Magyar Nemzet, 1900. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1900-01-01 / 1. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal i VH, Kerepesl-ut 54. Atbenaeun-épülef. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Az újonnan belépő előfizetők Jókai Mórnak, lapunkban eddig megjelent Az én életem emlékei czimü czikksorozatát külön lenyomatban kap­ják meg. Megkapja minden uj előfizető a Magyar Nemzet Nagy Képes Naptárát is, még az is, a ki égy havi előfizetést (2 korona) küld be a kiadó­hivatalnak. A megvilágított helyzet. Budapest, január 1. Két világosságsugár gyuladt ki s ragyogó fénynyel egyesült a magyar politika látó­határán. Gróf Csáky Albin és Széli Kálmán miniszterelnök beszéde. Mind a kettő a politi­kai viszonyok relativ feszültségéből pattant ki. Mind a kettó külön-külön is, de egymást kiegészítve, teljesen megvilágították Ma­gyarország politikai helyzetét és közéletét. Ks nem történik az, ac.mi villámfény fel- iobbanása mán szokott: nem lesz utánuk csak nagyobb sötétség, mint volt annak előtte. Vésőre és márványra méltó klasszikus egyszerűséggel birt gróf Csáky Albin be­széde. E nemes és magasztos egyszerűség­nek halalmos benyomása, a ma végbement újévi tisztelgés alkalmából, mindjárt kez­detben magával ragadta a szabadelvüpárt lelkét. Érezte ez, hogy mily jó és nagyszerű repülni a tiszta magaslatokban, a napi küz­delmek s vívódások párái és ködei fölött. Es mily nemes dolog szárnyalni akkor, ha oly előkelő szellem ragad bennünket ma­gával, minő gróf Csáky Albin. A szabad- clvü-párt útmutató Vergiliusa volt ma ő s rámutatott azon fenséges magaslatokra, a hova cl fog jutni, mert el kell jutnia, a magyar politikának, mint eljutott Dante a maga Vergiliusának útmutatása mellett az eszményhez. Csakhogy a szabadelvű-párt ncmeslelkü szónoka a valódi útmutatóra, a valódi Vergiliusra utalt Széli Kálmán­ban, a ki iszonyú veszélyekből vezé­rel le ki a nemzetet. Utólagos megdöbbenés dobogtatja meg szívünket s e megdöbbenés vibrált át ma a szabadelvü-párt tagjain, a midőn gróf Csáky Albin megjelölte azt a végzetes hely­zetet, melyből Széli Kálmán kiragadta az or­szágot. A ki nem színezett, de világosan szem­lél hetévé lett kép az egész mai politikai hely­zetnek megadta valódi exponensét. Eltűntek a közbenső zavaró elemek. Háttérbe vonul­tak az Ausztriával ^vnió kiegyezés, a parla­menti s egyéb villongások nyomorúságai. Minden köd egyszerre szétfoszlott, mely már-már benyomult közéletünkbe, sajnálatos optikai csalódásokat idézve eló ott. Gróf Csáky Albin szónoklatának hatalmas ereje visszavitte a politikai helyzetet kiinduló pontjáig. Ráállitotta a magyar politikát azon örvénynek peremére, melybe ez már-már készült belehullani. Ekkor jött Széli Kálmán s jöttek, »a kiket csak vékony választófal különzött el«, hogy megmentsék az orszá­got egy szörnyű katasztrófától. Felemelő tudat, hogy szinte mindenki részt vett a mentés munkájában, a ki közéletünk jelen­tékeny tényezője vala. Nem csak a szabad­elvű- és a nemzeti-párt, valamint az idő­közben disszidensekké lett kiváló egyének s ezek közt legelső sorban gróf Csáky Albin, hanem egyszersmind a mögöttük vagy velük együtt létező egész közélet, szinte az egész müveit magyar társadalom, majdnem összes nemzeti intelügencziánk. így történt az ország megmentése sú­lyos bajokkal szemben s a mentők »a gyenge választófalakat« ellökvén, egyesül­tek. Egyesültek a szabadelvüpártnak s a vezérnek, Széli Kálmánnak programmja alapján. És mint gróf Csáky Albin, viharos helyesléstől kisérve, magát kifejezte: egye­sültek tömör és egységes párttá, mely nem­csak számra szerint nagy. Tagja vagy szö­vetségese annak a parlamentben és a par­lamenten kívül szinte mindenki, a ki Ma­gyarország utolsó félszázadának vagy leg­inkább a legújabb bárom évtizednek tör­ténetét közvetlenül vagy közvetve csinálta. Majd mindenki, a kire a legújabb koi’ban méltán büszke lehetett a magyar nemzet. Minő erkölcsi, társadalmi és politikai hatalom az oly párt, melyről ezt el lehet mondani! Mily magas színvonal az, a melyen az ország legkiválóbb szellemei találkozhatnak! Mily öröm az országra, hogy jeleseit együtt látja s minő látvány, a midőn e fényes és nagy gárdát gróf Csáky Albin vezeti az igazi vezér, Széli Kálmán elé. Es mekkora méretekkel kell bírnia a vezérnek, a midőn hasonló­képp vezér nagyságok hajtják meg előtte zászlójukat. Gróf Csáky Albin, mint magát kife­jezte, Széli Kálmán és rendszerének üd­vözlése által üdvözölte Magyarországot s eképp kívánt hazájának boldog újévet. Kétségkívül boldogan érezheti magát a nemzet ma, a midón látja természetes ve­zéreinek egyesülését magas nemzeti ezé- lokra s lát Széli Kálmán oldala mellett oly fényes és hatalmas tábort, mely képes a legnehezebb feladatok megoldására. A mai nap egyik legfőbb dicsősége és eredménye az, hogy e tábor teljes és rendithetlen belső egysége a ráfogások és inszinuácziók mozgékony árnya fölé került. Az ország riadó örömkitörése fo­gadja bizonyára gróf Csáky Albin azon kijelentését, hogy a szabadelvüpárt teljesen egységes és rendíthetetlenül kompakt. Lapunk mai száma 20 oldal. <'//é70C> / 7 így teljes megvilágitást nyert a helyzc képének egyik fele, a szabadelvüpárt belső egységének kérdése, melyhez többé, a tör­tént nyilatkozatok s a szabadelvüpárt jelen­volt tagjainak felbuzduló lelkesülése után, semmi kétely nem fér. És hogy e képen a jövendő sem fog változtatni,[e tekintetben garancziát szolgáltat Széli Kálmán minisz­terelnök ama nyilatkozata, hogy a szabad­elvüpárt a múlt helyett most már a jövőre tekintsen s ennek feladatai egyesítsék a különböző származású pártelemeket. A helyzet képének másik felét Széli Kálmán miniszterelnök beszéde nem kevésbé fényesen világította meg. Ez a beszéd volt a másik világosság, mely, gróf Csákyé- val egyesülve, tiszta és derült fénybe he­lyezte a magyar politika horizontját. Széli Kálmán épp úgy, mint Csáky, mellőzte a politikai viszonyok vagy a politikai tények részletezését. Azon meleg cs nemes atmo­szférában tartotta az ünnepség lefolyásába melyben az megindult s lett a szabadelvü­párt egységének ünnepe s a vezér, Széli Kálmán iránti ragaszkodásának tanúbi­zonysága. A jövő feladatait sem kellett kü­lön fejtegetnie. Hisz mindenki előtt ott van ma is teljes érvényű programmja. E Pro­gramm részletes megvalósítására kerül a sor, mihelyt Ausztriához való gazda­sági viszonyunkat végleg rendezzük. Nem vár sem a szabadelvüpártra, sem az or­szágra meglepetés. A jövő akczió tervét e programm tartalmazza, melytől Széli Kál­mán se jobbra, se balra el nem fog térni. És a bizonyára hosszú időt igénybe vevő nagy munka müvei fölött hatalmas jelző­lobogó fog lengeni: a szabadelviiség zász­laja. Ez volt azon második nagy kijelentés, mely hatalmasan át fog vibrálni az orszá­gon. Jól és büszkén mondhatta Széli Kál­mán, hogy az ő politikai bölcsője a ma­gyar liberálizmus fénykorában ringott s hogy neki szinte felesleges liberális hitval­lomásokat tenni. És mégis jó, hogy mai fé­nyes liberális hitvallását megtette. Nem azért mintha munkatársai és politikai barátai pillanatig is kételybe lettek volna reu- dithellen szabadelvüsége fölötf. De azért, mert a gyanúsítás ködei lappangva és set­tenkedve, mint az őszi ködök, már kezdtek rászállni a Széli-kabinet liberálizmusának fényes czimerére. A magyar politikai látó­határ világítása sokak szemében már kez­dett homályosodni s a sötét háttérben már- már kísérteteket mutogatott a politikai tü­relmetlenség, mely várni nem tud s a párt- harag, mely nagyon is siet. Retrográd eszmékkel vívódott itt-olt, legalább álmában, a megrémült kislelküség, s a liberálizmus lassú liervadását jósolgatta az erejéből és érveiből kifogyott politikai tehetetlenség. Mától fogva cgyszersminden- korra lehetetlen Széli rendszerének a liberá­'

Next

/
Thumbnails
Contents