Magyar Nemzet, 1900. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1900-03-01 / 59. szám

Csütörtök, márczius T. Budapest, 1900. XIX. évfolyam. 59. szám. Szerk­esztőség és kiadóhivatal: VII. Kerepssi-ut 54. Atrisnaeian-épü­let. * Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR főszerkesztők, felelős szerkesztő. Egész évre 24 korona, félévre 13 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Egyes szám helyben és vidéken S­­illér. Anglia vlágmissziója, Budapest, február 26. Az angolok győzelmének katonai ér­tékével már tegnap foglalkoztunk, leróva a tisztelet és rokonszenv adóját a búrok cso­dálatos vitézsége és hősies magatartása iránt. Most e győzelemnek kizárólag a po­litikai következményeivel kívánunk fog­lalkozni. E következményeken nem vál­toztatna az sem, habár a búrok bámu­latos hazaszeretete és védképessége még soká kétségessé tenné a végső kibonta­kozást. A paardebergi nagy angol győzelem sok túlzott aggodalomnak és sok kárörömnek vet véget a világon mindenfelé. A­kik Anglia világhatalmi állásának megrendülé­sétől féltek: a brit nép kishitű barátai, s a­kik azt remélték: Anglia ellenségei és versenytársai, el fognak némulni aggodal­mukkal és várakozásukkal egyaránt. Az angol nép katonai ereje és világ­misszióra hivatott belső tulajdonságai kéz­zelfogható módon tűntek elő újólag Ro­berts és Kitchener fényes haditényében. Mi a délafrikai háború legszerencsét­lenebb napjaiban sem osztottuk soha azt a nézetet, hogy az angolok számos veresége az angol nemzet alkonyát jelenti. Bármiként végződik ez a háború s ha az angol fegy­verek győzelme teljesen elmaradt volna is, mi akkor sem állítottuk volna fel ama szertelen diagnózist, hogy az angol világ­hatalom leáldozóban van. A délafrikai kudarc­ból, ha annak sötét fellegeit nem is aranyozta volna meg Roberts győzelmének sugara, mi sohasem vontunk volna le más következtetést, mint azt, hogy az angol haderő gyökeres refor­málásra szorul. Bármennyire fázik és húzódozik is tőle a hagyományos brit felfogás, szélesebb ala­pokra kell fektetni egész katonai rendszerét. Azok, a­kik az afrikai hadvezetés hiányainak és sorscsapásainak egyebet tu­lajdonítottak annál, hogy a világ legelső tengeri hatalmának, világuralmi missziójá­nak teljesítéséhez nagyobb és gyakorlot­tabb szárazföldi haderőre kell szert tennie, az túlbecsülte a jelenségeket. Nevetséges beszéd az olyan, hogy az angol nemzet hanyatló nép. Holott csak abban hibázott, hogy aránylag kis erővel igyekezett fentartani hatalmát és uralmát a földkerekség mindazon pontjain, a­hol lábát megvetette. Azt, hogy elégtelen eszközökkel támo­gatta világpolitikáját, nevezhetjük rosszul alkalmazott takarékosságnak, elbizakodott­ságnak, a viszonyok félreismerésének s rövidlátó előítéletnek. De a hanyatlás szimptómájának nem tarthatjuk, mert a­mely pillanatban Anglia tudatára ébred az eszközök és a rendelkezésére álló katonai erők elégtelen voltának, módjában és hatalmában áll a dolgon gyökeresen javí­tani és változtatni. Minden nagyobb meg­erőltetés, a nemzeti vagyonnak s az ember­anyagnak minden túlfeszítése nélkül módjá­ban van oly szárazföldi haderőt teremteni, a­mely az ő világhatalmi állását fenn tudja tartani és meg tudja védelmezni minden körülmények között. Margit: Bánom is én, akármit olvasol! Csak a fiatal emberek előtt ki ne kottyantsd. Mama: Mit sugdosódtok, gyerekek? Jolán, mars aludni. Te se fagyoskodj már, Margit, de bújj be az ágyba. Margit: Nem vagyok álmos. Csak fázom, meg éhes vagyok. Mama: Hiszen vacsoráztunk. Margit: Az is vacsora volt? Két szelet sonka, meg egy fél szelet marhahús? Egy fo­gamra is kevés. Pedig harminczkettő van. Erős és fehér,­­felnyitja a száját és ujjával végig mutat a fogsorán) mindent meg tudnék vele rágni. Jolán (halkan Margithoz): Prevost-nál is azt beszéli Maud, hogy milliókat össze tudna rágicsálni apró fehér fogaival. Margit: Eh, nem milliók kellenek nekem, de valami bus vagy valami tészta, mert meg­halok éhen. Te, Jolán, nem maradt valami a vacsorádból ? Jolán: Talán maradt, majd előkeresem (a pohárszékben keresgél). Mama: De prózai vagy, Margit! Én a te korodban ilyenkor nem gondoltam volna evésre. Margit (haraggal): Nem ám, mert a mama nem volt éhes. Volt mit enni, jóllakhatott. A nagyapának még telt. Meg is ettek mindent. Házat, birtokot. Nem csoda, hogy nem éhezett. De engem már koplaltatnak! Pedig az egész bál nem került husz forintba se. Hiszen magam csináltam minden­t a tavalyi ruhákból, meg a tavalyi díszítésekből. S még azt a két forintot is­­ sajnálta, a­mennyiből jól lakhattunk volna. Hogy különben Anglia uralma nem nyugszik ma sem, az elkerülhetetlen ka­tonai reformok nélkül, agyaglábakon, azzal tisztában van az események minden elfogulatlan és tisztán látó szemlélője. Vereségek hosszú sora érte Dél-Afriká­­ban. Seregeit mészárszékre vitték bátor, de a magasabb hadvezetés titkában járatlan tábornokok. Nem tudott előrehatolni hó­napokig s katonai tekintélyére sötét ár­nyak ereszkedtek. Mi történt mégis? Birtokaiban a nyu­galom és rend nem lett megzavarva tartó­san sehol. Egyiptomon végigfutott a nyug­talanság egy rezdülése, de megszűnt hamar. Ellenben India, a­melyet a brit világbiro­dalom Achilles-sarkának szoktak nevezgetni, csendes maradt, sőt lelkesedésének és hű­ségének számos értékes jelét adta. Mit bizonyít az, hogy a brit világ­­birodalom egyetlen testrészében sem állott be az angol fegyverek sok vereségének ellenhatása ? Fényesen bizonyítja, hogy Anglia jól kormányoz, a szabadság és hu­manizmus elvei szerint, hogy tehát hatalma minden tartományában szilárd alapokon, mert a kormányzott nép megelégedettségén nyugszik. Még a fokföldi lázadás sem terjedt futótűz módjára, pedig közvetlen tanúja volt s igy közvetlen hatása alatt állott az angol fegyverek súlyos vereségének. Egyébként is az angol népben megvan a hatalmas átalakulásnak minden ked­vező feltétele. Azok a mélyreható bajok, a melyekkel más nemzeteknek állandóan Jolán (még mindig keresgélve): De hiszen engem nem fog a mama koplaltatni! Mert, ha ő nem akar hozatni vacsorát, majd fizettetek a gavallérommal. Mama: Elhallgass, te kis szemtelen! Taka­rodj aludni! Ne keresgélj, nincs ott úgy se semmi! Jolán: De biz’ van! Egy darab sajt, meg kenyér és egy fél alma is! Nesze, Margit! Meg­állj csak, még egy kis darab kolbász is maradt, a­mit délelőttre tettem el magamnak, hogy az iskolába vigyem magammal. Mama: Jobb lenne tanulni az evés helyett !­ Jolán: Mens sana in corpore sano — mondja valamelyik klasszikus. Mama: Mit tesz az? De baj is, mikor az ember maga nem járt gimnáziumba, a leánya meg gimnazista. Jolán: Mit tesz? Azt, hogy az embernek egészségesnek kell lenni, hogy tanulhasson és ennie kell, hogy egészséges legyen. Margit (falatozni kezd): Ej de jól esik! Jolán (előhozza a kolbászt is): Nesze! Fok­hagymás ugyan, de most már úgy sem érzi meg senki. Margit: Nagyszerű! Többet ér, mint az egész bál! Istenem, milyen butaság is ez a bálozás! Három hétig éjjel-nappal dolgozni egy ruhán, hogy egy éjjel azután tönkretegyük. Éhe­sen ott ugrálni estétől reggelig mindenféle éret­len kamaszokkal; hallgatni a sok ostoba beszéd­jüket és tűrni, hogy tapossák le a ruhánkat is, meg a lábunkat is! S a vége? Hogy mindennek semmi eredménye? Még egy valamire való isme­retség se. I^.SI»ggSS«8»Bg■ I. ' SS'I'J A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. — Február 28. — Bál után. Irta: Vértesy Gyula. I. (Margit kisasszony. Jolánka és a mama. A mama jön haza a bálból Margit kisasszonynyal. Csenget és Jolánka, az otthon maradt kisebbik leány, nyitja ki a szobaajtót.) Mama (haragosan): Te vagy az, haszonta­lan fruska? Ki engedte meg, hogy ennyi ideig felmaradj! Majd adok én neked ! Az éjszaka arra való, hogy az ilyen kis béka kialudja ma­gát. Sose fogsz megnőlni, ha nem alszol eleget! Ilyen öklömnyi maradsz, míg ilyen sovány! Az ördögnek se fogsz kelleni! Itt vénülsz majd a nyakamon ! Jolánka­­leveszi a mama bundáját s a nénjé­­ről is le akarja venni a belépőt): Hátha akkorára a kicsiket, meg a soványakat fogják szeretni. Margit: Ne bántsd! Fázom. Jolánka: Pedig besütöttem. Itt olvastam én is a kályhánál. Mama: Mit olvastál? Jolánka : Vas Gerebent. Margit (súgva): Hazudsz, kis szemtelen! Vas Gereben csak előtted feküdt. Marcel Prevost-t olvastad. Odadobtad a sarokba. Látom a czímtábláját. Jolánka: El ne árulj, édes néném! Lapunk mai száma IS oldal.

Next