Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 2. évfolyam 1926

TANULMÁNYOK - Ybl Ervin: Ybl Miklós Operaházának ismeretlen tanulmányi tervei

YBL MIKLÓS OPERAHÁZÁNAK ISMERETLEN TANULMÁNYTERVEI A Magyar Művészet I. évfolyamának 3-ik számában hosszabb tanulmányt szen­teltünk Ybl Miklós mesterművének, a buda­pesti Operaháznak. E cikkben részletesen leírtuk azt az érdekes érési folyamatot, melyet Ybl Miklósnak az Operaház számára egymásután készült tervei összehason­lításából kiolvashatunk. Láttuk, hogy a végleges megoldási tervből eltűntek az előző tervek összes művészi gyengéi és ennek alapján a budapesti Operaház mint а XIX. századi neorenaissance stílus egyik legharmonikusabb remeke épülhetett föl. Tavaly óta azonban Ybl Miklósnak ed­dig ismeretlen tanulmánytervei jöttek ismét napfényre. Ezek a tervek, melyek nemrégen kerültek Hültl Dezső műegyetemi tanár űr 1 birtokába, nagyfontosságú adalékokkal egészítik ki a tanulmányunkban leírt terve­zés fejlődési menetét. Tulajdonképpen három megoldási tervről van itt szó. Mind a há­rom a mester részéről a Közmunkák Ta­nácsához 1875. február hó 15-én benyúj­tott tervekkel egyidőben, talán valamivel előbb vagy utóbb, vagyis Tisza Kálmántól, az akkori miniszterelnöktől kívánt reduká­lás előtt készültek. Rajzuk finom kézre vall, valószínűleg УЫ Miklósnak sajátkezű mun­kája, viszont a klasszicisztikus megoldási terv távlati képe a mester kitűnő munka­társától, Schickedanz Alberttől származik. Schickedanz rajzolta Györgyi Géza mű­építész úr szíves közlése szerint a királyi páholynak itt bemutatott tanulmányrajzát is. (1. ábra.) Az eddig ismeretlen három operaházi terv egyike (2. ábra) közeli rokonságban van a már említett, a Közmunkák Taná­csához benyujloít "tervvel. Az előbbin a fő­homlokzat loggiáját könnyedebb, ritmiku­sabban tagolt, az első emeleten Palladio­ívekkel ékes megoldás vállja föl. Míg azon­ban Palladio vicenzai bazilikáján a kerek 1 E helyen is köszönetet mondunk a professzor úrnak azért, hogy a terveket közzététel céljából rendelkezésünkre bocsátotta. nyílások a félkör-ívek mellett törik át a falat, addig az Operaház-terven ezek a kerek nyílások a Palladio-ívek közötti falba kerültek. Természetesen e nyílásoknak na­gyobbaknak kellett lenniök, ami azonban nem vált a főhomlokzat összhatásának előnyére. Bizonyos változások láthatók — a beadványtervhez viszonyítva — a loggia fölötti domború tető homlokfalának, a sarok­íornyocskáknak megoldásában és az attika­szerű, hátsó homlokfalnak kiképzésében is. Ez az alternatív lerv egyszersmind közelebbi rokonságban van a pályatervvel is, melynek könnyedebb változata. Úgy a beadványi, mint a pályalerv képét az em­lített tanulmányunkban közöltük. A másik terv (5. ábra) különösen azért érdekes, mert itt a főhomlokzat renaissance loggiái helyébe klasszicizáló portikust tervezett a mester. Nyilvánvalóan a középső tető antik jellegű oromfalával keresett Ybl Miklós összefüggést, ennek klasszicizáló formáit kívánta a főhomlok­zaton is hangsúlyozni. A klasszicizáló tö­rekvésnek megfelelően a földszint is egy­szerűbb lesz, a középen csak egy nyílás töri át a falat. A kapuk nagy része a riza­litok oldalaira kerül. Ezen a terven a föld­szint tulajdonképpen csak talapzata az első emelet architektúrájának. A renaissance és az antik motívumok összeolvasztása a kö­zépső homlokzatrészen jól sikerült, de már a rizalit oldalain, mint a vázlatosan oda­vetett távlati kép (4. ábra) bizonyííja, a megoldás nem kielégítő. Ez a terv Ybl Miklós működésének azon periódusára is jellemző, amelyben hellenisztikus törekvé­sek is izgatták a mesler tervezői képzeletét. Ismét a renaissance győzedelmeskedik a harmadik megoldási terven (5. ábra). Itt a rizalit szélesebb, mint az előző terve­ken. Magát az árkádos középrészt kétol­dalt külön rizalitok foglalják össze, ami­nek következtében a mellső épületrész és a hátsó épülettömb közötti két sarok jelen­téktelenné válik. Ez a terv nemcsak éret­c293

Next

/
Thumbnails
Contents