Magyar Nemzet, 1899. október (18. évfolyam, 271-301. szám)

1899-10-01 / 271. szám

1899. október 1. MAGYAR NEMZET. 3 államjogi intézményeiről persze a napi politika érdek szempontjából kétes értékű birálatot mon­danak. Ez uj kötet érdekességét ezenkívül különö­sen emelik azok az eredeti után pompás hason­másban köbölt mellékletek, melyek ehhez a kö­tethez vannak csatolva. Ezek közül kiemeljük a Kossuth Lajos és Eerencz fia részére kiállított útlevelet- az olasz főhadiszállásra az 1866-iki olasz hadjárat alatt. Végül felemlítjük, hogy a következő VIH. kötet Kossuth iratait fogja kö­zölni, melyek a dualizmus elleni állásfogla­lására és az ellen való szakadatlan küzdelmére Vonatkoznak, egész haláláig. A IX. kötet a 40-es évek korszakára, vagyis a szabadság- harcz előzményeire; a befejező X. kötet pedig Kossuth Lajos kisázsiai, amerikai és angliai működésére vonatkozó iratait és Kossuth fon­tosabb beszédeit tartalmazza. Ez a három utolsó kötet ebben és a jövő évben fog könyvpiaczra kerülni. Az előfizetőknek az Atheneum azt a kedvezményt nyújtja, hogy kötetenkint 5 frt helyett 4 forintért fogja megküldeni Kossuth iratait, melynek nem szabad hiányozni egyetlen müveit magyar ember olvasóasztaláról sem. A politikusoknak pedig majdnem nélkülözhetetlenek Kossuth fejtegetései a napi politika egyes moz­gató kérdéseiről. Az osztrák válság. Budapest, szeptember 30. Az Ausztriát évek hosszú sora óta rongáló, koronkint önkívületi paroxizmusba hágott politikai kór most érkezett el ahhoz a nyugvóponthoz, mely­nél a láz csülapodása, a beteg erős szervezete, a hogy orvosi nyelven mondani szokás, kedvező kilá­tást, alapos reményt nyújt a gyökeres gyógyulásra. Nem értékeljük túlságosan a most előállott helyzetet, csak szembeállítjuk a kibontakozásra ala­pot, kezdőpontot nyújtó stagnácziót az akut élet­veszedelemmel. Reméljük, sokkal többet, de annyit mindenesetre jelent az a megoldás, melyre ő Felsége magát el­tökélte, mely eltökélésnek közvetlen eredménye a Clary-Aldringen gróf hivatalnokminiszteriumának ki­nevezése, ami elé, reméljük, nem fog az utolsó pil- anatban legyőzhetetlen akadály gördülni. Mindazon külső és belső körülmények, részint kizárólag az osztrák bérviszonyokban gyökerező, ré­szint a dualizmusból fakadó politikai koefficziensek, me­lyek ezen hosszú válság megoldásánál tekintetbe jönnek, jóformán parancsoló kényszerrel diktálták az átmeneti intézkedésben kulmináló egyedül lehetséges megoldást. meg Petőfivel szakításomról ? a lapok tudomást sem vettek róla. Nagyobb izgalom volt annál! Jellacsics betört Horvátországból az ellen- forradalom hadseregével s hatolt ellenállás nél­kül előre. Mit feleség? Mit szerető most? Hol a kard, hol a^ puska? Én is felkötöttem a kardomat, vállamra akasztottam a fegyveremet s odamentem — Kossuthhoz, felajánlani neki a szolgálatomat. Szívesen fogadott. Akkor alakult hirtelen egy fiatal intelligens emberekből önkényt csoporto­sult kis csapat, melynek feladata volt Kossuthot a népfölkelés szervezésében kisérni s a személyét megvédelmezni. Ennek a testőrségnek a tagjává fogadtak be engem. És aztán megindult a népfeltámasztó körút az országban, melynek teremtő szelleme Kossuth volt. Sok nagy időt megértem azóta, de ehez hasonló napokat nem ismétel meg a történelem soha. Láttam azt a szellemóriást, a ki a népet felköltötte halálos álmából, hallottam a szavait, a mik hősöket teremtettek a békés polgárokból; hadsorok nőttek a földből elő; napok alatt száz­ezer férfi állt fegyverben, zászló alatt, a haza védelmére halálban elszánva. Oh az én mézesheteimnek legédesebb napjai! Mikor egyik nagy alföldi városból a másikba utaztunk, egy nehéz homokos útnál a szekereink sehogy sem tudtak előre haladni, Kossuth türel­metlen lett. »Ifjak! Szálljunk le. Ott már a város tornya. Gyalog hamarább oda érünk.« S azzal neki vágtunk a tenyérnek, egyenesen torony irányában tartva: Kossuth elől. Egyfelől a kiegyezési tárgyalások mechanikája haladéktalanul követelte az osztrák parlamentáriz- mus szanálását, a mi másfelől a pártok és nemzeti­ségek végső elkeseredésig kiélesedett, szembeállása mellett teljesen reménytelennek látszott bármely radikális megoldás esetére. A normális közérzet helyreállítása az a nem csekélylendő fontosságú feladat, melyben kicsúcsoso­dik az uj osztrák kormány programra ja, mely a do­log természetéhez, a hivatalnokminiszterium jellegé­hez képest valósággal kötött marsrutának ne­vezhető. Az uj kormány és programmja. A most megalakult uj osztrák kormány már egyéneinél fogva is specziálisan hivatalnok-kabinet. Nem szólván az osztrák Fejérvdryról, Welsers- heimb grófról, Wittek, Körbei•, Böhm-Bawerck csupa állandó alakjai a szükség esetén előálló hivatalnok- minisztériumuknak. Élükön ezúttal nem az alsó-ausztriai helytartó Kielmannsegg gróf, hanem a stájer helytartó, Clary- Aldringen gróf áll, a kit mérsékelten klerikális szí­nezetű politikai embernek tartanak. Ám ha maga a hivatalnok-minisztérium egyénei­ben nem is képvisel valamely kifejezett politikai irányt, programmjában lefektetett föladata nagy jelen­tésű mozzanata Ausztria államéletének. A parlamenti békét, a törvényhozás munka- képességét kell legelőbb ad hoc megteremtenie. Ennek a nagy munkának legfőbb akadálya az egyetlen, de hatalmas lapis offenzionis: a nyelvrendelet. Az uj osztrák kormány rövid utón eltávolítja ezt a veszélyes ütközőt, egyszerűen eltörülvén a viszályos nyelvrendeleteket. Van rá remény, hogy főként az alkotmányos uralkodó minden irányban respektált auktoritásának védőszárnyai alatt, ezen első lépés után legalább annyira s oly mérvben helyreáll Ausztriában a parla­menti béke, hogy a kiegyezést érintő parlamentáris tárgyalások az alkotmányos elv s a 67-es nagy állam­jogi mű szellemének sérelme nélkül dűlőre jut­hassanak. Ez az osztrák hivatalnokminiszterium első és legsürgősebb feladata. Ezután következik az osztrák parlamenti és poli­tikai viszonyok állandó konszolidácziója, lehetőleg homogén parlamenti többség alkotása, mint a nyu­godt, munkás kormányzás biztosítása. Ez a távolabbi feladat azonban már túlhaladja egy hivatalnokminiszterium rövid lélekzetü pro­grammjät. Az alkotmányos elv diadala. Az osztrák alkotmányválság ideiglenes nyugvó­pontra vitelét nemcsak a németek, hanem a csehek is örömmel fogadhatnák. Ha nem tennék, ez csak politikai érettségük hiányos voltát mu­tatná ; az alkotmányos elv diadala ugyanis nem­csak a németeknek, hanem nekik is kedvez. Nem szükséges magyaráznunk, hogy abba a sajátságos és zűrzavaros valamibe, a mit osztrák alkotmányosságnak hívnak, sok belefér, a mit el nem lehetne helyezni a valódi alkotmányos élet­ben. Az úgynevezett notparagrafusról nem is szólunk. Ennek alkotmányjogi értékét mindenki ismeri, habár végszükség esetében elfogadásának jogosságához kétely nem fér. De általában a rendeleti jog oly széles körben nyert eddig al­kalmazást az osztrák közéletben, a mire nem­csak a parlamentárizmus országaiban, hanem a nagyszerű bürokrácziával biró Poroszországban sincs példa. A nyelvkérdésnek Ausztria politikai vi­szonyai közepeit elsőrangú közjogi jelentősége volt és van. A midőn tehát e kérdés ismét valódi helyére, a törvényhozás keretébe jut vissza, ez által nagy alkotmányos és közjogi elv érvényesül. És ez nemcsak a németek, hanem egyszersmind a csehek javára is történik. Ha a rendelettel lehetne továbbra is ide-odaránczi- gálni a legkényesebb jellegű kérdést: a nyelv­kérdést, akkor egy esetleges német kormány viszont a cseh nyelv jogait rendszabályozhatná meg. Ha ellenben törvény szabályozza a nyelv­kérdést, ezt minden kormány tartozik respek­tálni, mig annak , rendje-módja szerint meg nincs változtatva. És midőn a nyelvkérdés a törvényhozás szférájába kerül, ez által a néme­tek még nem nyernek s a csehek nem veszte­nek pozitív jogokat. A semleges zóna. Az uj kabinet programmja nem oldja meg, hanem csakis helyes útra tereli a függő kérdéseket. Ismételjük: sem a németek, sem a csehek nem vesz­tenek jogukból, ügy ezek, mint amazok pusztán sem­leges zónában vonulnak be, melynek demokráczio- nális vonalait könnyű felismerni. A nyelvkérdés tör-, vényhozási szabályozása fölidézheti az összes régi harezokat. Lehetetlennek bizonyulhat a szláv és né­met kérdés megoldása. Hiszen mindaz a parlamenti rharczi mód, melylyel az ellenfelek eddig küzdöttek, rendelkezésükre áll a nyelvkérdésre vonatkozó tör­vénynyel szemben. Megakaszthatják azt a németek, vagy a csehek, a szerint, a mint jogaikat sértve vé­lik. De remélhető, hogy a semleges zóna vonalán belül a hadakozó felek kedélye nyugvópontra juthat. Egy pozitív eredmény azonban mindenesetre várható, hogy sem a németek, sem a csehek nem fogják gá­tolni a közös ügyek intézésére vonatkozó alkotmá­nyos eszközök működését. Ez legalább a helyzet lo­gikája. Egyik prágai jelentésünk azt engedi ugyan sejteni, mintha a csehek ellentétbe akarnák helyezni magukat ezzel a logikával és már látatlanban meg­támadni készülnek az uj kormányt. Azt kívánjuk, rere nézve is váljék be a német közmondás: semmit sem esznek olyan forrón, a mint főzik. A mai nap folyamán tudósítóinktól érke­zett távirati és telefon-jelentéseinket üt közöljük: Bécs, szeptember 30. A mai napot Clary gróf teljesen a kabinet- alakításnak szenteli. Egyelőre még nincs minden egyes tárczára embere, de azért mégis meg lehet már most mondani, hogy körülbelül kik lesznek az uj kabinet tagjai: A minisztertanács elnöke és földmivelési miniszter: Clary-Aldringen gróf; belügyminiszter: Körber Ernő dr.; közoktatásügyi miniszter: Hartl lovag osz­tályfőnök ; kereskedelmi miniszter: Stybral osztály­főnök ; vasutügyi miniszter: Wittek lovag; honvédelmi miniszter: Wdsersheimb gróf; gácsországi miniszter: Widszorszki min. tanácsos; igazságügyi miniszter: Klein osztályfőnök, vagy Kinzinger lovag trieszti tartományi bíró­sági elnök; pénzügyminiszter: Böhm-Baverk dr., vagy Kolbensteiner dr. osztályfőnök, (N. Fr. Pr.) Prága, szeptember 30. A cseh lapok a leghevesebb oppozicziót kö­vetelik az uj kormánynyal szemben. Már több cseh községben és városban tiltakozó gyűlést tartottak az uj kormány előre bejelentett intéz­kedései ellen. Több előkelő cseh politikus azt javasolja, hogy a községek átutalt hatáskörét használják fel a csehek az ellenzéki álláspont győzelemre juttatásához. Bécs, szeptember 30. Hir szerint dr. Hochenburger képviselő azzal a benyomással távozott a királyi kihallga­tásról, hogy a viszonyokat kezdik a németekre kedvezően felfogni és hogy a koronának nincs szándékában a németek nélkül kormányozni. Az uj kormány feladatairól a király nagyon világosan nyilatkozott. O Felsége kiemelte, hogy ő egy koalicziós kormányt akart Thun örököséül. A pillanatnyi helyzetnek azonban jobban megfelel a hivatalnokkormány, mely semleges lesz és melynek hármas feladata: a nyelvrendeletek visszavonása, a nyelv- törvényjavaslat készítése és a delegátusok megválasztatása. A nyelvrendeletek visszavo­nása feltétlen és nem előzik meg semmi­féle tárgyalások. Az uj nyelvtörvény csak is Gseh- és Morvaországra fog vonatkozni. A többi koronatartományra vonatkozó nyelvtör­vény javaslat a következő, végleges kormány dolga lesz, melyet a delegácziók és a tartomány- gyűlések ülésszaka után parlamenti alapon a németek bevonásával a jobb oldal csoportjaiból alkot a király, a ki a németek szabad vélemény nyilvánítását a kihallgatásokon szívesen fogadta, nagyon jól értesiiltnek mutatkozott és elismerő­leg nyilatkozott a németek pünkösdi prograrum­jának több pontjáról.

Next

/
Thumbnails
Contents