagy hasznáért elhanyagolni, a háború alatt fájdalmas igazságnak bizonyult. Malthus követői ma büszkén hangoztatják, hogy Anglia és a Német birodalom közgazdasági fejlődése még 120 év múltával is igazat ad Malthus népesedési tanának. Ha a tényállásokat azonban behatóbban megvizsgáljuk, akkor rájövünk, hogy Malthus tana a természettudományok mai világánál tévedés. A mezőgazdasági élelmiszertermelés a technikai tudományok segítségével olyan méretekben megnövelhető, hogy az élelmiszertermelés a közszükségletekkel még a kultúrállamok lakosságának megtöbbszöröződése mellett is lépést tud tartani. Vizsgálódásainkhoz természettudományi alapelvekből indulunk ki. Az élelmiszerek végső nyersanyaga a levegő szénsava és a talajban levő tápsók vizes oldata. Ezeket a nyersanyagokat a klorofil tartalmú növényi sejt a napfény segítségével rakja össze tápanyagokká. Az emberiség táplálékainak mennyisége tehát végeredményben mindenkor attól fog függni, hogy a zöld növényi sejtek mekkora növénytömeget képesek termelni. Mivel pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy a klorofil tartalmú zöld sejtek produkciója a napfény intenzitásától és a levegő szénsavtartalmától, valamint az évi csapadékmennyiségtől és a talaj tápsókészleteitől függ, ha ismerni akarjuk a növénytermelés határait, mindezeknek a tényezőknek szerepét kell megvizsgálnunk. A napfény energiáját illetőleg a következő adatok állanak rendelkezésünkre. A nap óránként és kvadrátméterenként 1800 kalóriát sugároz a földre. Feltételezve, hogy a nap az esztendő 8760 órájából csak 2200 órán át süt (napi 6 óra), akkor a napból évenként és négyzetméterenként 3.960.000 kalória jut a földre, ami 500 kg jó minőségű porosz szén égés melegének felel meg. Miután pedig 1 hektár 10.000 kvadrátméter, a nap 10.000 x 500 x 5.000.000 kg szénnek megfelelő hőmennyiséget juttat évenkint a maga bőséges energia készletéből egy hektár területre s z élelmezés szolgálatában. Becslések szerint az egész föld átlagtermése — emberi beavatkozás nélkül — hektáronként és évenként 2000 kg növényszárazanyag körülbelül 8 millió kalória égésmeleggel. Miután 1000 kg porosz szén 8 millió kalória meleget fejleszt, a nap pedig mint fennebb láttuk 5.000.000 kg szénnek megfelelő melegmenynyiséget sugároz egy hektár területre, a növény a nap energiájának minden 5000 kalóriájából csak egyet fog fel az élő természet számára. A többi 4999 kalória az élővilág háztartására nézve elvész. Miután a föld évenkénti termése 30 milliárd tonna növényszárazanyag és ennek a tömegnek fele szén, amelynek a keletkezéséhez szöchiometriai számítások szerint négyszer akkora súlyú szénsav szükséges, mint a növény széntartalmának súlya, az összes földi növényzet keletkezéséhez évenként 6xl013 kg szénsav szükséges. Ezzel szemben az atmoszféra összes szénsavtartalma 3000 xl013 kg. Tehát még ha az állatvilág nem is produkálna lélekzésével folytonosan friss szénsavat, akkor is a növényzet elméletileg legfeljebb 500 év alatt használná fel az atmoszférában található összes szénsavkészletet. Amint az elmondott számításokból kitetszik, a földi növényzet a napfény minden 5000-ik kalóriájából csak egyet raktároz az élő természet számára, a szénsav pedig olyan korlátlan mennyiségben áll a növényzet rendelkezésére, hogy az egyszerűen kimeríthetetlen. A nap fényenergiája és az atmoszféra szénsavkészlete miatt tehát a föld növénytermelése akár százszorosára volna fokozható. Nem így áll a helyzet a csapadékvízzel és a tápsókkal. Pontos mérések szerint a növényi sejt laboratóriumában minden kilogramm száraz anyag előállításához 600 kilogramm víz szükséges, tehát ha egy hektár föld egy évadban 3000 kg száraz növényanyagot termel, akkor ennek felépítéséhez 3000x600-1.800.000 kg vízre van szüksége, amely vízmennyiség az egész hektárterületre egyenletesen elosztva, 180 mm magas vízoszlopnak felel meg. Mivel kontinentális területeken a csapadék 500 és 1000 mm közt váltakozik, a csapadék által meghatározott maximális termés — a párolgás, talajvíz és harmatképződés szerepét figyelmen kívül hagyva — szárazanyagban hektáronként cca. 10.000 kg. Ha ennél több száraz növényanyagot akarunk termelni egy hektár földön, akkor a mesterséges öntözéshez kell fordulnunk, amit a kertészek sikerrel alkalmaznak is. Ami a növényi tápsókat illeti, tudjuk, hogy a talajban csak káli, foszfor, nitrogén és kalcium-sókban szokott észrevehető hiány előfordulni. Miután azonban a természetben ezeknek a sóknak alkotóelemei kimeríthetetlen mennyiségben találhatók, csupán technikai és pénzügyi kérdés, hogy ezekből a tápsókból mennyit fordítsunk növénytermelésre. A növénytermelés fokozásának tehát természettudományi nézőpontból nincsen akadálya és a mezőgazdaság már napjainkban is szép eredményeket mutat fel a többtermelés terén. A fentiek szerint a föld átlagos termése növényszárazanyagokban — emberi beavatkozás nélkül — hektáronként 20 métermázsa. Ezzel szemben a mezőgazdaság statisztikai adataiból igazolhatjuk, hogy már a mérsékelt égöv alatt is kultúrnövényekből hektáronként sokkal nagyobb termést lehet elérni. A német mintagazdaságokban pl. már az alábbi aratási eredményeket érték el: 137