A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 52. évfolyam (1918)

16. szám - Ereky Károly: Technikai tudományok a közélelmezés szolgálatában

al. kötet, 16. szám Ereky Károly: Technikai tudományok a közélelmezés szolgálatában technikai tudományok a ké­ t közgazdaságtanban 1798 óta, tehát több mint száz esztendeje, uralkodik a Malthus-féle tan, mely szerint a népesség gyorsabban szaporodik, mint az élelmiszerek. Ennek a tannak a XIX. században állan­dóan igazat adott az a körülmény, hogy az ipari termelés rohamos kifejlődése mellett éppen a leg­nagyobb kultúrállamokban a mezőgazdasági termelés visszamaradt és mint Anglia és a Német birodalom példái mutatják, ezek a kultúrnépek annyira elsza­porodtak, hogy gyarmatok, illetőleg behozatal nélkül nem tudták magukat élelmezni. Angliában a múlt században az ipar gigászi mére­teket öltött el annyira, hogy a lakosságból a keresők­nek csak 8 százaléka maradt meg a mezőgazdasági termelés mellett, míg a többi 92 százalék ipari mun­kássá alakult át és egész uradalmakból milliomos ipari vállalkozók parkokat és vadászterületeket ala­kítottak. Mikor a jelen század első éveiben Német­országban is megindult ez a folyamat, Bülow herceg, volt birodalmi kancellár helyesen mutatott rá arra, hogy a német népnek nem az az életcélja, hogy a gyarmatoknak produkáljon iparcikkeket, hanem az, hogy függetlenül az egész világtól, magas kultúréletet éljen és minden mezőgazdasági és ipari szükségletét maga tudja előteremteni. Amit Bülow herceg előre megmondott, hogy a mezőgazdasági élelmiszerter­melést nem szabad az exportipar pillanatnyi nagy hasznáért elhanyagolni, a háború alatt fájdalmas igazságnak bizonyult. Malthus követői ma büszkén hangoztatják, hogy Anglia és a Német birodalom közgazdasági fejlődése még 120 év múltával is igazat ad Malthus népese­dési tanának. Ha a tényállásokat azonban behatóbban megvizsgáljuk, akkor rájövünk, hogy Malthus tana a természettudományok mai világánál tévedés. A mezőgazdasági élelmiszertermelés a technikai tudo­mányok segítségével olyan méretekben megnövelhető, hogy az élelmiszertermelés a közszükségletekkel még a kultúrállamok lakosságának megtöbbszöröződése mellett is lépést tud tartani. Vizsgálódásainkhoz ter­mészettudományi alapelvekből indulunk ki. Az élelmiszerek végső nyersanyaga a levegő szénsava és a talajban levő tápsók vizes oldata. Ezeket a nyersanyagokat a klorofil tartalmú növé­nyi sejt a napfény segítségével rakja össze táp­anyagokká. Az emberiség táplálékainak mennyisége tehát végeredményben mindenkor attól fog függni, hogy a zöld növényi sejtek mekkora növénytömeget képesek termelni. Mivel pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy a klorofil tartalmú zöld sejtek pro­dukciója a napfény intenzitásától és a levegő szén­savtartalmától, valamint az évi csapadékmennyiségtől és a talaj tápsókészleteitől függ, ha ismerni akarjuk a növénytermelés határait, mindezeknek a tényezők­nek szerepét kell meg­vizsgálnunk. A napfény energiáját illetőleg a következő adatok állanak rendelkezésünkre. A nap óránként és kvadrát­méterenként 1800 kalóriát sugároz a földre. Felté­telezve, hogy a nap az esztendő 8760 órájából csak 2200 órán át süt (napi 6 óra), akkor a napból éven­ként és négyzetméterenként 3.960.000 kalória jut a földre, ami 500 kg jó minőségű porosz szén égés melegének felel meg. Miután pedig 1 hektár 10.000 kvadrátméter, a nap 10.000 x 500 x 5.000.000 kg szén­nek megfelelő hőmennyiséget juttat évenkint a maga bőséges energia készletéből egy hektár területre s­ z élelmezés szolgálatában. Becslések szerint az egész föld átlagtermése — emberi beavatkozás nélkül — hektáronként és évenként 2000 kg növényszárazanyag körülbelül 8 mil­lió kalória égésmeleggel. Miután 1000 kg porosz szén 8 millió kalória meleget fejleszt, a nap pedig mint fen­nebb láttuk 5.000.000 kg szénnek megfelelő melegmeny­nyiséget sugároz egy hektár területre, a növény a nap energiájának minden 5000 kalóriájából csak egyet fog fel az élő természet számára. A többi 4999 kaló­ria az élő­világ háztartására nézve elvész. Miután a föld évenkénti termése 30 milliárd tonna növényszárazanyag és ennek a tömegnek fele szén, amelynek a keletkezéséhez szöchiometriai számítások szerint négyszer akkora súlyú szénsav szükséges, mint a növény széntartalmának súlya, az összes földi növényzet keletkezéséhez évenként 6xl013 kg szénsav szükséges. Ezzel szemben az atmoszféra összes szénsavtartalma 3000 xl013 kg. Tehát még ha az állatvilág nem is produkálna lélekzésével foly­tonosan friss szénsavat, akkor is a növényzet elméle­tileg legfeljebb 500 év alatt használná fel az atmosz­férában található összes szénsavkészletet. Amint az elmondott számításokból kitetszik, a földi növényzet a napfény minden 5000-ik kalóriájából csak egyet raktároz az élő természet számára, a szénsav pedig olyan korlátlan mennyiségben áll a növényzet rendelkezésére, hogy az egyszerűen ki­meríthetetlen. A nap fényenergiája és az atmoszféra szénsavkészlete miatt tehát a föld növénytermelése akár százszorosára volna fokozható. Nem így áll a helyzet a csapadékvízzel és a tápsókkal. Pontos mérések szerint a növényi sejt laboratóriu­mában minden kilogramm száraz anyag előállításához 600 kilogramm víz szükséges, tehát ha egy hektár föld egy évadban 3000 kg száraz növényanyagot ter­mel, akkor ennek felépítéséhez 3000x600-1.800.000 kg vízre van szüksége, amely vízmennyiség az egész hektárterületre egyenletesen elosztva, 180 mm magas vízoszlopnak felel meg. Mivel kontinentális terüle­teken a csapadék 500 és 1000 mm közt váltakozik, a csapadék által meghatározott maximális termés — a párolgás, talajvíz és harmatképződés szerepét figyelmen kívül hagyva — szárazanyagban hektáron­ként cca. 10.000 kg. Ha ennél több száraz növény­anyagot akarunk termelni egy hektár földön, akkor a mesterséges öntözéshez kell fordulnunk, amit a kertészek sikerrel alkalmaznak is. Ami a növényi tápsókat illeti, tudjuk, hogy a ta­lajban csak káli, foszfor, nitrogén és kalcium-sókban szokott észrevehető hiány előfordulni. Miután azon­ban a természetben ezeknek a sóknak alkotóelemei kimeríthetetlen mennyiségben találhatók, csupán tech­nikai és pénzügyi kérdés, hogy ezekből a tápsókból mennyit fordítsunk növénytermelésre. A növénytermelés fokozásának tehát természet­tudományi nézőpontból nincsen akadálya és a mező­gazdaság már napjainkban is szép eredményeket mutat fel a többtermelés terén. A fentiek szerint a föld átlagos termése növényszárazanyagokban — emberi beavatkozás nélkül — hektáronként 20 méter­mázsa. Ezzel szemben a mezőgazdaság statisztikai adataiból igazolhatjuk, hogy már a mérsékelt égöv alatt is kultúrnövényekből hektáronként sokkal nagyobb termést lehet elérni. A német mintagazdaságokban pl. már az alábbi aratási eredményeket érték el: 137

Next