Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 6. évfolyam 1930

TANULMÁNYOK - Bártfai Szabó László: Gróf Széchenyi István művészkortársai és barátai.

GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN MŰVÉSZ KORTÁRSAI ÉS BARÁTAI i. S zéchenyi nagy költséggel és fáradság­gal járó külföldi útjának mindegyikét előre meghatározott cél eléréséért, gondos előkészület, beható irodalmi tanulmányok után és pontosan megállapított útirend szerint tette meg. 1818 július 13-án a nála alig fiatalabb festő­művész, Ender János társaságában indul meg Bécsből, hogy az olasz művészet emlékeit a tehetséges festő útmutatása mel­lett megismerje. Az utazás első állomása Padua, melynek Szent Jusztina templomá­ban Paolo Veronese oltárképében gyönyör­ködnek. Az Angyalok bukása képhez Szé­chenyi olyan beható esztetikai magyarázatot fűz naplójában, hogy fel kell tételeznünk gondos művészeti előtanulmányokat, s ezek alapján kialakult művészeti felfogást. Firenzében Benvenuío Cellini Perseusát görbe lábai miatt nem találja szépnek, s tud arról is, hogy Canova helyes mű­vészi ízléssel nem is az ő szobráról vett mintát Perseusához, hanem a belvedere­Apollóról, amelyet egyébként Széchenyi szintén nem tart abszolút becsű emléknek. Beismeri azt, hogy a szobrászok munkája nehéz, mivel a mű minden oldalról kritikát áll ki, a festményt ellenben csak egy irány­ból szemlélik, s a festő művészete annál nagyobb, mentől inkább tud csalódást elő­idézni a képzelet számára. Catel Franz német festő munkáit: a Pan­theon megnyitását és a Három apácát, bár Apponyi Antal gr. 70 aranyat fizetett értük, egyszerűen szépeknek mondja. Firenzében megismerkedik Fabre Frangois francia és Benvenuti Pietro olasz festők­kel, továbbá Poussin Caspar francia képei­vel. Egész délelőttöt tölt el Fabre Fran­cois műtermében és könyvei között. A Palazzo Pitti remekműveit egyenként fel­sorolja naplójában, ahol nagy örömmel jegyezte fel azt is, hogy Ender Apponyiék gyermekeit, Rudolfot és Gyulát igen jól el­találva festette meg. 1818 augusztus 3-án érkezik a kis társaság Perugiába, amelynek festményekben való bővelkedése feltűnik. Rómában a Vatikán álomnak tűnik fel előtte, amelyet nem lehet eléggé tanulmányozni. Megcsodálja Rafael Szent Annáját; úgy véli, ha a festőket osztályozni lehetne, első sorba kerülne Rafael, azután nagy ür követ­kezne, s csak azután jönnének Michel An­gel о, Caravaggio, Leonardo da Vinci, Domenichino. Rubens szerinte óriási tehet­ség, képei jelenségek, de a művész lusta, nem dolgoz ki semmit teljesen. Az egykorúak Ítéletével szemben Thorvald­sen Bertelnél nagyobbnak tartja Canovát, de hosszú időt töltött el a nagy dán szob­rász műhelyében is, leírja melyik szobor hova készül s reá milyen hatással van. Meg­jegyzi, hogy a kiváló művész Granet Fran­cois megmarad műveiben is franciának. Canova neve akkor már világszerte ismert, 1805-ben Esterházy Miklós herceg vendége gyanánt Kismartonban is járt, 1 s a művész akkor éppen Esterházy Leopoldina sírem­lékén dolgozott. Széchenyi az akkor élő leg­nagyobb szobrásznak tartja, megcsodálja : milyen könnyen bánik a kővel, s úgy érzi, a női alakokba annyi lágyságot tud bele­vinni, hogy beléjük lehet szeretni. Megvallja, ha szobrai közül eladó lenne csak egy is, ő még vagyona megterhelésével is szerezne belőlük, nem menne tovább Görögországba. Észreveszi azt is, hogy a művész kérke­dik tudásával, szereti műveit előnyösen be­állítani, de az is való, hogy sokfélét és sokat készít. Telítve van az isteni adomány­nyal, mindenbe életet tud önteni. Arról a vágyról, hogy a híres szobrász művei közül valamit megszerezzen, nem mondott le. Ender művészete az utazás alatt szerzett tanulságok nyomán egyszerre ma­gasba szökkent, s 1820-ban állami ösztön­díjjal kiküldték Rómába. Széchenyi ezen 1 V. ö. Dr. Csatkai Endre: Canova magyar mecénásai. Magyar Művészet 1925. I. évf. 3. szám. 130—132 old. 586

Next

/
Thumbnails
Contents