Magyar Nemzet, 1899. október (18. évfolyam, 271-301. szám)
1899-10-01 / 271. szám
1899. október 1. MAGYAR NEMZET. államjogi intézményeiről persze a napi politika érdek szempontjából kétes értékű birálatot mondanak. Ez új kötet érdekességét ezenkívül különösen emelik azok az eredeti után pompás hasonmásban között mellékletek, melyek ehhez a kötethez vannak csatolva. Ezek közül kiemeljük a Kossuth Lajos és Ferencz fia részére kiállított útlevelet az olasz főhadiszállásra az 1866-iki olasz hadjárat alatt. Végül felemlítjük, hogy a következő VII. kötet Kossuth iratait fogja közölni, melyek a dualizmus elleni állásfoglalására és az ellen való szakadatlan küzdelmére vonatkoznak, egész haláláig. A IX. kötet a 40-es évek korszakára, vagyis a szabadságharcz előzményeire, a befejező X. kötet pedig Kossuth Lajos kisázsiai, amerikai és angliai működésére vonatkozó iratait és Kossuth fontosabb beszédeit tartalmazza. Ez a három utolsó kötet ebben és a jövő évben fog könyvpiaczra kerülni. Az előfizetőknek az Atheneum azt a kedvezményt nyújtja, hogy kötetenként 5 frt helyett 4 forintért fogja megküldeni Kossuth iratait, melynek nem szabad hiányozni egyetlen műveit magyar ember olvasóasztaláról sem. A politikusoknak pedig majdnem nélkülözhetetlenek Kossuth fejtegetései a napi politika egyes mozgató kérdéseiről. Az osztrák válság. Budapest, szeptember 30. Az Ausztriát évek hosszú sora óta rongáló, koronkint önkívületi paroxizmusba hágott politikai kór most érkezett el ahhoz a nyugvóponthoz, melynél a láz csalapodása, a beteg erős szervezete, ahogy orvosi nyelven mondani szokás, kedvező kilátást, alapos reményt nyújt a gyökeres gyógyulásra. Nem értékeljük túlságosan a most előállott helyzetet, csak szembeállítjuk a kibontakozásra alapot, kezdőpontot nyújtó stagnácziót az akut életveszedelemmel. Reméljük, sokkal többet, de annyit mindenesetre jelent az a megoldás, melyre ő Felsége magát eltökélte, mely eltökélésnek közvetlen eredménye a Clary-Aldringen gróf hivatalnokminisztériumának kinevezése, ami elé, reméljük, nem fog az utolsó pilanatban legyőzhetetlen akadály gördülni. Mindazon külső és belső körülmények, részint kizárólag az osztrák bérviszonyokban gyökerező, részint a dualizmusból fakadó politikai koefficiensek, melyek ezen hosszú válság megoldásánál tekintetbe jönnek, jóformán parancsoló kényszerrel diktálták az átmeneti intézkedésben kulmináló egyedül lehetséges megoldást, meg Petőfivel szakításomról ? a lapok tudomást sem vettek róla. Nagyobb izgalom volt annál! Jellacsics betört Horvátországból az ellenforradalom hadseregével s hatolt ellenállás nélkül előre. Mit feleség? Mit szerető most? Hol a kard, hol a puska? Én is felkötöttem a kardomat, vállamra akasztottam a fegyveremet s odamentem a Kossuthhoz, felajánlani neki a szolgálatomat. Szívesen fogadott. Akkor alakult hirtelen egy fiatal intelligens emberekből önkényt csoportosult kis csapat, melynek feladata volt Kossuthot a népfölkelés szervezésében kisérni s a személyét megvédelmezni. Ennek a testőrségnek a tagjává fogadtak be engem. És aztán megindult a népfeltámasztó körút az országban, melynek teremtő szelleme Kossuth volt. Sok nagy időt megértem azóta, de ehez hasonló napokat nem ismétel meg a történelem soha. Láttam azt a szellemóriást, aki a népet felköltötte halálos álmából, hallottam a szavait, amik hősöket teremtettek a békés polgárokból; hadsorok nőttek a földből elő; napok alatt százezer férfi állt fegyverben, zászló alatt, a haza védelmére halálban elszánva. Ok az én mézesheteimnek legédesebb napjai! Mikor egyik nagy alföldi városból a másikba utaztunk, egy nehéz homokos útnál a szekereink sehogy sem tudtak előre haladni, Kossuth türelmetlen lett. »Ifjak! Szálljunk le. Ott már a város tornya. Gyalog hamarább oda érünk.« S azzal nekivágtunk a tenyérnek, egyenesen torony irányában tartva, Kossuth elől. Egyfelől a kiegyezési tárgyalások mechanikája haladéktalanul követelte az osztrák parlamentarizmus szanálását, ami másfelől a pártok és nemzetiségek végső elkeseredésig kiélesedett, szembeállása mellett teljesen reménytelennek látszott bármely radikális megoldás esetére. A normális közérzet helyreállítása az a nem csekélylendő fontosságú feladat, melyben kicsúcsosodik az uj osztrák kormány programjaja, mely a dolog természetéhez, a hivatalnokminisztérium jellegéhez képest valósággal kötött marsrutának nevezhető. Az uj kormány és programmja. A most megalakult új osztrák kormány már egyéneinél fogva is specziálisan hivatalnok-kabinet. Nem szólván az osztrák Fejérváryról, Welsersheimb grófról, Wittek, Körbeig, Böhm-Bawerck csupa állandó alakjai a szükség esetén előálló hivatalnokminisztériumuknak. Élükön ezúttal nem az alsó-ausztriai helytartó Kielmannsegg gróf, hanem a stájer helytartó, Clary Aldringen gróf áll, akit mérsékelten klerikális színezetű politikai embernek tartanak. Ám ha maga a hivatalnok-minisztérium egyéneiben nem is képvisel valamely kifejezett politikai irányt, programmjában lefektetett feladata nagy jelentésű mozzanata Ausztria államéletének. A parlamenti békét, a törvényhozás munkaképességét kell legelőbb ad hoc megteremtenie. Ennek a nagy munkának legfőbb akadálya az egyetlen, de hatalmas lapis offenzionis: a nyelvrendelet. Az új osztrák kormány rövid uton eltávolítja ezt a veszélyes ütközőt, egyszerűen eltörülvén a viszályos nyelvrendeleteket. Van rá remény, hogy főként az alkotmányos uralkodó minden irányban respektált auktoritásának védőszárnyai alatt, ezen első lépés után legalább annyira s oly mérvben helyreáll Ausztriában a parlamenti béke, hogy a kiegyezést érintő parlamentáris tárgyalások az alkotmányos elv s a 67-es nagy államjogi mű szellemének sérelme nélkül dűlőre juthassanak. Ez az osztrák hivatalnokminisztérium első és legsürgősebb feladata. Ezután következik az osztrák parlamenti és politikai viszonyok állandó konszolidációja, lehetőleg homogén parlamenti többség alkotása, mint a nyugodt, munkás kormányzás biztosítása. Ez a távolabbi feladat azonban már túlhaladja egy hivatalnokminisztérium rövid lélekzetű programmját. Az alkotmányos elv diadala. Az osztrák alkotmányválság ideiglenes nyugvópontra vitelét nemcsak a németek, hanem a csehek is örömmel fogadhatnák. Ha nem tennék, ez csak politikai érettségük hiányos voltát mutatná ; az alkotmányos elv diadala ugyanis nemcsak a németeknek, hanem nekik is kedvez. Nem szükséges magyaráznunk, hogy abba a sajátságos és zűrzavaros valamibe, amit osztrák alkotmányosságnak hívnak, sok belefér, amit el nem lehetne helyezni a valódi alkotmányos életben. Az úgynevezett netparagrafusról nem is szólunk. Ennek alkotmányjogi értékét mindenki ismeri, habár végszükség esetében elfogadásának jogosságához kétely nem fér. De általában a rendeleti jog oly széles körben nyert eddig alkalmazást az osztrák közéletben, amire nemcsak a parlamentarizmus országaiban, hanem a nagyszerű bürokrácziával bíró Poroszországban sincs példa. A nyelvkérdésnek Ausztria politikai viszonyai közepett elsőrangú közjogi jelentősége volt és van. Amidőn tehát e kérdés ismét valódi helyére, a törvényhozás keretébe jut vissza, ezáltal nagy alkotmányos és közjogi elv érvényesül. És ez nemcsak a németek, hanem egyszersmind a csehek javára is történik. Ha a rendelettel lehetne továbbra is ide-odaránczigálni a legkényesebb jellegű kérdést, a nyelvkérdést, akkor egy esetleges német kormány viszont a cseh nyelv jogait rendszabályozhatná meg. Ha ellenben törvény szabályozza a nyelvkérdést, ezt minden kormány tartozik respektálni, míg annak , rendje-módja szerint meg nincs változtatva. És midőn a nyelvkérdés a törvényhozás szférájába kerül, ez által a németek még nem nyernek s a csehek nem vesztenek pozitív jogokat. A semleges zóna. Az új kabinet programmja nem oldja meg, hanem csakis helyes útra tereli a függő kérdéseket. Ismételjük: sem a németek, sem a csehek nem vesztenek jogukból, úgy ezek, mint amazok pusztán semleges zónában vonulnak be, melynek demokráczionális vonalait könnyű felismerni. A nyelvkérdés tör,vényhozási szabályozása fölidézheti az összes régi harczokat. Lehetetlennek bizonyulhat a szláv és német kérdés megoldása. Hiszen mindaz a parlamenti rharczi mód, melylyel az ellenfelek eddig küzdöttek, rendelkezésükre áll a nyelvkérdésre vonatkozó törvénynyel szemben. Megakaszthatják azt a németek, vagy a csehek, a szerint, amint jogaikat sértve vélik. De remélhető, hogy a semleges zóna vonalán belül a hadakozó felek kedélye nyugvópontra juthat. Egy pozitív eredmény azonban mindenesetre várható, hogy sem a németek, sem a csehek nem fogják gátolni a közös ügyek intézésére vonatkozó alkotmányos eszközök működését. Ez legalább a helyzet logikája. Egyik prágai jelentésünk azt engedi ugyan sejteni, mintha a csehek ellentétbe akarnák helyezni magukat ezzel a logikával és már látatlanban megtámadni készülnek az új kormányt. Azt kívánjuk, vere nézve is váljék be a német közmondás: semmit sem esznek olyan forrón, amint főzik. A mai nap folyamán tudósítóinktól érkezett távirati és telefonjelentéseinket itt közöljük: Bécs, szeptember 30. A mai napot Clary gróf teljesen a kabinetalakításnak szenteli. Egyelőre még nincs minden egyes tárczára embere, de azért mégis meg lehet már most mondani, hogy körülbelül kik lesznek az új kabinet tagjai. A minisztertanács elnöke és földmivelési miniszter: Clary Aldringen gróf; belügyminiszter: Körber Ernő dr.; közoktatásügyi miniszter: Hartl lovag osztályfőnök ; kereskedelmi miniszter: Stybral osztályfőnök ; vasútügyi miniszter: Wittek lovag; honvédelmi miniszter: Wolsersheimb gróf; gácsországi miniszter: Widszorszki min. tanácsos; igazságügyi miniszter: Klein osztályfőnök, vagy Kinzinger lovag trieszti tartományi bírósági elnök; pénzügyminiszter: Böhm-Baverk dr., vagy Kolbensteiner dr. osztályfőnök, (N. Fr. Pr.) Prága, szeptember 30. A cseh lapok a leghevesebb oppozícziót követelik az új kormánynyal szemben. Már több cseh községben és városban tiltakozó gyűlést tartottak az új kormány előre bejelentett intézkedései ellen. Több előkelő cseh politikus azt javasolja, hogy a községek átutalt hatáskörét használják fel a csehek az ellenzéki álláspont győzelemre juttatásához. Bécs, szeptember 30. Hír szerint dr. Hochenburger képviselő azzal a benyomással távozott a királyi kihallgatásról, hogy a viszonyokat kezdik a németekre kedvezően felfogni és hogy a koronának nincs szándékában a németek nélkül kormányozni. Az új kormány feladatairól a király nagyon világosan nyilatkozott. Ő Felsége kiemelte, hogy ő egy koalícziós kormányt akart Thun örököséül. A pillanatnyi helyzetnek azonban jobban megfelel a hivatalnokkormány, mely semleges lesz és melynek hármas feladata: a nyelvrendeletek visszavonása, a nyelvtörvényjavaslat készítése és a delegátusok megválasztatása. A nyelvrendeletek visszavonása feltétlen és nem előzik meg semmiféle tárgyalások. Az új nyelvtörvény csakis Cseh- és Morvaországra fog vonatkozni. A többi koronatartományra vonatkozó nyelvtörvényjavaslat a következő, végleges kormány dolga lesz, melyet a delegácziók és a tartománygyűlések ülésszaka után parlamenti alapon a németek bevonásával a jobboldal csoportjaiból alkot a király, aki a németek szabad véleménynyilvánítását a kihallgatásokon szívesen fogadta, nagyon jól értesültnek mutatkozott és elismerőleg nyilatkozott a németek pünkösdi programumjának több pontjáról. "