Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 1. évfolyam 1925

TANULMÁNYOK - Ybl Ervin: Ybl Miklós operaháza

YBL MIKLÓS OPERAHÁZA A budapesti Operaház építésének előz­ményei még a mult század hetvenes éveinek elejére mennek vissza. Orczy Bódog báró, a Nemzeti Színház akkori igazgatója 1872-ben Lónyay Menyhért miniszterelnök­höz kinyomatott előterjesztést intézett, mely­ben a régi Nemzeti Színház épületében szorongó drámai s operai együttes mű­ködésének további tarthatatlanságát vázolta és felettes hatóságainak megbízásából ter­vet dolgozott ki a magyar dalszínház lé­tesítésére. Legelső kérdés természetesen a telek kijelölése és a költségek biztosítása volt. Orczy báró különösen két telekre hívta fel a miniszterelnök figyelmét, melyek egy nagyszabású operaház elhelyezése szempontjából számításba jöhettek. Az első a Deák-tér, Erzsébet-tér, Vilmos császár-út és Tisza István-utca által határolt telek, illetőleg ennek egy része, a második pedig az Andrássy-út és Vilmos császár-út közti háztömb helye, melynek csúcsán a Fonciére­palota áll. Ezektől a telkektől később azon­ban el kellett tekinteni. Nemcsak áruk volt túlnagy, hanem az építkezés is drágább lett volna ezeken a helyeken. A színház ugyanis itt mind a négy, vagy legalább is három oldalán monumentális kiképzést igényelt volna. Arra a telekre, melyen az Operaház valóban felépült, — az úgynevezett Hermina-térre, — a Fővárosi Közmunkák Tanácsa hívta fel először a figyelmet. Ez a telek eredetileg a fővárosé volt, nemrégen azonban az építendő Népszínház céljaira ajánlották fel. A Népszínházi Bizottság 500.000 forint kártérítés fejében azonban szívesen mondott le a Hermina - térről, annál is inkább, mert ráadásul a mostani telket is megkapta. így az Operaháznak jelenlegi elhelyezése tényleg a Népszínház létrejöttét is biztosította. Viszont a főváros 1875 június hó 18-án tartott közgyűlésén nemcsak a Hermina-teret engedte át az Operaház részére, hanem még egy duna­1 Fölolvasta a szerző a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet УЫ Miklós emlékezetének szentelt és 1924 október 15-án megtartott egyetemes Ülésén, ma|U 1925 január 24-én az Orsz. Magyar Uégészeti Társulat fölolvasó Ülésén. 145 parti teleknek, a mai Thonet-udvar helyé­nek eladási árát, 405.200 forintot is föl­ajánlotta a dalszínház építési költségeinek gyarapítására. Ezenkívül a Hermina-téren csak az Andrássy-útra néző homlokzatot kellelt díszesen megoldani, ez pedig tete­mes megtakarítást jelentett. Ez a telek végül üresen állott, így az építkezést rajta azonnal meg lehetett kezdeni. Ennyi előny mellett az Orczy báró által javasolt két sokkal szebb telek természetesen nem jöhetett számításba. Az építkezés költségeit I. Ferenc József apostoli királyunk biztosítja. Szlávy József miniszterelnök előterjesztésére 1875. évi július 25-én megengedi, hogy az udvar­tartásnak művészi célokra szánt évenkinti összegéből már eszközölt és még eszköz­lendő megtakarítások a Hermina-téren építendő Operaházra fordíttassanak. A fő­város előbb említett egyszeri adományát és az évenkinti királyi hozzájárulást még az Általános Magyar Municipális Hitel­intézet 250.000 forintos adománya egészí­tette ki. Ezt az összeget és az előbbiekből még 250.000 forintot azonban — mint már mondottuk — a Népszínházi Bizottságnak fizetik ki a telek átengedése fejében. Az építési tervek beszerzésének előmun­kálatai 1875-ik év tavaszán kezdődnek. A Közmunkák Tanácsa ekkor megbízza УЫ Miklóst, aki akkori munkáival már a hazai építészek élére került, hogy készítsen váz­latot, melyet a tervek benyújtására fel­szólítandó építészeknek programmul ad­hatnak. Általános pályázat kiírását célta­lannak tekintik ; a jelenkori műépítészet színvonalán álló, jónevű építészek fel­szólítása útján kívánják a terveket bizto­sítani. A nevesebb hazai építészeken kívül eleinte több híres külföldit, köztük Semper Gottfried mestert, Hasenauert, a párizsi Davioud-t is föl akarták szólítani, de a végeredményben csak négy hazai és két külföldi építészt, úgymint УЫ Miklóst, Skalniczky Antalt, Steindl Imrét, Linzbauer Istvánt, a Haas-palota tervezőjét, a bécsi 2»

Next

/
Thumbnails
Contents