Magyar Nemzet, 1900. május (19. évfolyam, 119-148. szám)
1900-05-01 / 119. szám
»Kedd, május 1. Budapest, 1900. XIX. évfolyam 119. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI, Kerspesius 54. Athenaeum-épület. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV főszerkesztők. ADORJÁN SÁNDOR felelős szerkesztő. Egész évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Egyes sírm helyben és vidéken 8 fillér. A szabadelvüpárt és vezére: Budapest, április 30. Az uj ülésszak megnyitása egyszersmind ünnepe a szabadelvüpártnak. Ez ünnepi hangulat megnyilatkozik ma a szabadelvüpárt értekezletén s előreláthatólag meleg tüntetéssé fokozódik a párt vezére, Széll Kálmán miniszterelnök mellett. A rekrimináczió elemeit kívül hagyjuk fejtegetéseink körén. Programmunkhoz híven mi mindig a kibékítés, nem a kedélyek felháborítása mellett foglaltunk állást. E tekintetben is a szabadelvű párt vezérének példáját követjük, ki nyugodtan s a jól teljesített kötelesség magas és nemes önérzetével tűrt minden kritikát, sőttámadást. Van valami törhetetlen logika a dolgok erkölcsi rendjében, mely logika érvényesül minden gátló erőfeszítéssel szemben. A magyar politika erkölcsi rendje az volt s az ma, hogy a szabadelvű párt uj vezérrel élén s uj elemekkel tömörülve össze, a kibontakozás s a szélesebb alapon folytatott nemzeti munka ösvényére lépjen s onnét vissza ne tántorodjék. Hasztalan volt minden ellenséges kísérlet. Hasztalan volt a liberalizmus és a nemzeti érdek állítólagos veszélyeivel való ijesztgetés. Hasztalan volt a szabadelvűpárt régi és új elemeinek egymás ellen való ingerlése. Legesleghasztalanabb volt Széll Kálmán politikai, sőt szinte már magánegyéniségének üldözése ama gonosz célzatból, hogy a szabadelvű párt és vezére közt a kölcsönös ragaszkodás és szeretet kapcsai szétpattogjanak. A dolgok erkölcsi rendjének ereje nemcsak diadalmas hatalommal, hanem egyszersmind átalakító erővel bír. Az események logikai kényszere, mely éppen úgy felépíti az erkölcsi világrendet, mint a fizikai világ törvényei felépítették az anyagi világot, a gátból és akadályból biztos czélra vezető eszközt képes idomítani. Ugyanazon eszközök, amelyek a szabadelvűpárt egységének megtörését, Széll Kálmán kormányelnök egyéniségének lekisebbítését s az általa inaugurált új rendszer kibontakozásának meggátlását akarták felidézni, épp az ellenkező eredményre vezettek. Növelték a szabadelvű párt régi és új elemei közt az összefüggést. Erősítették a párt egységét, Széll Kálmán politikai s egyéni jelentőségét pedig meghatványozták a közvélemény előtt épp úgy, mint a szabadelvüpárt gondolkodásában. A szabadelvűpárt és vezére közt a kölcsönös megbecsülést és ragaszkodást még erősebbé s lerombolhatlanná tették. A szabadelvüpárt és a Széll-kabinet kompakt egységében s népszerűségének teljében, jövendőbeli nagy hivatásának tudatában s a máris elért eredmények büszke ismeretében áll a közvélemény előtt. Diadalmasan tartja kezében azt a hagyományos zászlót, melyre a szabadelvűség s a nemzeti érdek van felírva. Parlamenti csatákban s a közélet csatáiban hatalmas erővel s ingadozás nélkül hordozta meg ezt a zászlót. Több mint egy év óta számos tűzpróbán ment át s megmutatta, hogy huszonötéves pályafutásának utolsó évében, mely majd teljesen összeesik Széll Kálmán kormányzatának első évével, egy negyedszázad tapasztalatain okulva, meg tudott ifjulni nagy feladatok hordozására s egy uj korszak kibontására. A szabadelvű pártnak e tulajdonságában van erőforrása parlamenti és nemzetpolitikai hivatása. Régi hagyományaira támaszkodva s alapelveit féltékenyen őrizve, a nemzeti feladatokhoz képest mindig meg tud újulni. Önmagával, létokával ellentétbe sohasem kerülve, sőt ősi lényét kifejtve, képes uj vezérek nyomán indulva, ezekért lelkesedve, az állandó és változhatlan főczélra törekedni. Azon czélra mely olyan a szabadelvű pártra, sőt olyannak kellene lenni minden magyar politikusra nézve, mint a sarkcsillag a hajósokra. Bármiképp háborog a tenger, bármennyire tajtékoznak a habok, sőt koronként bármennyire eltérítik a habtorlaszok pillanatokra kijelölt útjától a hajót, a fixpont állandó és változhatlan. Ez a fixpont a tenger hajósaira nézve a sarkcsillag, a szabadelvüpártra s a magyar politikára nézve a nemzeti állam, melyet csakis a liberalizmus kipróbált eszközeinek segítségével lehet megközelítenünk. Ha vizsgáljuk a múltat s kérdő tekintetünk ráfordul a jövőre, csakis a szabadelvüpárt bírta a Deák-párt bukása óta s bírni fogja még jövőre a Magyarország kormányzására való hivatottságot. Messze vezetné tollunkat egyes pártok s pártalakitási kísérletek összehasonlítása a szabadelvűpárttal. Bizonyára parlamentarizmusunk alapjaiban hiba van, amiért a parlamenti váltógazdaság nálunk nem jött létre. De bizonyos egyszersmind, hogy parlamentünk egyéb pártjai, efemei vagy tartósabbialakulásai nem szerezték meg a kormányzatra való hivatottságot részint közjogi programmjuk, részint egyéb létalapjuk alkalmatlan volta miatt. Deák alkotásának alapján csak a Deákpárt és a szabadelvű párt vehette kezébe az ország kormányzatát, mert csak ez tudta magához kapcsolni a nemzet közszellemét. Kezdetben a Deák-párt s később a vele egyesült balközép bírtak nemzetvezető erővel s kormányzati képességgel csak ezek voltak képesek szorosan összekapcsolni s egységben tartani a magyar politika két alapelvét: a nemzeti érdeket és a liberalizmust. Hadd mosolyogjon kora ifjan fonnyadt ajkaival a politikai dekadens és szeczeszszionista irány az utóbbi szónak hallatára.’ Hadd mondja és hadd írja unott vontatással, megvető és hanyag mozdulattal, hogy »ismét liberalizmus« s »mikor szabadul meg már Magyarország az elavult szabadelvűségtöl ?« A piramisok alapépítményei is régiek, de szilárdak, sőt rendithetlenek. A nyegle és hívatlan újítás nem fogja azokat más alapokkal helyettesíthetni. Magyarország és a magyar társadalom alatt épp ily régi és épp ily szilárd alapot képez a nemzeti érdekkel szövetkezett liberalizmus. Jegyezze meg magának minden korán elvirágzott, vagy régi gyökerekből táplálkozó antiliberális törekvés, hogy Magyarországot másként, mint liberálisan kormányozni nem lehet. Sennyeytől kezdve hasztalanok voltak a legnemesebb, legszebb és legkomolyabb kísérletek. Minden kísérlet szükségképp eredménytelenné lett, mely nem állta ki a liberalizmus tűzpróbáját. Mind eltévedt a magyar politika vizein az oly vállalkozás, mely a liberalizmus és nemzeti érdek kettős pólusú iránytűje nélkül indult útnak. A szabadelvűpárt ellenben, ez iránytű által vezetve, vezérli egyszersmind a magyar állam hajóját a végső fixpont felé. Máris nagy utat tett meg e fixpont irányában, veszélyes csillagzatok alatt vitorlázott át, komor színneket került meg. Legyőzte a retrográd áramlatok ellenhatását s egyszersmind átevezett a radikális örvények felett. Többször vészszel és viharral küzdve sem szenvedett komoly haváriát az a hajó, a magyar nemzet és állam hajója, melyet egész alkotmányosságunk korszaka alatt a Deák-párt s majd a szabadelvű párt vezetett. Tapasztalt és erős korú férfiak ültek a kormány rudjánál. Nagyon természetes, hogy a hajó kormányosai, a vezérlő államférfiak váltakoztak s ezeket egymásután bizalmával környezte a szabadelvűpárt. Hiszen különben a nemzet s a magyar állam hajóját nem bizta volna rájuk a korona és a parlamenti többség bizalma. Egyesek csak rövid időn át, mások, mint Tisza Kálmán, hosszan s a szabadelvűpárt lelkes bizalmától környezve, irányozták nemzeti politikánkat. A szabadelvű pártnak épp oly kevéssé volt oka megbánni bizalmát, mint nem volt oka megbánni ezt a nemzetnek. Mindegyik vezér alatt többé-kevésbé előrehaladott a fixpont felé örömünknek és lelkesedésünknek tárgya, a magyar állam hatalmas gályája. Most, midőn Széll Kálmán áll a kormányrúdnál, csak annál nagyobb lehet a szabadelvű párt ragaszkodása és lelkesedése. Széll Kálmán újabb alkotmányosságunknak kezdete óta azok sorába tartozott, akik közvetlenül vagy közvetve irányították nemzetünk hajóját. Gyakorlati példákon és tapasztalatokon okulva, látása csak világosabbá, keze csak erősebbé lenne- Lapunk mai száma 24 oldal.