Magyar Nemzet, 1901. május (20. évfolyam, 114-139. szám)

1901-05-01 / 114. szám

2 1901. május­­i MAGYAR NEMZET. szükség és mennyiben van szükség rend­kívüli intézkedésekre. Mi azt reméljük, hogy az egyeten elöljáróság meg fogja óvni az egyetem életét hasonló turbulens jelenetektől s helyre fogja állítani teljes szigorral a fegyelmet a mely nélkül a magyar ifjúság szép hiva­tását nem teljesítheti. Wlassics Gyula a legnagyobb odaadás­sal fáradozik a magyar közoktatásügy fej­lesztésén, a magyar kultúra épületének teljes berendezésén. Szívéhez van nőve a magyar ifjúság sorsa, a­melynek ő nála hivebb barátja, biztosabb támasza, oltalma nincs. Rendelkezései, a­melyeket e kínos és odiózus ügyben tett, újból bizonyítják, hogy a kormány, kötelességei tudatában, a tudományos egyetemnek, a magyar ifjúság e csarnokának autonómiáját tiszteletben tartja. Alatta ez autonóm jogokkal a leg­szabadabban élhet az Alma Mater. Csak arra ügyeljen, hogy a gondjaira bízott ifjú­ság­i vissza ne éljen vele. Ezt meggátolni: nemzeti érdek. Budapest, április 30. = A képviselőház csütörtökön délelőtt 10 órakor ülést tart. Napirendre az Adria szerződésének részletes tárgyalása van ki­tűzve. Csütörtökön fog válaszolni Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter a Pikter Gyula egyetemi tanár ügyében hozzá inté­zett interpellác­ióra is.­­» A képviselőház szünete. A képviselőház holnap, május hó elsején, szünetet tart tanács­kozásaiban. Holnap délelőtt tizenegy órakor ugyanis az összeférhetetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizottság tart ülést s mivel a kor­mányelnök és a kabinet több tagja, valamint számos képviselő is jelen lesz az ülésen, az Adrias-javaslat vitája egy napig szünetel. — A mai szavazás. A képviselőház mai ülé­sének derekán a ház 188 szavazattal 59 ellené­ben megszavazta az Adria-szerződés 27-ik sza­kaszát, mely a hajóstársaság adókedvezményeit foglalja magában. A szakasz felett a név szerinti szavazás elrendelését az ellenzék kérelmezte, de akaratán kívül is jó szolgálatot teljesített vele a szabadelvű pártnak, a­melynek alkalmat adott­­, hogy a szavazással Hegedűs kereskedelmi miniszter mellett tüntessen. Közel kétszáz kép­viselő jött el, hogy szavazatát a miniszter javas­latának legkardinálisabb szakasza mellett leadja s a leszavazott képviselők névsora mindenkit meggyőzhet róla, milyen alaptalanok voltak azok a mende­mondák, a­melyeket bizonyos kép­viselők szándékos abszentálásáról regéltek. Fel­tűnő nagy számban vettek részt a szavazásban a volt nemzeti párt tagjai is, a­kik, élükön Horánszky Nándorral, szintén szaporították azt az impozáns többséget, a­melylyel a szabadelvű párt Hegedűs miniszter mellett lelkesedéssel fog­lalt állást.­­ A közigazgatás egyszerűsítése. Arról ér­tesülünk, hogy a közigazgatási eljárás egyszerű­sítésére vonatkozó javaslat, melyet Széll Kálmán miniszterelnök már teljesen elkészített, körül­belül a Ház elé kerül. A benyújtás valószínűleg már a jövő héten megtörténik s a javaslatot nyomban tárgyalás alá veszi a közigazgatási bizottság, így remélhető, hogy ezt a rendkívül fontos javaslatot a törvényhozás már május fo­lyamában letárgyalja.­­ A honvédelmi miniszter visszalépéséről adtak hírt a lapok ismételten. E hírekkel szem­ben többször hangoztattuk és pedig a legille­tékesebb informá­c­ió alapján, hogy szó sincs Fejérváry Géza báró visszalépéséről. Ma ez a visszalépési hír ismét felmerült. Nem tehetünk mást, minthogy ismételjük ugyanannak az ille­tékes forrásnak az informác­iója alapján: a visszalépés híre most sem felel meg a valóságnak.­­ Az összeférhetetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizottság holnap délelőtt tizenegy óra­kor Fest Lajos elnöklete alatt ülést tart. Ebben az ülésben a bizottság azt a kérdést fogja megvitatni, várjon a készülő inkompatibili­tási törvény kiterjesztendő lesz-e a főrendiházra, avagy nem.­­ Beszámoló: Ábrányi Kornél e hónap 28-án utazott el a lengyeltóti-i választókerületbe és vasár­nap délután Qantás községben tartotta beszámoló­­ját. Ábrányi Kornélt Lengyeltótiból számosan kí­sérték át Gamásra, hol a képviselőt nagyon lelke­sen fogadták. Ábrányi beszámolója után a nagy számban összegyűlt közönség táviratilag üdvözölte Szál Kálmán miniszterelnököt, bizalmat és ragasz­kodást fejezve ki a miniszterelnök személye és po­litikája iránt. » Kulman János beszámolója, Poprádról, Kulman János orsz. képviselő választókerületé­ből, fölkérték lapunkat az alábbi nyilatkozat közlésére: »T. szerkesztő úr! Az Egyetértés I. évi 113. száma egy entrefilet-ben foglalkozik Kálmán János országgyűlési képviselő beszámolójával és mert e közleményben — nyilván téves és egyoldalú infor­­máczió révén — több, a valóságnak meg nem felelő állítás foglaltatik, melyek a beszámoló , lefolyását kedvezőtlen világításban tüntetik fel, kérjük igen tisztelt szerkesztő urat, kegyeskedjék az alábbi, a való tényállást feltüntető sorainknak b. lapjában helyt adni. ■ Tény, hogy midőn Kálmán János képviselőnk e hó 8-án tartott beszámoló beszédjét, melyet a nagy számmal megjelent választók élénk helyes­léssel és tetszéssel fogadtak, befejezte, egy szepes­­szombati választó állott fel szólásra és azt vetette képviselőnk szemére, hogy kerülete népével nem törődik és mostani beszámolójáig arra­ »rá sem hederített« volna. Tény az is, hogy az említett választó, ki, mint képviselőnk személyes ellenfele, az utolsó választá­sok alkalmával ellene — bár sikertelenül — agi­tált, eme merőben személyes haragból eredő alap­talan vádjai a választók között olyan felháborodást s vihart keltettek, hogy képtelen volt támadásait foly­tatni s látva a fenyegető tiltakozást s a választók iz­gatott felháborodását, a teremből távozni volt kénytelen. Távozásával a nyugalom ismét teljesen helyre­állt, úgy, hogy Székely Gyula nagylomniczi alesperes szavait, a­mint az alaptalan kifakadást a választók nevében elitélte, képviselőnknek a kerület és a vá­lasztók érdekében szerzett érdemeit méltatta, neki ezért a választók nevében köszönetet mondott s kép­viselőnknek a jelöltséget, a választók lelkes éljen­zése közepette, továbbra is felajánlotta, mindenki jól hallhatta s hallotta. Az igazságnak­ tartozunk azzal, ha konstatáljuk, hogy képviselőnk már utolsó megválasztatása alkal­mával tartott programmbeszédében is állást foglalt a kvóta felemelése ellen s Magyarország gazdasági önállósága mellett és hogy képviselőnk eme a kép­­viselőházban is kifejtett álláspontjával a választók zöme egyetért. Téves mindaz, a­mit az Egyetértés közleménye képviselőnk beszédjének kormányellenes hangjáról ír, mert az igazsághoz híven, képviselőnk mostani beszámolójában is hangsúlyozta, hogy a kormány­nak a többi kérdésekben foglalt politikájával egyetért, a liberális párt hívének vallotta magát, mely­ álláspontját a választók zöme szintén­­ magáévá tette. A beszámoló beszédnél megjelent nagyszámú választók lelkesen éljenezték képviselőnket, élénk tanujelét adva elismerésüknek iránta, ki kerületünk s választói érdekében sokat tett s fáradott s a ki iránt köszönetünk mellett feltétlen bizalommal visel­tetünk.« A nyilatkozatot a választók nagy számmal írták alá­ elő, hogy azok a valóság képét festenék. Hi­szen nálunk egyetlen egy színész, egyetlen egy in­téző személy sem ismeri a porosz tiszt életét és modorát. Lehettek tegnap este a színpadon po­rosz tisztek, kik soha életükben nem láttak egy porosz tisztet. És ezek teremtsék meg a realista képet, melynek érdeméért a közönség szemet hunyjon a dráma gyengéire! Nézzék csak meg a színpadot és kérdjék maguktól, hogy az urak közül, kik rajta vannak, melyek tudják, mi a porosz tiszt ? És mily értelmetlen, hebehurgya szereposztás ! Császár a gyűlöletes, keményszívű érvhajhász Grobitsch, kinek összesen két rövid jelenetben van dolga! . . . E darab tehát nálunk igen rosszul volt előadva. Talán hibásan volt szövege az előadás­hoz alkalmazva is, de a nagyobb baj a gyarló, színtelen, lapos előadás volt. És ez képezi a tegnapi dalsikernek második és külső okát. Régi dolog: Ha a sör nem jó, akkor le­gyen legalább jól fölszolgálva, hidegre hűtve, gyöngyözve, habzóan. Akkor mégis csak meg­­iszszák. És így történik e darabbal a Burgszín­­házban és az egyéb német színházakban. A né­metek jól játszszák, tehát van hatása, legalább játékuknak. Nálunk a gyönge darabot még rosz­­szul is játszották. Ez a kellőnél több magyará­zat bukásához. És mindezek fölött elfelejtettük megmon­dani hogy a becsületszavának nem állott Hans és a csúfosan meggyalázott Gertrud végül ön­­gyilkosság által vetnek véget szerencsétlensé­güknek. Legyen nekik nálunk is könnyű —■ a könyvtár pora, a­mi neki tetszik és arról, a­mit tett, nem szá­mol »szavakkal« senkinek. Ez a derék úriember aztán ebben az asszony­dologban megteszi azt, a­mi neki tetszik. A leány, kinek még azt is hazudták, hogy Hans házasodni ment Kölnbe, részeg volt, vagy álért volt? nem vettük ki ha­tározottsággal a szégyenkező vallomásból. Csak a hadnagytól tudtuk meg, hogy Gertrud, mikor reggel elment, egy rettentő tekintetet vetett rá, mely tekintet azóta folyton ég Grobitsch Fer­­dinánd úr lelkében. A mint ez megtörtént és Hansnak tudo­mására jutott, rettentő dühbe jött, sőt fájdalmába bele is betegedett,íjy megígérvén katonai becsüle­tére, hogy azzal a leánynyal többé semmi kö­zössége nem lesz. Elment Kölnbe üdülni és ott tényleg je­­­­gyet váltott a kereskedelmi tanácsos leányával, teljesítvén ebben a »rettentő nagymama« leg­hőbb kívánságát. Mindez megtörtént, mielőtt a darab meg­kezdődött. Magában a darabban aztán nem történik semmi más, mint az, hogy Hans meg­tudja a történteket. Az ezredhez visszatért Hans lassan kint, vigságok, tréfák, komolyabb izgalmak között megtudja, hogy a Bambergek eldicseked­tek tettükkel, már úgy, mintha ők volnának Hans gazdag házasságának, tehát nagy szeren­cséjének szerzői, és megtudja továbbá, hogy miként történt az egész dolog. Ez az egész darab tartalma. Öt felvonásnak! Kevés. Öt fel­vonáson át fürkészni azt, a­mit mi, a nézők, már az első felvonásban tudunk! Kissé visszás dolog. Az igaz, hogy e nyomozás közben van­nak mindenféle szenvedélyes, érzelgős, jellemfestő és tréfás jelenetek. De ezek csak nehezen kár­pótolhatnak az erőteljes cselekvés hiányáért. íme a darabnak belső hibája. Ennek az öt felvonásra kinyújtott drámának nincs oly erős cselekvése, mely öt felvonást betölthetne. De még a benne festett jellemek sem oly minő­ségűek, hogy mélyebb érdeket kelthessenek. Az a leány, ki a kaszárnyába jár, meg szeretője baj­társaival előtte teljesen ismeretlen Grobitschok estélyeire megy, az nem oly rokonszenves, hogy kétségkívül szomorú és meg nem érdemelt sorsa megtudására öt felvonás meghallgatásához szük­séges türelmet pazaroljunk. Persze Gautier Margit sem ragyogott az összes teológiai eré­nyekben. De Gautier Margit történetét sze­meink előtt látjuk lefolyni, szerelme keletkezé­sének első perczétől utolsó leheletének elröppe­­néséig. Beimann Gertrud sorsa azonban végére ért, mikor róla az első tudomást szerezzük. Az itt történt turpiságoknak mi úgyszólván csak törvényszéki tárgyalásánál vagyunk jelen. Erre pedig a szerző túl sok időnket veszi igénybe. A darab tehát, tárgya fontossága és szereplő sze­mélyei rokonszenvességéhez mérten, túlságos hosszúra van nyújtva. Azt mondtuk föntebb, hogy a darab érzel­gős, jellemfestő és tréfás jelenetei csak nehezen kárpótolhatnak a cselekvés hiányosságáért. Nem mondtuk, hogy egyáltalán nem kárpótolhatnak. Mert igenis túlcsalhatják a néző lelkét a hiányon, ha ezek a különös, feltűnő, a porosz tiszt lelki világát és kaszárnya-életét festő, részletek jól, igen jól adatnak elő, eleven, realisztikus színezettel, találóan, tehát hatásosan, a­mint ez Bécsben és Németországban történik. De uramfia! ki adná ezen dolgokat nálunk úgy KESZLER JÓZSEF.

Next