Magyar Nemzet, 1900. január (19. évfolyam, 1-30. szám)
1900-01-01 / 1. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal VH, Kerepesi-út 54. Athenaem-épület. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Az újonnan belépő előfizetők Jókai Mórnak, lapunkban eddig megjelent Az én életem emlékei czímű czikksorozatát külön lenyomatban kapják meg. Megkapja minden új előfizető a Magyar Nemzet Nagy Képes Naptárát is, még az is, aki egy havi előfizetést (2 korona) küld be a kiadóhivatalnak. Lapunk mai száma 20 oldal. '//1700 / 7 ' A megvilágított helyzet. Budapest, január 1. Két világosságsugár gyuladt ki s ragyogó fénynyel egyesült a magyar politika látóhatárán. Gróf Csáky Albin és Széll Kálmán miniszterelnök beszéde. Mind a kettő a politikai viszonyok relatív feszültségéből pattant ki. Mind a kettő külön-külön is, de egymást kiegészítve, teljesen megvilágították Magyarország politikai helyzetét és közéletét. És nem történik az, ami villámfény felrobbanása már szokott: nem lesz utánuk csak nagyobb sötétség, mint volt annak előtte. Vésőre és márványra méltó klasszikus egyszerűséggel birt gróf Csáky Albin beszéde. E nemes és magasztos egyszerűségnek hatalmas benyomása, a ma végbement újévi tisztelgés alkalmából, mindjárt kezdetben magával ragadta a szabadelvű párt lelkét. Érezte ez, hogy mily jó és nagyszerű repülni a tiszta magaslatokban, a napi küzdelmek s vívódások párái és ködei fölött. És mily nemes dolog szárnyalni akkor, ha oly előkelő szellem ragad bennünket magával, mint gróf Csáky Albin. A szabadelvű-párt útmutató Vergiliusa volt ma , s rámutatott azon fenséges magaslatokra, ahova el fog jutni, mert el kell jutnia, a magyar politikának, mint eljutott Dante a maga Vergiliusának útmutatása mellett az eszményhez. Csakhogy a szabadelvű párt nemeslelkű szónoka a valódi útmutatóra, a valódi Vergiliusra utalt Széll Kálmánban, a ki iszonyú veszélyekből vezérelte ki a nemzetet. Utólagos megdöbbenés dobogtatja meg szívünket s e megdöbbenés vibrált át ma a szabadelvű párt tagjain, a midőn gróf Csáky Albin megjelölte azt a végzetes helyzetet, melyből Széll Kálmán kiragadta az országot. A ki nem színezett, de világosan szemlélhetővé lett kép az egész mai politikai helyzetnek megadta valódi exponensét. Eltűntek a közbenső zavaró elemek. Háttérbe vonultak az Ausztriávalvaló kiegyezés, a parlamenti s egyéb villongások nyomorúságai. Minden köd egyszerre szétfoszlott, mely már-már benyomult közéletünkbe, sajnálatos optikai csalódásokat idézve elő ott. Gróf Csáky Albin szónoklatának hatalmas ereje visszavitte a politikai helyzetet kiinduló pontjáig. Ráállitotta a magyar politikát azon örvénynek peremére, melybe ez már-már készült belehullani. Ekkor jött Széll Kálmán s jöttek, »akiket csak vékony választófal különzött el«, hogy megmentsék az országot egy szörnyű katasztrófától. Felemelő tudat, hogy szinte mindenki részt vett a mentés munkájában, aki közéletünk jelentékeny tényezője volt. Nem csak a szabadelvű- és a nemzeti-párt, valamint az időközben disszidensekké lett kiváló egyének s ezek közt legelsősorban gróf Csáky Albin, hanem egyszersmind a mögöttük vagy velük együtt létező egész közélet, szinte az egész műveit magyar társadalom, majdnem összes nemzeti intellgencziánk, így történt az ország megmentése súlyos bajokkal szemben s a mentők »a gyenge választófalakat« ellökvén, egyesültek. Egyesültek a szabadelvű pártnak s a vezérnek, Széll Kálmánnak programmja alapján. És mint gróf Csáky Albin, viharos helyesléstől kisérve, magát kifejezte: egyesültek tömör és egységes párttá, mely nemcsak számla szerint nagy. Tagja vagy szövetségese annak a parlamentben és a parlamenten kívül szinte mindenki, aki Magyarország utolsó félszázadának vagy leginkább a legújabb három évtizednek történetét közvetlenül vagy közvetve csinálta. Majd mindenki, akire a legújabb korban méltán büszke lehetett a magyar nemzet. Minő erkölcsi, társadalmi és politikai hatalom az oly párt, melyről ezt el lehet mondani! Mily magas színvonal az, amelyen az ország legkiválóbb szellemei találkozhatnak! Mily öröm az országra, hogy jeleseit együtt látja s minő látvány, a midőn e fényes és nagy gárdát gróf Csáky Albin vezeti az igazi vezér, Széll Kálmán elé. És mekkora méretekkel kell bírnia a vezérnek, a midőn hasonlóképp vezér nagyságok hajtják meg előtte zászlójukat. Gróf Csáky Albin, mint magát kifejezte, Széll Kálmán és rendszerének üdvözlése által üdvözölte Magyarországot s eképp kívánt hazájának boldog újévet. Kétségkívül boldogan érezheti magát a nemzet ma, a midőn látja természetes vezéreinek egyesülését magas nemzeti czélokra s lát Széll Kálmán oldala mellett oly fényes és hatalmas tábort, mely képes a legnehezebb feladatok megoldására. A mai nap egyik legfőbb dicsősége és eredménye az, hogy e tábor teljes és rendíthetlen belső egysége a ráfogások és inszinuácziók mozgékony árnya fölé került. Az ország riadó örömkitörése fogadja bizonyára gróf Csáky Albin azon kijelentését, hogy a szabadelvűpárt teljesen egységes és rendíthetetlenül kompakt, így teljes megvilágítást nyert a helyze képének egyik fele, a szabadelvűpárt belső egységének kérdése, melyhez többé, a történt nyilatkozatok s a szabadelvűpárt jelenvolt tagjainak felbuzduló lelkesülése után, semmi kétely nem fér. És hogy e képen a jövendő sem fog változtatni,e tekintetben garancziát szolgáltat Széll Kálmán miniszterelnök ama nyilatkozata, hogy a szabadelvűpárt a múlt helyett most már a jövőre tekintsen s ennek feladatai egyesítsék a különböző származású pártelemeket. A helyzet képének másik felét Széll Kálmán miniszterelnök beszéde nem kevésbé fényesen világította meg. Ez a beszéd volt a másik világosság, mely, gróf Csákyéval egyesülve, tiszta és derült fénybe helyezte a magyar politika horizontját. Széll Kálmán épp úgy, mint Csáky, mellőzte a politikai viszonyok vagy a politikai tények részletezését. Azon meleg és nemes atmoszférában tartotta az ünnepség lefolyásába melyben az megindult s lett a szabadelvűpárt egységének ünnepe s a vezér, Széll Kálmán iránti ragaszkodásának tanúbizonysága. A jövő feladatait sem kellett külön fejtegetnie. Hisz mindenki előtt ott van ma is teljes érvényű programmja. E Programm részletes megvalósítására kerül a sor, mihelyt Ausztriához való gazdasági viszonyunkat végleg rendezzük. Nem vár sem a szabadelvű pártra, sem az országra meglepetés. A jövő akczió tervét e programm tartalmazza, melytől Széll Kálmán se jobbra, se balra el nem fog térni. És a bizonyára hosszú időt igénybe vevő nagy munka művei fölött hatalmas jelzőlobogó fog lengeni: a szabadelvűség zászlaja.Ez volt azon második nagy kijelentés, mely hatalmasan át fog vibrálni az országon. Jól és büszkén mondhatta Széll Kálmán, hogy az ő politikai bölcsője a magyar liberalizmus fénykorában ringott s hogy neki szinte felesleges liberális hitvallomásokat tenni. És mégis jó, hogy mai fényes liberális hitvallását megtette. Nem azért mintha munkatársai és politikai barátai pillanatig is kételybe lettek volna rendühelsen szabadelvűsége fölött. De azért, mert a gyanúsítás ködei lappangva és settenkedve, mint az őszi ködök, már kezdtek rászállni a Széll-kabinet liberalizmusának fényes czimerére. A magyar politikai látóhatár világítása sokak szemében már kezdett homályosodni s a sötét háttérben mármár kísérteteket mutogatott a politikai türelmetlenség, mely várni nem tud s a pártharag, mely nagyon is siet. Retrográd eszmékkel vívódott itt-ott, legalább álmában, a megrémült kislelkűség, s a liberalizmus lassú hervadását jósolgatta az erejéből és érveiből kifogyott politikai tehetetlenség. Mától fogva egyszers mindenkorra lehetetlen Széll rendszerének a libera