Magyar Nemzet, 1899. november (18. évfolyam, 302-331. szám)

1899-11-01 / 302. szám

Budapest, 1899. 32. szám. (XVIII. évfolyam. 302. szám.) Szerda, November ti Magyár Nemzet Szerlresztősós és kiadóhivatal, VI), Kerepesl-ut 54. Afbenaeuin-épiliet. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV főszerkesztők. ADORJÁN SÁNDOR felelős szerkeszti. Egész évre 12 frt, félévre 8 frt, negyed­évre S írt, egy hónapra 1 frt. Egyes szám helyben és vidéken 4 krj reméljük, megindulnak azok az építkezések, ä melyeket a miniszter kijelölt: a fővárosi keres­kedelmi kikötő, a köz tárházak s azok az épít­kezések, a melyeket a kereskedelmi miniszter végeztet, hogy néhány ipari szakintézetnek ál­landó hajlékot adjon. S mig az ipari kis exisztencziák érdekében Hegedűs Sándor mozdít meg minden követ, a a mezőgazdasági kis exisztencziákra Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter terjeszti ki gondosságát. Extrém agráriusok a külföldön az államtól a munkások némely egyéni szabadságá­nak korlátozását követelik: a szabadköltözködés eltiltását, a gyülekezési jog megszorítását, szó­val vissza akarnák csinálni lehetőleg mindazt, a mit a liberális küzdelmek az egyéni jog szá­mára kivívtak. Nos hát, meggyőződhettünk, hogy a mi földmivelésügyi kormányunk egy hajszállal sem tér el a liberális tradiczióktól s mégis sike­resen gyógyítja a mezőgazdaság bajait. A mezei munkástörvénynyel egyszeriben megszüntette az alföldi agrármozgalmakat, mivel a törvény bölcs intézkedései által lehetetlenné tette a szo- czialisztikus agitácziót. Arra az egyedül helyes elvre támaszkodik Darányi politikája, hogy a szocziálista agitáczió ellen a mezei munkások körében úgy lehet legsikeresebben küzdeni, ha a munkáskérdést egyformán mérlegeljük s kezel­jük a földbirtokos és a mezei munkás szem­pontjából. Az a két törvényjavaslat is, a melyet tegnap terjesztett a Ház elé s a melyet már tegnap méltattunk, a szegény emberek ezreinek nyújtja a jogrend soká nélkülözött előnyeit. S lehet-e liberálisabb politika, mint a jogtalannak megállapítani s meg is adni a jogát. Az az eszme, a mely a mezei munkások és munka­adók jogviszonyait szabályozó törvényt hatotta Gazdasági evoluczió. Budapest, október 31. Felszabadulva a meddő pártharczok békéitől, a magyar nemzeti politika kezd magasabb ré­giókba szárnyalni. A nagy társadalmi és gazdasági evoluczió megérlelt egy csomó problémát, a melyekkel a reálpolitikusnak foglalkoznia kell, ha csak nem akarja megállítani az idők folyását. A nyugoti áramlatok elhatottak mihozzánk és uj eszmék­nek a csiráit hordták ide: a szocziális politika csiráit, a melyek a humanizmus televény föld­jéből keltek ki s a melyeket a népek vérrel és verejtékkel öntöztek, Jól értsük meg: nem a szocziálista politika az, a melyről szólunk, hanem a nagy társa­dalmi probléma, a mely az egyén értékének és érvényesülésének jogait elismeri s azokat a vi­szonyok' t keresi, a melyekben, mások jogainak csorb: asa nélkül, lehetőleg minden egyén meg- tahpa boldogulásának föltételeit. Humánus és r Eai elvek vezérlik ezt a politikát. Modern allamférfiu az, a ki ily értelemben csinál szo­cziális politikát. S modern állam az, a hol a kormányzati szellemet a társadalmi humanizmus és etika eszméi hatják át. Az ily államokban a gazdasági és kulturális evolucziók minden na­gyobb rázkódás nélkül, a nyugodt fejlődés pro- czesszusával mennek végbe. Az állam annál inkább megfelelhet kulturafejlesztő hivatásának, mennél kevesebb benne a kiegyenlithetlen ellen­tétek küzdelme s mennél szorosabban fűzi egy­máshoz a polgárokat világnézletük azonossága. Mi úgy látjuk, hogy i a Széli-kormány politikája czéltudatosan kezdi ebben az irány­ban kibontani szárnyait. Az ellentétek áthida­A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. —• Október 31. — Az én életem emlékei. Megirta: JÓSAI MÓR. 14 Nyárytól hallottam, hogy a mint Wet­ter áttekintő a magyar hadcsapatoknak elhelye­zését, elszörnyüködött rajta: a legderekabb ezre- deik a Bánságban vesztegeltek, Erdélyből csak­nem kiszorultunk. Hanem azért mégis azt mondá, hogy »azért unbedingte unteruerfung-ról szó se legyen« S megtette a keresztülható intézkedése­ket: Kiss Ernő, Damjanich felhivattak dandá- raikkal a Tisza mellé, Bem uj sereggel indult el Erdélybe, Schlick elé küldetett Klapka. A rendőrségnek is külön minisztere volt, Madarász László. A milyen tehetséges és jelle- mes politikai egyéniség az öcscse, József, olyan üres alak volt a rendőrminiszter. A ki ismeri Debreczent, tudni fogja, hogy nem kellett ott soha a rendet. fentartani; fen- tartja az maga magát. Aztán nem is állott a miniszter rendelkezésére egyetlen konstábler, se gyalog, se lovon, csendőrről pedig csak a mito­lógia beszélt. Hanem azt megtette a rendőrminiszter, hogy valamennyi külföldről érkező hírlapot, a miket a képviselők és, mágnások megrendeltek, lásával, a gazdasági egyedek érdekközösségének kifejtésével, a társadalmi osztályokban lappangó erők tömörítésével s az alsóbb néposztályoknak, a gazdaságilag gyengéknek a támogatásával iparkodik megvalósítani a modern állam fel­adatait. Ma még csak a körvonalait látjuk ennek a politikának s kezdjük megismerni a czélt, a melyre törekszik. De hogy útjában hány és miféle akadálybkkal kell megküzdenie, mily alakulatok támadnak nyomában s miképp tá­gulnak majd a keretek, a melyekbe az egész nemzeti életnek bele kell illeszkednie, azt még csak nem is sejthetjük. Czéltudatosságot és tervszerűséget azonban látunk ebben a politikában s ezek megnyug­tatnak bennünket a fejlődés nyugodt folyamata iránt. Ez a czéltudatos és tervszerű politika nyilatkozik meg pl. azokban az akcziókban, a melyeket Hegedűs Sándor kereskedelmi minisz­ter kezdeményezett. Utalunk első sorban arra a nagyszabású iparfejlesztési politikára, a mely a kisiparosok megmentését, az ipari munkások viszonyainak javítását czélozza s egyáltalán az ipar megteremtésével a munkások ezreinek akar biztos megélhetésre módot nyújtani. Munka kell a népnek; a munka nyomán elégedettség és jólét származik s a közvagyonosodás mértéke adja meg az állam kulturális értékét. A pangás mai súlyos korszakában Hegedűs Sándor miniszter volt az, a ki rögtön felismerte a veszedelmet, a mely, a keresettől megfosztott munkások nyo­mora folytán, társadalmunkat fenyegeti. Gyor­san és erélyesen, gyakorlati intézkedésekkel állja útját a veszedelemnek. O maga, tárczája kereté­ben, gondoskodik közmunkák teljesítéséről, ko­molyan ráirányítja a főváros figyelmét hasonló nagyszabású közmunkák létesítésére s tavaszszal, a postán lefoglaltatta; még csak a lapszerkesz­tőknek sem engedett át belőlük egy számot sem. így aztán a közönség a külföldi eseményekből nem tudott meg egyebet, mint a mit a hivata­los Közlöny közölt s azok között Magyaror­szágra nézve legérdekesebb volt a kaliforniai aranybányák fölfedezése. No meg aztán a titkos tudósitások szemlé­letben tartása is a rendőrminiszter hatásköréhez tartozott. Voltak neki hites ügynökei Budán, Pesten, a kik mindennap küldték a chiffrirozott jelentéseket, sánta koldus üres mankójába el­dugva, csizmatalp közé szorítva, s azoknak a ki- betüzésével egy egész hivatalnokosztály foglal­kozott. Különösen érdeklődtek a titkos tudósítók azoknak a főuraknak és politikai nevezetessé­geknek a viselt dolgai iránt, a kik Windisch- grátznek meghódoltak. A hazaárulók száma sza­porodott. Előre ki lett rájuk mondva az ítélet. Némelyik azok közül aztán csak megjelent egyszerre Debreczenben; annak nagyon igazolnia kellett magát addigi jártáról-keltéről. Egyszer aztán egy, a szokottnál is tartal­masabb titkos értesítést bocsátott a miniszter- tanács elé a rendőrminiszter, melynek számos adatai végén ez volt olvasható: Schodelné pedig a németek bevonulása óta mindennap látható Windischgrätz lakásán. Ez a bomba Nyáry Pálnak volt szánva. Madarász gyűlölte őt: útjában állt, fölötte volt. Azt mindenki tudta, hogy minő régi gyön­géd viszony áll fenn Nyáry Pál és a Nemzeti színház első operai primadonnája között. Scho- delnénak a nyíregyházai kastély régóta ott­hona volt. Ha tehát Schodelné naponkint ellátogat Budán Windischgrätzhez, az annyit tesz, hogy Nyáry Páltól, a belügyminisztertől, álutakon küldött tudósításokat hord hozzá. Akkor Nyáry Pál áruló. A minisztertársak mind megdöbbenve néz­tek az arczára: az pedig csak egyre megtartotta oroszláni mosolygását. — Csak egy hiba van ebben a tudósításban, — mondá nagy flegmával — az, hogy Schodelné január elseje óta itt van Debreczenben s azóta ki nem mozdult innen. A rendőrminiszter mérges lett. — De hogy nincs nekem erről tudomásom, a rendőrminiszternek ? — Hát úgy, hogy Schodelné nem ment a városházára szállást keresni“ hanem egyenesen beszállt az öcsémhez Búzás Pálhoz, a kidebre- czeni háziúr. — De hogy te nekem sem szóltál arról, hogy Schodelné itt van ? — mondá Kossuth. — Nem ám; mert akkor nem tehettem volna meg azt az indítványt a színésznők fize­téseinek kiadatása iránt. Milyen szép vonása ez Nyáry egyenes jelle­mének ! Lapunk mai száma 24 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents