Magyar Nemzet, 1901. július (20. évfolyam, 166-191. szám)
1901-07-02 / 166. szám
pc Szerlresztősóg és kiadóliivatai: Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR Egész évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona« VII, Kerepesl-ut 54. Athenaeum-épüiet. főszerkesztők. felelős szerkesztő. ■ ■ ír------E gyes szám helyben és vidéken 8 fillér, -r-.--------------------Budapest, 1901. évfolyam, 168. szám. Kedd, julius 2. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megujitása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Államtisztviselők mozgalma. Budapest, julius 1. I. Teljes rokonszenvvel s a legmelegebb érdeklődéssel vagyunk Magyarország köz- tisztviselői iránt. Sorsuk minden mozzanatát figyelemmel kisérjük, bajaik és* panaszaik fájdalmas rezgést keltenek szivünkben s törekvéseik és ambiczióik sehol nagyobb és őszintébb méltánylással nem találkozhatnak, mint nálunk. Tanujelét adtuk ennek a rokonszenvnek és érdeklődésnek már régen; már akkor, a mikor lapunk megindult, tehát jóval, mielőtt csak nyoma is volt annak a mozgalomnak, a mely most országszerte oly nagy hullámokat ver. S épp azért hiszszük, hogy a miket e komoly' viszonyok közt férfias komolysággal mondunk nekik, azzal a méltányos figyelemmel fog találkozni, a melyet elvárhatunk azoktól, a kik bennünk őszinte barátaikat, készséges támogatóikat és küzdő- társukat ismerhették meg. Fájdalmas csalódásoktól akarjuk őket megóvni, a mikor fizetésjavitásért megióditott mozgalmuk körülményeit és kilátásait akarjuk őszinte szívvel és őszinte szóval megvilágitani. Mindenekelőtt a körülményeket vizsgáljuk nyitott szemmel. A mozgalom, a mely Tordáról indult ki s most már csaknem az egész országra kiterjed, beleesik ez ország- gyűlési cziklus végébe. Minden valószínűség a mellett szól, hogy az uj választások csak késő őszszel lesznek. Daczára ennek, már most kezdik felhasználni némelyek a tisztviselők mozgalmát — kortesczélokra. Már maga ez a körülmény gondolkodóba ejtheti a tisztviselői kár komolyabb részét. Mert arra talán csak mégsem alkalmas ily nagy horderejű, ezer meg ezer család sorsára kiható kérdés, hogy kortesfogásul szolgáljon egyes képviselőjelölteknek, a kik felelőtlenségük tudatában bátran odaígérhetik a csillagokat is a tisztviselők vok- saiért.^ Akadnak, még pedig jelentékeny számmal, képviselők és képviselőjelöltek, a kik a direkt fizetésemelést helyezik kilátásba. Másrészt olyas tendencziák is kerültek felszínre a tisztviselők mozgalmában, hogy a képviselőjelölttől mintegy erkölcsi reverzálist kell venni, hogy a fizetésemelés mellett foglal állást. Ezék tehát mind oly mozzanatok, a melyek felcsigázott várakozásokra, merész illúziókra s a mozgalom erejének és jelentőségének túlbecsülésére csábíthatnak sokakat. Már pedig semmi szükség sincs arra, hogy fájdalmas csalódások és rideg kiábrándulás révén győződjenek meg a tisztviselők arról, hogy a* kik ma oly bátran és határozottan Ígérik a fizetésemelést, legfeljebb a maguk jóakaratát és szándékát árulják el, de az ígért segítséget nekik megadni képtelenek. Nincs szükség arra, hogy e csalódás folytán le- hangoltság és elkeseredés támadjon, holott a józan megfontolás megóvott volna mindenkit a vérmes reménységtől. Nekünk bőségesen nyílt alkalmunk az államtisztviselök bizonyos kategóriájának megélhetési viszonyait alaposan megismerni. Annak idején egész sorozatát közöltük az idevágó czikkeknek. Mi tehát tudjuk nagyon jól, hogy hol és mi fáj, hol és mi hiányzik az államtisztviselőknek. És nemcsak tudjuk, de érezzük is, hogy segíteni kell. Tehát eszünk és szivünk egyaránt a mellett van, hogy az állami tisztviselők helyzetén javítani kell. És — ezt már felelősségünk tudatában mondjuk — segíteni is fogunk. Csakhogy nem azon a téves utón indulunk el, a melyre a mostani mozgalom terelődött, még kevésbé azon, a melyet bizonyos képviselőjelöltek péczéztelc ki a jövendőbeli mandátum reményében. Segíteni kell és segíteni fogunka reális lehetőségek keretében. Direkt fizetésemelésről azonban hiú remény lenne ábrándozni. Egyizben már foglalkozott e kérdéssel a pénzügyminiszter s rámutatott arra, hogy még szerény keretekben is 33 A „MAGYAR NEMZET“ TÄRCZÄJA. — Julius 1. — A felszabadult félfogadás. Jókai Mórtői. I Ezelőtt harminczöt esztendővel ő felsége a király legmagasabb trónbeszédében felszólitá az egybehívott magyar országgyűlést, hogy formu- lázza a nemzet kívánalmait, a melyek szerint Magyarország és Ausztria között az alkotmányos kiegyezés létrehozattassék. Mindkét országban csak ideiglenes kormány volt, mely az adminisztrácziót vezette olyan közegekkel, a milyeneket éppen elől-utól talált. A magyar országgyűlésre volt hízva a kezdeményezés. Az országgyűlés egy hatvanhét tagból álló bizottságot választott meg, melynek feladata volt az alkotmány alapszervezése. Engemet is beválasztottak e bizottságba. A bizottság üléséből ki volt zárva a nyilvánosság. A tagokon kívül senkinek sem volt szabad megjelenni a tanácskozóteremben s azok becsületszóval kötéleztettek a titoktartásra. Mikor a helyeinket elfoglaltuk, én magam elé tettem egy nagy csomó papirost, meg egy szál plajbászt. Deák Ferenczodaszólt hozzám: »Mitakarsz azzal a sok papirossal?« ■— Jegyzeteket csinálni a mai tanácskozásról. — Tudod jól, hogy az itt elmondandókról nem szabad semmit nyilvánosságra hozni. Felfogadtuk. Én erre az egész gyülekezethez fordulva, zt kérdezőm, hogy meddig tart a félfogadás záró ideje? (Azt hittem, legfeljebb egy esztendő lesz.) Deák azt mondta, hogy licirmincz esztendeig. Nyáry könnyíteni akart,- azt mondta: legyen huszonöt esztendő. Apponyi György harminczöt esztendőt javasolt. Az ő javaslatát fogadta el a bizottság. Erre én azt mondtam': »Jól van, hát majd közölni fogom ezeket a lapomban — harminczöt esztendő múlva-« Általános derültség fogadta e, humorosnak látszó kijelentésemet. Hát persze, hogy humoros volt. Harminczöt esztendő múlva! Hisz ez még embernyi embernek is nagy idő. Szürkül a sza- kállunk! De hát még egy hírlapnak? Hogy akar egy magyar ujságlap még harminczöt esztendő múlva is élni? És ime, a harminczöt év letelt s én még mindig főszerkesztője vagyok annak a lapnak, mely ma is, mint akkor, segít épiteni a hangyamunkát a nemzeti lét és szabadelvüség nagy gúlájának emeléséhez. Abból a hatvanhét emlékezetes politikusból csak öten vagyunk még életben: Tisza Kálmán, Podmániczky Frigyes, Fáik Miksa, Szontagh Pál és magam. A többi erős munkása az alkotmány építésének mind hazatért már az ő atyáihoz. Most tehát, a harminczöt év lefolyása után, felszabaditva,érzem magamat a félfogadás alól; s előkeresem a megfakult papírokat s igyekezem az odavetett kusza betűkből (plajbászszal) kihüvelyezni a tartalmat. Hogy jegyzeteim hívek, hogy hozzájuk semmit nem -tettem, rajtuk semmit nem módosítottam, arról igaz hitemmel kezeskedem. Jegyzeteimnek értéke egyesegyedül a közvetlenség. II. A bizottság tagjai elfoglalják helyeiket az ülésteremben.*) Deák Ferencz feláll s indítványozza, hogy a bizottság válaszsza meg elnökéül gr. Andrássy Gyulát, a képviselőház elnökét. Az indítvány közfelkiáltással elfogadtatik. Hasonlóul Csengery Antal megbízatása a jegyzői toll vezetésével. Elnök és jegyző helyeiket elfoglalják. Elnök átadja jegyzőnek a trónbeszédet és mellékleteit felolvasásra. Azok felolvastatnak, a tanácskozás asztalára letétetnek. Első szónok Deák Ferencz, ki az elnök hívására feláll az első ülésből. Előtte, a kezében semmi irás. Mindent emlékezetből mondott el. »Két különböző tekintet áll előttünk: az ország és a trón érdeke. A tárgyalás magva az, hogy az országgyűlés cselekvésjoga elismertetett. A trónbeszéd 1-ső sorban a közös ügyek megállapitásáról szól, 2-od sorban kapcsolatosan az októberi diploma és a februári pátens megfontolásáról, 3-ikban a 48-iki törvények átalakításáról, 4-ikben Horvát-Szlavonország kívánalmairól. Á többi rész motiváczió, kiindulási pontok megjelölése. A bizottság egyenkint akarja-e a trónbeszéd pontozatait tárgyalni, vagy egy általános válasz vázlatát elébb megvitatni?» Báró Kemény Zsigmond a vázlat előterjesztését óhajtja. Gróf Andrássy Gyula felszólítja Deákot, hogy közölje a bizottsággal a vázlatát. Deák Ferencz újra feláll s előadja az adandó válasz vázlatát, kezét a maga elé tett iraton nyugtatva, melybe bele nem néz. (Folyt, köv.) *) A »Balközép« tagjai egy csoportban ültek. Ma is ott függ az Íróasztalom felett az egész csoportnak remekül felvett fényképe. De szép barna legény volt ott középen az a Tisza Kálmán ! Lapunk mai száma 13 oldal.