Magyar Nemzet, 1901. március (20. évfolyam, 60-89. szám)

1901-03-01 / 60. szám

Budapest, 1901 XX. évfolyam, 60. szám. Péntek, márczius 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII., Karspesi-ut 54. Atfienaeum-éplilet. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR főszerkesztők. felelős szerkesztő. Egész évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Egyes min helyben és vidéken 8 fillér. Plész beszéde. Budapest, február 28. Az igazságügyi vita mai eseménye lett Floss Sándor dr. igazságügyi miniszter nagy­szabású beszéde, melyben egyrészről az eddig történt felszólalásokra és indítvá­nyokra tette meg észrevételeit, másrészről pedig a törvényalkotások irányát jelezte a jövőre nézve. Igen tanulságosak a miniszter meg­jegyzései, a melyeket erős, tárgyilagos okok támogatnak. Részletesen nyilatkozott Plósz Sándor miniszter minden egyes fel­vetett kérdésről és megjegyzései roppant széleskörű szakismereteiről, valamint ügy- buzgóságáról tesznek egyaránt tanúságot, a melylyel Plósz miniszter tározójának ügyeit kezeli, a legfőbb kérdésektől a leg­apróbb kérdésekig. Legelőször azokkal a panaszokkal fog­lalkozott a miniszter, a melyek az uj bűn­vádi perrendtartás végrehajtása körül fel­merült. Nevezetesen, hogy a járási hatóságok, a szolgabirák túl vannak terhelve a bűn­ügyi nyomozatokkal. Ezt a panaszt igy általánosságban felhozni nem lehet Mert túlnyomó részben nem is foglalkoznak a szolgabirák bűnügyi nyomozattal. Ugyanis a községi közegek oly kitűnőnek bizonyul­tak a bűnügyi nyomozások terén, hogy ez minden várakozást felülmúl. így aztán a szolgabirák közreműködésére néhol éppen nincs is szükség. Éles elmével bonczolgatta Plósz mi­niszter Visontai Soma határozati javasla­tait, melyeknek mellőzését kérte, mivel azoknak czéljuk nincs. A sajtóügyi eljárás reviziója időszerűtlen volna, hisz csak egy évvel ezelőtt lépett életbe az uj bűnvádi perrendtartás és igy még gyakorlati ese­tekre, jóformán hibákra sem hivatkozha­tunk, a melyek alapján legalább megokolva lenne a revízió. Ok nélkül pedig senki sem akarhatja az uj bűnvádi perrendtartás mó­dosítását, mely különben minden tekintet­ben kitünően bevált. A közigazgatási hatóságokhoz utalt ki- hágási ügyekben követett eddigi eljárás módosítása nem tartozik közvetlenül az igazságügyi miniszterhez, hanem túlnyomó részben a belügyminisztertől és a többi miniszterektől íügg, kik azokban az ügyek­ben végső fokon döntenek. A Visontai ha­tározati javaslata tehát e részben lehetet­lent kíván az igazságügyi minisztertől. De Plósz miniszter sietett Visontait megnyug­tatni azzal, hogy ezzel a közigazgatási ki­hágásügyi reformmal igenis foglalkoznak a belügyminisztériumban és ezt a kijelen­tést Széli Kálmán miniszterelnök a maga részéről is sietett megerősíteni. Ugyancsak a katonai büntetőtörvény- könyv reviziója első sorban a hadügy­miniszterre és a két honvédelmi miniszterre tartozik. Ezeknek megállapodásai után nyi­latkozhatni csak ebben a rég húzódó kér­désben az igazságügyi miniszter, ki a maga részéről szintén a legbuzgóbban óhajtja egy modern katonai törvénykönyv létrehozását. Ez talán nem sokára meg is valósítható. Különben nem kerülte el a miniszter figyelmét egyetlen észrevétel sem, mely a vita folyamán történt. A legapróbb kérdésekre is megadta a feleletet. A bírák fizetésének javítása csakis az összes állami tisztviselőkre vonatkozó általános fietésrendezés keretében történhetik. De a miniszter addig is a saját tárczája kereté­ben akként kíván javítani az igazságügyi tisztviselők sorsán, hogy a magasabb fize­tési osztályokat szaporítja és igy az elő­léptetéseket ez által elősegíti. Erre különö­sen az igazságügyi kezelő tisztviselők van­nak rászorulva, kik a legalacsonyabb fizetési osztályba tartoznak. A miniszter ezen gon­doskodását élénk tetszéssel jutalmazta az egész Ház kivétel nélkül. A miniszter beszédének nagyobbrészét azoknak az igazságügyi reformoknak is­mertetése töltötte be, a melyekkel jelenleg foglalkoznak az igazságügymimszterium- ban. A polgári törvénykönyv és az egy­séges polgári pei'es eljárás törvényhozási alökészitésén kívül munkában van a bün­tetőtörvénykönyv javítása és pedig novella utján, mert a büntetőtörvénykönyv teljes átdolgozása jelenleg nem mutatkozik czé!- szerünek. De készen áll a gabona-uzsora megszüntetéséről, valamint a biztosító-in­tézetek reformjáról szóló törvénytervezet is. Ez utóbbi két kérdésben még előbb a kereskedelmi és iparkamarák, valamint a A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. — Február 27. — Színház (Nemzeti Színház. Testvérek, színmű 3 felv., irta Laczkó Andor; színre került először február 28-án.) A világ könyörtelen berendezései ellen küzdő, az érzés és meggyőződés szabadságában bizó, a sorstól igazságot követelő emberek szo­morú történetét meséli egy fiatal iró, Laczkő Andor, a Testvérek czimü drámában, melyet estére fognak bemutatni a Nemzeti Színházban. A testvérek, kiknek megindító történetét e színműben halljuk, Szőnyi Irma és Szőnyi Ká­roly. Apjuk, értelmes, jóravaló ember, gépszerelő, vagyis monteur volt valamely gépgyárban és folytonosan tanult és fölvilágosodott emberekhez közel állván, gyermekeit úgy nevelte, hogy ne legyenek az életben kizárva abból, a mi a leg­becsesebb, a műveltség jótéteményéből. Fárado­zott tőle telbetőleg, ernyedetlenül dolgozott és verejtékkel szerzett csekély pénzén iskoláztatta gyermekeit; a fiút gymnasiumba is küldte, hol jól tanult, értelemben és önérzetben gyarapo­dott, aminthogy a latin nevelés alatt történni szokott. Jól, rosszul ment a dolog, a hogy az élet nagy küzdelme engedte, a mig egyszer a sze­rencsétlenség és az ezt lépésen követő nyomor hirtelen betört a családhoz. Az apának egyik karját leszakította a gép és az ereje teljében volt szegény embert örökre munkaképtelenné tette. A gyermekeket persze tovább taníttatni nem lehetett. Hogy jutott volna nevelésre, hiszen még a kenyér is napról-napra szükebben akadt számukra. A fiú tehát elhagyta az iskolát, fogta a kalapácsot, munkás lett, derék, okos, felviíá- gosodott munkás, ki azonban hamar megérezte a gyári munkával együtt járó sok mindenféle méltatlanságot. A leány, ki a nehéz munkára nem szokott, szomszéd barátnőjével, Sárkány Marosával együtt beállt valamelyik színház énekkarába. Marcsa hamar megszerezte a jólé­tet. Segített rajta ebben »mindenki«, a ki csak a szép leány kegyét kérte. Szőnyi Irma azonban nem tért a könnyebb élet útjára. Szerény, tisz­tességes és tartózkodó maradt mindig. Csak akkor látták a színpadon a kar első sorában, mikor szereplése ezt megkövetelte. Kifogástalan viselkedése és tisztaságának hire azonban föl­keltette egy csinos urfi, Ledényi Sándor figyel­mét és kíváncsiságát, ugyanazon Sándorét, ki egykor Szőnyi Károlyijai együtt járt iskolába és most annak a Hortba Kálmán leányának, Jolánnak volt a kérője, kinek gyárában az egy­kori kolléga, Károly dolgozott. Irma nem tudott elientállni a gazdag és előkelő ifjú szerelmének és mint tapasztalatlan leány, hamar meghallgatta Ledényi Sándort, az első férfiút, ki feléje közeledett. Szenvedélyesen szerette; de önzetlenül. Égy fillér értéküt sem fogadott el tőle. Nem kért tőle semmit, habár az urfi mindent ígérgetett, Ily viszonyok között Irma persze »nem vitte semmire«. Becsületes hírneve elveszett; de annak szennye, hogy tisz­tes létét anyagi haszonért bocsátotta volna áruba, nem tapadt nevéhez. Anyja eléggé is korholta önzetlenségéért. »Te sem vagy különb Sárkány Marosánál; csak szegényebb, bolon­dabb«. De mit tud az öreg munkásasszony az ilyenekhez. A leány nem hallgatott a korlátolt eszű anya szavára és ment a maga utján, mely nem volt ugyan a tisztaság ösvénye, de a pisz­kosság nagy országutja sem. A nyomor tehát mind nagyobb lett Szőnyiék házában. Tetőpontra azonban akkor jutott, mikor Károlynak, a fölvilágosodott mun­kásnak, ki »átkozott« könyveiből az európai szocziálizmus elveit szívta magába és beszédei­vel a munkásokat helyzetük megjavítására akarta ösztönözni, a gyárban fölmondták a mun­kát. A veszedelmes »agitátornak kitették szű­rét.« A gyár tulajdonosa, Hortba Kálmán, Le­dényi Sándor jövendő ipja, fölhívta magához Károlyt és kijelentette neki, hogy őt, a tehet­séges embert, ki a kalapács emelésére nem való, irodájában akarja alkalmazni könnyebb mun­kára, jobb fizetéssel. De a rajongólelkü, becsüle­tes fiú visszautasította e megszégyenítő ajánla­tot: Nem. O nem hagyja, el azok ügyét, kik vele együtt szenvednek. 0 megmarad a munká­sok vezetőjének és nem kéri helyzete javulását; csak a munkások viszonyainak általános javítá­sába tudna belenyugodni. Az öreg gyáros ki­adta e megátalkodott fiúnak végkielégítését és megvonta tőle továbbra a munkát. Most tehát Szőnyiéknek többé semmiük sem volt. Miből fognak megélni négyen, a munkaképtelen anya, a nyomorék, beteges atya, a kereset nélkül levő fiú és leány. Kezdték tehát a csökönyös fiút puhítani. Először az anya kérte, hogy menjen vissza a gyárba könyörögni újabb munkáért; aztán az apa rimánkodott neki; sőt eljött még Sárkány Marcsa is, a czifra viseletű és czifra viselkedésű Lapunk mai száma 20 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents