Magyar Nemzet, 1901. november (20. évfolyam, 273-298. szám)

1901-11-01 / 273. szám

2 1901. november 1. A MAGYAR NEMZET. negyedszázadnál hosszabb idő óta gyö­nyörködteti az országot. Ez a beszéd hü tükre annak, miként fogja fel elnöki tisztét Apponyi gróf. A Ház rendjét hogy fogja kezelni ? Mi módon fog élni a reáruházott nagy hatalommal, a melynél nagyobbat alkotmányos országban senki el nem érhet? A nagy szónok felvonult a pártok fölébe. A­mit az elnöki szék magasából mondott, azt valamennyi pártnak, a kép­viselőház valamennyi tagjának mondta , sőt az országnak mondta. Odafent, a nagy, szinte elviselhetetlen alkotmányos felelősségnek régióiban, le­­foszlik Apponyiról a pártember. Ott ő a Háznak élő lelkiismerete. Elnöki székfoglalóját, annak mélysé­ges hatását is ebből a szempontból kell megítélnünk. Mindenekelőtt szabatosan meghatá­rozta a Ház elnökének alkotmányos hiva­tását, rajongó lelkesedéssel szólva nemzeti géniuszunk legcsodálatosabb művéről, ősi alkotmányunkról. A parlamentarizmus más népek sor­sára is nagy befolyással volt, reánk, ma­gyarokra életkérdés. A parlamentarizmus hanyatlásának szomorú korszakában a ma­gyar parlament méltóságát megőrizni, te­kintélyét növelni, hatalmát gyarapítani, klasszikus tömörséggel ebben foglalta össze Apponyi gróf a maga magasztos elnöki hivatását. Szilágyi Dezsőről, halhatatlan emlékű egyik elődéről az elnöki székben, meg­hatott szavakkal emlékezett meg Apponyi; megemlékezett Perczel Dezsőről, a­kinek kezében »a nagy tradícziók fonala nem szakadt meg«. Egyrészt a Ház tanácskozásainak sza­badsága, másrészt a szólás­szabadság er­kölcsi korlátainak megőrzése: ez lesz kettős feladata; szigorú pártatlansággal, de kellő határozottsággal fog eljárni a Ház tanácskozásainak vezetésében — ezt ígéri. Ha a felzaklatott szenvedélyek óráiban is,­­ híven megtartja ebbeli ígéretét, ne tartsák azt másnak, mint a magyar alkotmány fenségének tett szolgálatnak. A magyar al­kotmányos életnek nemes, históriai hagyo­mányait mindenben fentartani: erre a feladatra szenteli Apponyi gróf, annyi ta­pasztalatok által megszűrt, a parlamenti élet oly sok harczában megedzett fényes tehetségét. Taps és éljenzéstől visszhangzott a Ház Apponyi remek beszédére — melynek tagadhatatlanul egyik legragyogóbb passzusa az volt, a­mely a trónbeszédre mutatott, sőt abból idézett. Ezt éljenezte, tapsolta meg a Ház a legviharosabban. Az elnöki szék­foglaló hangja, tartalma, idealizmusa, a magasztos czélok­ hirdetése, valamennyi pártra megtették hatásukat. Nem volt senki, a­ki ez ékesszóló ajkak hatása elől elzárkózhatott volna. Nincs az országban senki, a ki ne volna meggyőződve, hogy a ki ma, országos bizalomtól övezve, a kép­viselőház elnöki székét elfoglalta. Apponyi Albert gróf ez uj méltóságában kiváló szol­gálatokat fog tenni nemzeténeki­zottságok megválasztása, végül a három házjegyző választása van kitűzve. “* A progresszív adó. Egy bécsi börzelap nyomán néhány budapesti újságba került az a hír, hogy Lukács László pénzügyminiszter a munkában levő adóreformtervezetben elejtette a progresszív megadóztatás tervét. Ez a kósza hír ma alkalmas ürügy az Egyetértésnek, hogy a Széll kormányt szószegéssel, politikai c­inizmus­­sal, a nemzeti közvélemény becsapásával s egyéb hasonló bűnökkel megvádolja. Mindenekelőtt kijelentjük, hogy az említett hírnek semmi alapja nincs s hogy a pénzügyminiszternek a legközelebbi napokban tartandó expozéja meg fogja győzni az Egyetértést is, hogy nem taná­csos ily kósza híreket készpénznek venni. Ha egyáltalában komolyan veszi az ellenzéki zsur­nalisztika hivatását, első­sorban kötelessége meggyőződni híreinek alaposságáról. Ha egyéb­ként nem, módja lett volna az EPI-nek be­várni a leghitelesebb informác­iót, az expozét, s ha abban igazolását találta volna a bécsi lap hírének, még elég idejekorán kitombolhatta volna magát. De így azt a benyomást teszi reánk, hogy kapva-kap az alkalmon, hogy a Széll-kor­mányt szidhassa s elég neki egy mondvacsinált ürügy, hogy elhitesse magával támadásának jo­gosultságát. Nagyon hasonlít ez az eljárás ahhoz, mint a­mikor az ellenzéki sajtó maga röpít légbe kacsákat, hogy aztán vaskos vezérczik­­kekre kínálkozzék nekik alkalmas téma. Az a cselfogás, hogy a kósza hirt valónak veszik, mivel hivatalosan nem czáfolták meg, leg­inkább jellemzi ezt a sajátságos támadási modort. A kormánynak nem lehet feladata, hogy hetilapok és folyóiratok híreit bön­­gészsze s a czáfoló puskával lesben álljon foly­ton a hir-kacsák ledurrantására. A komoly zsurnalisztikának mindig van tisztességes módja és alkalma valamely hit valódiságáról meggyő­ződni s ebben az esetben, ha már egyéb módot nem találtak, mindössze néhány napig kellett volna várni, hogy ezt a meggyőződést megsze­rezze. Hogy ezt nem tette az E—s és hogy a bécsi lap homályos forrása elég jó neki gyűlö­­letszomjának oltására, ez eléggé jellemzi jó­hiszeműségét. Ennyit a támadás alkalmáról és modorá­ról. A­mi annak meritumát illeti, figyelmeztet­jük az E—s-t, hogy Széll Kálmán soha sem adott alkalmat sem neki, sem más ellenzéki lapnak, hogy ígéretszegéssel vádolhassa. A­mit Széll Kálmán és kormánya egyszer kijelentett, attól semmi ürügygyel el nem tántorodik s vállalt kötelezettségei alól soha kibújni nem próbál. A progresszív adó benne van a kor­mány programmjában és a kormány be is fogja váltani, a­mit ígért. A nemzetre nem vár az »irtózatos csalódás keserűsége«, ellenben elvár­juk az EPI-től, hogy a maga csalódásának keserűségét épp oly nyilvánosan le fogja nyelni, mint a­hogy nyilvánosan akarta a közvélemény­nek a keserű labdacsot beadni.­­ A horvát kormányban várható változá­sokról ad hírt egy ellenzéki lap. Gróf Kimon- Héderváry bán távozása, kineveztetése közös pénzügyminiszterré és utódának kinevezése Peja­­csevich Tivadar gróf személyében, — ezek azok a szenzácziók, a mikkel az említett lap olvasóit Zágrábból traktálják. Bárhogy komolykodik is laptársunk azzal a megjegyzéssel, hogy e sze­mélyi hírek nem pusztán kombinácziók, mi kénytelenek vagyunk a leghatározottabban biz­tosítani őt, hogy­­ nagyon is azok, még­pedig a legalaptalanabb fajtából valók.­­ megtámadott mandátumok. Székesfehérvárott báró Manndorf Géza, a kisebbségben maradt Kossuth­­párti jelölt hívei elhatározták, hogy kérvénynyel támadják meg gróf Zichy Jenő mandátumát. A peticzió beadásával dr. Saára Gyula ügy­védet bízták meg. — Gróf Teleki Domokos deési képviselő mandátumát Balog Ferencz és társai deési válasz­tók támadták meg peticzióval. A kérvény, a­melyet dr. Darvay Fü­löp budapesti és dr. Farkas János deési ügyvéd nyújtott be a kúriához, vesz­tegetéssel, etetéssel, itatással, erőszakossággal és hivatali presszióval vádolja Teleky pártját. — Örley Kálmán mandátumát is peticzióval támadják meg Szatmári Mór margittai választói. A peticzió dr. Erős Samu budapesti ügyvéd nyújtotta be a kúriához.­ Rakovszky István csornai mandátumát Kisfalvi Vidor és társai csornai választók szintén peticzióval támadták meg. A peticzió, melynek be­adásával dr. Darvay Fülöp budapesti Ügyvédet bízták meg, azon az abszolút érvénytelenségi okon alapul, hogy a választás alkalmával a keresztény választókat a zsidó vallású választók ellen gyűlö­letre izgatták, a­miben maga Rakovszky­ István is részt vett. ".."? A mai nap folyamán a kúriához petícziók ér­keztek a következő mandátumok ellen:" Megtámadták­ Lázár Menyhért gyergyó­szent­­miklósi mandátumát, benyújtotta Polónyi Géza, ifj. Eggenhoffer József nemes-ócsai képviselő mandátu­mát, benyújtotta ugyancsak Polónyi Géza Konkoly- Thege Miklós tatai képviselő mandátumát, egyide­jűleg Csetke Béla tatai választási elnök ellen panaszt emelt Pék Antal és társai nevében dr. Petz Ferencz budapesti ügyvéd; megtámadták to­vábbá : gróf Dessewffy Emil szempczi­ képviselő mandátumát, beadta dr. Tetetleni Ármin ügyvéd ; báró Harkányi János facseti képviselő mandátumát, beadta Friedmann Bernát ügyvéd; Válások János verbói képviselő, Wittmann János uj-szent-annai, Tormay Károly baranya-szent-györgyi, dr. Egry Dezső pócsváradi, Dókus Ernő sátoralja-ujhelyi képviselők mandátumát, ez utóbbival egyidejűleg Csapó Lajos és társai panaszt emelnek idősb Meczner Gyula és Miklóssy István választási el­nökök ellen. Ezeken kívül panasz érkezett a kúriá­­hoz Németh Elek körmendi lakostól, a­ki az egész körmendi választás ellen kér vizsgálatot. A Ház mai ülése alatt hire terjedt a folyosón, hogy a jászberényi Almássy-párt is peticzionál, hogy Apponyi Albert gr. elnökválasztásának ün­nepi szépségét megzavarja. A hir általános fel­háborodást keltett mindenkiben, a­ki hallotta. A leghangosabban adott kifejezést méltatlankodásának Szentiványi Árpád, a­ki a csínyt kíméletlenül meg­bélyegezte. Az ülés végén azután konstatálták, hogy a peticzionálás szándéka ugyanit fennállhat, ma délután két óráig azonban a kúriához a kér­vény be nem érkezett. Budapest, október 31. «] A képviselőház november 4-én, hétfőn, délelőtt 10 órakor ülést tart. Napirendre a trónbeszéd másodszori olvasása, a bi­s Rosszal felszerelt mandátumok. A képviselő­­házban az osztályok tegnap vizsgálták át a hon­, atyák mandátumait. Az I. osztályban Wolfner Ti­vadar mandátuma ellen kifogás merült fel a záróra körüli formahiba miatt. A II. osztály minden oda­­utasított mandátumot rendben talált. A III. osz­tálynál a kérvényileg megtámadottakhoz sorolta Pavlovics Ljubomir mandátumát, alaki kifogást emelt Veres József és Zichy János gróf mandá­tumai ellen. A IV. osztály két mandátumot kifo­gásolt alaki hiba miatt: Bónis Istvánét, mert a jegyzőkönyvhöz ellenjelöltjének, Egyedi Arthurnak lemondó nyilatkozata nincs csatolva és Pekár Gyuláét, mert ez csak a szavazatszedő küldöttségek­ jegyzőkönyveit csatolta, de az általános jegyzőkönyv hiányzik. Az V. osztály kérvényileg és panaszszal megtámadott mandátumnak jelölte meg Werner.. Gyuláét. A VI. osztály alaki kifogást emelt a kö­­­vetkezők ellen: Egry Dezső, Harkányi János báró, Maróthy László, Nedeczey János,­­ Putnoky Mór, Rakovszky István (két), Steiner Ferencz és Szentiványi Gyula mandátumait. A kifogás oka, hogy a választási jegyzőkönyvekben a tíz ajánló neve nincs feltüntetve. A VII. osztálynál levő mandátumok rendben voltak. A VIII. osztály ki­fogásolta: alaki kifogások miatt, Farkas József és Mihajlovics Kornél mandátumait, kérvénynyel és panaszszal meg van támadva Gabányi Miklósé. A IX. osztályhoz utasított mandátumok közül kifogásoltattak alaki hibák miatt: Artim Mihályé, Brukner Vilmosé, Darányi Perenczé, Heinz Hugóé és Visontai Somáé, mert a tíz ajánló neve nincs feltüntetve. Kérvénynyel megtámadott mandátum Gagern Miksa báróé.­­ A főrendiházból. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a főrendiház 1901-ik évi október hó 29-én tartott ülésében a Temesvárott elhalálozott Popovics Nikanor gör. kel. szerb püspök, főrendi­házi tag nevét, Czorda Bódog, a kir. kúria másod­elnöke nevét, nyugdíjaztatása folytán, és­ a New- Yorkban elhalálozott báró Fiáth Miklós választott főrendi tag nevét, az igazoló­bizottság javaslata folytán, a főrendek jegyzékéből törölte. Itt említjük meg, hogy a hivatalos lap mai száma az 1901—1906-ik évekre tagsági jogosult­sággal bíró főrendek névjegyzékét is közli.

Next