Magyar Nemzet, 1901. március (20. évfolyam, 60-89. szám)
1901-03-01 / 60. szám
Budapest, 1901 XX. évfolyam, 60. szám. Péntek, márczius 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VII., Karspesi ut 54. Athienaeum-épület. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR főszerkesztők, felelős szerkesztő. Egész évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Egyes min helyben és vidéken 8 fillér. Plész beszéde: Budapest, február 28. Az igazságügyi vita mai eseménye lett Fless Sándor dr. igazságügyi miniszter nagyszabású beszéde, melyben egyrészről az eddig történt felszólalásokra és indítványokra tette meg észrevételeit, másrészről pedig a törvényalkotások irányát jelezte a jövőre nézve. Igen tanulságosak a miniszter megjegyzései, amelyeket erős, tárgyilagos okok támogatnak. Részletesen nyilatkozott Plósz Sándor miniszter minden egyes felvetett kérdésről és megjegyzései roppant széleskörű szakismereteiről, valamint ügybuzgóságáról tesznek egyaránt tanúságot, amelylyel Plusz miniszter tározójának ügyeit kezeli, a legfőbb kérdésektől a legapróbb kérdésekig. Legelőször azokkal a panaszokkal foglalkozott a miniszter, amelyek az új bűnvádi perrendtartás végrehajtása körül felmerült. Nevezetesen, hogy a járási hatóságok, a szolgabirák túl vannak terhelve a bűnügyi nyomozatokkal. Ezt a panaszt így általánosságban felhozni nem lehet Mert túlnyomó részben nem is foglalkoznak a szolgabirák bűnügyi nyomozattal. Ugyanis a községi közegek oly kitűnőnek bizonyultak a bűnügyi nyomozások terén, hogy ez minden várakozást felülmúl, így aztán a szolgabírák közreműködésére néhol éppen nincs is szükség. Éles elmével bonczolgatta Plusz miniszter Visontai Soma határozati javaslatait, melyeknek mellőzését kérte, mivel azoknak czéljuk nincs. A sajtóügyi eljárás revíziója időszerűtlen volna, hisz csak egy évvel ezelőtt lépett életbe az új bűnvádi perrendtartás és így még gyakorlati esetekre, jóformán hibákra sem hivatkozhatunk, amelyek alapján legalább megokolva lenne a revízió. Ok nélkül pedig senki sem akarhatja az új bűnvádi perrendtartás módosítását, mely különben minden tekintetben kitűnően bevált. A közigazgatási hatóságokhoz utalt kihágási ügyekben követett eddigi eljárás módosítása nem tartozik közvetlenül az igazságügyi miniszterhez, hanem túlnyomó részben a belügyminisztertől és a többi miniszterektől függ, kik azokban az ügyekben végső fokon döntenek. A Visontai határozati javaslata tehát e részben lehetetlent kíván az igazságügyi minisztertől. De Plusz miniszter sietett Visontait megnyugtatni azzal, hogy ezzel a közigazgatási kihágásügyi reformmal igenis foglalkoznak a belügyminisztériumban és ezt a kijelentést Széll Kálmán miniszterelnök a maga részéről is sietett megerősíteni. Ugyancsak a katonai büntetőtörvénykönyv revíziója elsősorban a hadügyminiszterre és a két honvédelmi miniszterre tartozik. Ezeknek megállapodásai után nyilatkozhatni csak ebben a rég húzódó kérdésben az igazságügyi miniszter, ki a maga részéről szintén a legbuzgóbban óhajtja egy modern katonai törvénykönyv létrehozását. Ez talán nem sokára meg is valósítható. Különben nem kerülte el a miniszter figyelmét egyetlen észrevétel sem, mely a vita folyamán történt. A legapróbb kérdésekre is megadta a feleletet. A bírák fizetésének javítása csakis az összes állami tisztviselőkre vonatkozó általános fietésrendezés keretében történhetik. De a miniszter addig is a saját tárcája keretében akként kíván javítani az igazságügyi tisztviselők sorsán, hogy a magasabb fizetési osztályokat szaporítja és így az előléptetéseket ezáltal elősegíti. Erre különösen az igazságügyi kezelő tisztviselők vannak rászorulva, kik a legalacsonyabb fizetési osztályba tartoznak. A miniszter ezen gondoskodását élénk tetszéssel jutalmazta az egész Ház kivétel nélkül. A miniszter beszédének nagyobb részét azoknak az igazságügyi reformoknak ismertetése töltötte be, amelyekkel jelenleg foglalkoznak az igazságügyminisztériumban. A polgári törvénykönyv és az egységes polgári peres eljárás törvényhozási előkészítésén kívül munkában van a büntetőtörvénykönyv javítása és pedig novella útján, mert a büntetőtörvénykönyv teljes átdolgozása jelenleg nem mutatkozik czélszerűnek. De készen áll a gabona-uzsora megszüntetéséről, valamint a biztosítóintézetek reformjáról szóló törvénytervezet is. Ez utóbbi két kérdésben még előbb a kereskedelmi és iparkamarák, valamint a A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. — Február 27. — Színház (Nemzeti Színház. Testvérek, színmű 3 felv., irta Laczkó Andor; színre került először február 28-án.) A világ könyörtelen berendezései ellen küzdő, az érzés és meggyőződés szabadságában bízó, a sorstól igazságot követelő emberek szomorú történetét meséli egy fiatal író, Laczkó Andor, a Testvérek czímű drámában, melyet estére fognak bemutatni a Nemzeti Színházban. A testvérek, kiknek megindító történetét e színműben halljuk, Szőnyi Irma és Szőnyi Károly. Apjuk, értelmes, jóravaló ember, gépszerelő, vagyis monteur volt valamely gépgyárban és folytonosan tanult és fölvilágosodott emberekhez közel állván, gyermekeit úgy nevelte, hogy ne legyenek az életben kizárva abból, ami a legbecsesebb, a műveltség jótéteményéből. Fáradozott tőle telhetőleg, ernyedetlenül dolgozott és verejtékkel szerzett csekély pénzén iskoláztatta gyermekeit; a fiút gymnasiumba is küldte, hol jól tanult, értelemben és önérzetben gyarapodott, aminthogy a latin nevelés alatt történni szokott. Jól, rosszul ment a dolog, ahogy az élet nagy küzdelme engedte, amíg egyszer a szerencsétlenség és az ezt lépésen követő nyomor hirtelen betört a családhoz. Az apának egyik karját leszakította a gép és az ereje teljében volt szegény embert örökre munkaképtelenné tette. A gyermekeket persze tovább taníttatni nem lehetett. Hogy jutott volna nevelésre, hiszen még a kenyér is napról-napra szűkebben akadt számukra. A fiú tehát elhagyta az iskolát, fogta a kalapácsot, munkás lett, derék, okos, felvilágosodott munkás, ki azonban hamar megérezte a gyári munkával együtt járó sok mindenféle méltatlanságot. A leány, ki a nehéz munkára nem szokott, szomszéd barátnőjével, Sárkány Marcsával együtt beállt valamelyik színház énekkarába. Marcsa hamar megszerezte a jólétet. Segített rajta ebben »mindenki«, aki csak a szép leány kegyét kérte. Szőnyi Irma azonban nem tért a könnyebb élet útjára. Szerény, tisztességes és tartózkodó maradt mindig. Csak akkor látták a színpadon a kor első sorában, mikor szereplése ezt megkövetelte. Kifogástalan viselkedése és tisztaságának híre azonban fölkeltette egy csinos urfi, Ledényi Sándor figyelmét és kíváncsiságát, ugyanazon Sándorét, ki egykor Szőnyi Károlyival együtt járt iskolába és most annak a Hortha Kálmán leányának, Jolánnak volt a kérője, kinek gyárában az egykori kolléga, Károly dolgozott. Irma nem tudott ellentállni a gazdag és előkelő ifjú szerelmének és mint tapasztalatlan leány, hamar meghallgatta Ledényi Sándort, az első férfiút, ki feléje közeledett. Szenvedélyesen szerette, de önzetlenül. Egy fillér értéküt sem fogadott el tőle. Nem kért tőle semmit, habár az urfi mindent ígérgetett. Ily viszonyok között Irma persze »nem vitte semmire«. Becsületes hírneve elveszett, de annak szennye, hogy tisztes létét anyagi haszonért bocsátotta volna áruba, nem tapadt nevéhez. Anyja eléggé is korholta önzetlenségéért. »Te sem vagy különb Sárkány Marosánál; csak szegényebb, bolondabb«. De mit tud az öreg munkásasszony az ilyenekhez. A leány nem hallgatott a korlátolt eszű anya szavára és ment a maga utján, mely nem volt ugyan a tisztaság ösvénye, de a piszkosság nagy országutja sem. A nyomor tehát mind nagyobb lett Szőnyiék házában. Tetőpontra azonban akkor jutott, mikor Károlynak, a fölvilágosodott munkásnak, ki »átkozott« könyveiből az európai szocziálizmus elveit szívta magába és beszédeivel a munkásokat helyzetük megjavítására akarta ösztönözni, a gyárban fölmondták a munkát. A veszedelmes »agitátornak kitették szűrét.« A gyár tulajdonosa, Hortha Kálmán, Ledényi Sándor jövendő apja, fölhívta magához Károlyt és kijelentette neki, hogy őt, a tehetséges embert, ki a kalapács emelésére nem való, irodájában akarja alkalmazni könnyebb munkára, jobb fizetéssel. De a rajongólelkű, becsületes fiú visszautasította e megszégyenítő ajánlatot. Nem. Ő nem hagyja, el azok ügyét, kik vele együtt szenvednek. Ő megmarad a munkások vezetőjének és nem kéri helyzete javulását, csak a munkások viszonyainak általános javításába tudna belenyugodni. Az öreg gyáros kiadta e megátalkodott fiúnak végkielégítését és megvonta tőle továbbra a munkát. Most tehát Szőnyiéknek többé semmiük sem volt. Miből fognak megélni négyen, a munkaképtelen anya, a nyomorék, beteges atya, a kereset nélkül levő fiú és leány. Kezdték tehát a csökönyös fiút puhítani. Először az anya kérte, hogy menjen vissza a gyárba könyörögni újabb munkáért, aztán az apa rimánkodott neki, sőt eljött még Sárkány Marcsa is, a czifra viseletű és czifra viselkedésű Lapunk mai száma 20 oldal.