Magyar Nemzet, 1902. február (21. évfolyam, 28-51. szám)
1902-02-01 / 28. szám
2 MAGYAR NEMZET, 1902. február 1. foglalkozni. A história is bizonyítja, de a szlávizmus hatalmának szertelen megnövekedése is kézzelfoghatóvá teszi, hogy csak erős Magyarország biztosíthatja a dunai román állam fennmaradását s a magyarországi románság békés anyagi és kulturális fejlődését. Pap József drákói szigort követel mindazon notórius izgatók ellen, akik a nemzeti állam gondolata és czéljai ellen izgatnak, de egyszersmind kéri a bizalmatlanság megszűnését azon idegen nyelvű polgártársaink ellen, akik hű fiai ez országnak. Szerintük mind a két dolog szükséges és meg is van mindkét vonása a helyes nemzetiségi politikának Széll Kálmán programmjában és kormányzati tényeiben. Széll Kálmán nagy koncepcziójú nemzeti politikájában mindannak helye van, amit ma Pap József fejtegetett. De igazán sikeres nemzeti politikát akkor folytatunk, ha a nemzeti munka egy pillanatra sem szünetel s ha intézményekkel kifejlesztjük a magyar faj azon csodálatos erőit, amelyek szunnyadoznak, de amelyek felkeltve és nagy czélok felé irányítva, megszerzik abszolút, mindenki mástól független bztosítékát egységes nemzeti államunk fenmaradásának. Budapest, január 31. — A képviselőház holnap, szombaton, délelőtt 10 órakor ülést tart Napirendre a két házjegyző és több bizottsági tag választása van kitűzve. Az ülés végén Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter válaszolni fog báró Solymossy Ödönnek a kereskedelmi ügynökök ügyében hozzá intézett interpellációjára. A hétfői ülésen folytatni fogják a költségvetés tárgyalását, amelyhez újabban a következő képviselők jelentkeztek szólásra: Baross Károly, báró Serényi Béla és Rubinek Gyula mellette, továbbá Weszelovszky Ferencz, Holló Lajos, Bizony Ákos, Babó József, Ernszt Sándor, Vértan Endre, Rátkay László, Sebess Dénes, Gabányi Miklós, Babó Mihály, Molnár Jenő és Kovács Pál ellene. Az országgyűlési szabadelvűkért ma este fél 8 órakor tartja értekezletét, amelynek tárcsáda, ha vérszemet kapva, szónokolni akar, hogy e sok szép szem sorgnonját magára irányítsa. Mikor jól kilegeltem a szemeimet a karzaton ülőkön, lepillanték a lábaim előtt elterült színtérre. Szemben velem volt egy trónus, tán a király számára készült. De most egy úr ült a helyén és harangozott szörnyen. Nem csoda, odalenn lármáztak, diskuráltak és lopták a napot, közben a zsebeikből előszedték tubusaikat és föllátcsöveztek a karzatra. Ekkor kezdődött a drótnélküli telegrafálás. Eddig nem értettem, de most megértem, mert én is olyan magnetikus bizsergést kezdtem érezni, mintha valaki, valamit tudtomra akarna adni, de ki és mit, csak sejtelmem sem volt addig róla, míg végre önkénytelenül megláttam a Náczikám konzurás fejét és a felém fordult nyájas ábrázatát. E sok idegen közt oly jól esett az ő ismert mosolya, hogy azonnal meghajtottam magamat neki és ő integetni kezdett. Talán azt, hogy vessem le a prémes jelöltőmet vagy hogy melege van, nem tudom, de éreztem, hogy valamire figyelmeztet. Egyre csodálkozóbb kifejezésű lehetett az arcom, mint egy kérdőjel, midőn a szomszédnőm, egy bársony bazettás, sastollas dáma igy szólt: — Bendek képviselő úr azt jelenti, hogy érdekes ülés lesz! — Hm! — Honnét tetszik ismerni az én férjemet ? — kérdem tőle gyanakvón. — Innét a képviselőházból. Nekem állandó jegyem van s mindenkit ismerek, — felelte ő mosolyogva. No, ha mindenkit ismer, úgy az nem veszedelmes! — gondolom s udvariasságból lehajolt t. Ház és környéke ma már a rendes képét mutatta. Izgalomnak nyoma sincs; az érdeklődés tetemesen alászállott. Benyovszky Sándor gróf monoton egyhangúsággal pergeti le mondatait, melyeket függetlenségi hívei nagy szimpátiával hallgatnak. Miután kijelentette, hogy Kossuth Ferencz határozati javaslatához csatlakozik, a szabadelvűpárti Pajti József állott fel szólásra. A somkuti kerület képviselőjének ezzel a mai felszólalásával szép sikere volt. Kellemes előadása szónoknak bizonyult, a kinek mondanivalója is akadt, melylyel magának hallgatósága figyelmét és érdeklődését biztosította. A román nemzetiségi kérdésről beszéltam, hogy a leejtett csipkezsebkendőjét fölvegyem. Közös szerencsétlenségünkre ő is lehajolt s igy egyszerre sikoltottuk el magunkat, mert az ő sajtolla az én szemembe ment, az én kócsagtollam meg az övébe. A sikoltásunkra az elnök harangozni kezdett, a mire én igen elpirultam, félvén a Náczi haragos tekintetétől, de szomszédnőm vigasztalan sugá, hogy most vihar kezdődik. Csakugyan. A demokráczia képviselője, Vázsonyi lépett elő. A Terézváros beczéje. Ismertem már előbb, hiszen én is a Terézváros polgárnője vagyok. Föl se tételeztem volna valaha felőle, hogy ez a kis hitvány termetű alak olyan méregre legyen képes, hogy kulturbestiának nevezze az én Pista öcsémet és barátait. — A demokraták prófétája! a kis Napoleon ! — suga szomszédnőm. Demokratikusnak mondta magát a Náczim is, bár , ha arról volt szó, hogy valaki megsértette, hamar kihivatta. No, most, gondolom, a kis Dávid hogy parittyázik a nagy Góliáttal. S a kis Dávid önérzetesen a lajbizsebébe mélyeszti jobb mutatóujját és boltoslegényi modorban személyes kérdésben szólalt fel, mondván, hogy ő a magyar nemességet sohasem bántotta, sem Kinizsyt. (Nem ám, gondolom, mert az megevett volna.) De ő az új nemesek ellen fordult. Nem volt időnk politizálni, mert fölállott Rakovszky. Elkezdte a kis Vázsonyit ingerelni, így képzelem én a spanyol bikaviadalokat is, mikor vörös posztókat lengetnek a dühös állat elébe. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök : Apponyi Albert gróf. , Jegyzők: Nyegre László, Illyés Bálint, Lázár Árpád. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter, Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, Cseh Ervin horvát tárcanélküli miniszter. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Rakovszky viadorként elébe állt, hogy ő megugrott a néptüntetésnél, melyet ő rendezett. — Hazudik! — kiáltá a kis Dávid és kicsi kezét kiránta a mellényzsebből és fenyegetődzött. — Most kezdődik, jaj, de nagyszerű! — suga szomszédnőm. De én puskaport éreztem a levegőben. Jaj, ha ezt az én Náczimnak mondták volna. Vártaim mi lesz. S én, ki láttam az Adriát viharzani, egyszerre csak úgy éreztem, hogy oda lenn egy nagy tenger van, hullám hullámra csap s a kis Dávidka az ő megváltói csónakjában fölborul, elnyeletik a tomboló örvénybe. Az egész ház zúgott. Az egész ház egyhangúlag viharzott és rendreutasitá a piczi Napóleont. A kinek sehol, de sehol sem volt serege, hanem egyedül állott itt. A népe, az kiszorult. De hát az a nép megértette vájjon őt, ha már itt sem értették meg szegényt! Bizony bocsánatot kellett neki félig-meddig kérnie a »hazudik« szóért, mondván, hogy nem Rakovszkyra értette, de a róla ilyent írt sajtóra ! Erre azután még nagyobb vihar lett. Hogyne! Ma mindenki ír, még én is. Jaj neked, Vázsonyi, most az igazi kulturbestiákba kötöttél, — gondolom, pedig ezek úgy is dühösek, mióta Hegedűs miniszter redukálta a vasútjegyeiket, amiben bizony nincs igaza a miniszternek, mivel örüljön, ha tudják majd a fiatal írók a magyarországi geográfiát. Hajdan pénzt adtak, hogy utazzanak, tanulmányozzanak, gyai: Jelölés a következő üresedésbe jött tagságokra : az V. bíráló bizottságba egy, a pénzügyi bizottságba egy, a gazdasági bizottságba egy, a véderő bizottságba egy, a közoktatási bizottságba egy tag, két jegyzői állás és a horvátoknak fentartott bizottsági tagságok. Az értekezlet tárgyai végül az u. n. kisebb tárczák, a belügyi és a kereskedelmi tárca költségvetése.t. A deési mandátum. Deésen, mint onnan jelentik, a szabadelvű választók tegnap értekezletet tartottak, amelyen egyhangúlag Csizer Ákos dr. ügyvédet léptették föl a kerület szabadelvűpárti képviselőjelöltjéül. A szamosújvári szabadelvilpárt jelöltje, Gajzágó Ferencz, kir. táblabró, tegnap Budapestre érkezett s az igazságügyminiszternél nyugdíjazását kérte. Kérését teljesítették. A katolikus autonómiai kongresszus. A katolikus autonómiai kongresszus Szápáry Gyula gróf elnöklete mellett tegnap délután négy órakor folytatta tanácskozását, a tanácskozás alatt egyedül a javaslat 20. §-át fogadták el az előadó kisebb módosításával. Végül Szmrecsányi püspök indítványára a kongresszus február 17-ikéig elnapolta tanácskozásait. — A nyitra-zsámbokréti mandátum. Nyitra- Zsámbokrétól jelentik a »Bud. Tud.«-nak. Dr. Rudnay Sántor, szabadelvűpárti képviselőjelölt, e hó 29-én kezdte meg körútját a kerületben és meglátogatta Nagy-Appony, Kovárcz, Szulócz, Családka, Nyitra-Szerdahely és Ó-Széplak községeket. A lakosság mindenütt lelkeseléssel fogadta, különösen a protestáns községekben. Hasonlóképp most tartja választási körútját a néppárt jelöltje, dr. Major Ferencz is, akit Trubinyi János orsz. képviselő és több lelkész kísér. A lakosság hangulata különben a kerületben igen izgatott. A községi elöljáróságok több helyi csemőrséget kértek, mert féltik a szabadelvűpárti választók személy- és vagyonbiztonságát. Országgyűlés, alapos hozzáértéssel, erős magyar érzéssel, határozott, erélyes, tranzitálást nem tűrő felfogással. Beszéde végén lelkesen megéljenezték. A szünet után a függetlenségi Krasznay Ferencz mondott szűzbeszédet. Úgynevezett »nagy« beszédet mondott terjedelemben is, témái tekintetében is. Bár sokszor esett szertelenségbe, túlzásba, beszéde sok részének belső igazságát feláldozta a kiszínezésnek, mindannak daczára voltak tetszetősebb részei is felszólalásának, melyek sikerét a szélsőbaloldalon biztosították. Szólott a közjogi helyzetről, foglalkozott a közgazdasági viszonylatokkal és a többi közt élesen támadt Enyedy Lukácsra, amiért egy czikkében rossz gazdasági politika üzésével vádolja a többség vezéreit, a kiket pedig ennek daczára Enyedy Lukács is készséggel támogat. Általános figyelem közepett állott most szólásra Zselénszky Róbert gróf. Mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozott kizárólagosan. Őrlési forgalom, fedezetlen határidőüzlet, szabad raktárok,ime azok az institucziók, amelyek a mezőgazdaság terményeinek kedvezőbb értékesítését, a szónok nézete szerint, kedvezőtlenül befolyásolják. Az őrlési kedvezmény immár megszűnt s már nyilvánul is üdvös következménye. A fedezetlen határidőüzlet azonban még fennáll ez idő szerint és Zselénszky gróf ma előadta mindazokat az argumentumokat, amelyeket a fedezetlen határidőüzlet ellen nagy szakértelemmel csoportosított. Áttért ezután Zselénszky gróf a készülő vámtarifával szemben támasztott előzetes igényeinek, e tarifában általa megvalósítani óhajtott alapelveknek kifejtésére. Perhorreszkálja a mai közgazdasági viszonyok mellett a szabad kereskedelem elvét és főképpen mezőgazdaságunkat óhajtja védeni nagy vámokkal— Szerbia, Románia, Oroszország és a tengerentúli államok ellenében, annál is inkább, mivel immár Németország piaczaira nem számíthatunk. Bizalommal van a miniszterelnök gazdasági politikája iránt s ezért a budgetet elfogadja. A nagy figyelemmel hallgatott beszéd után az elnök a vitát elhalasztotta. A képviselőház ülése január 31-én.