Magyar Nemzet, 1902. március (21. évfolyam, 52-78. szám)

1902-03-01 / 52. szám

séről, költség s berendezés dolgában, a kor­mány is a helyzetnek inkább megfelelő állást foglalna el. De az országház építéséről szóló jelentések évről-évre a Ház elé kerül­tek s ha a Ház azokat tudomásul vette s nem hangoztatott kívánságokat, vagy ki­fogásokat, a­melyek az építkezést más irányba terelték volna, ma már bele kell nyugodnunk a történtekbe s meg kell elégednünk azzal a tudattal, hogy Európa egyik legmonumentálisabb, legszebb köz­épülete az új magyar országház. Egy disszonáns hangot vegyített ebbe a vitába a néppárt vezérszónoka, Rakovszky István. Czélzásokat tett, mintha az építke­zéseknél magánérdekek túlságosan és egy­oldalúan érvényesültek volna. A miniszter­­elnök ezeket a burkolt czélzásokat erélye­sen visszautasította s ezzel remélhetőleg egyszers mindenkorra gátat vetett oly irányú inszinuáczióknak, mintha az országház építésénél nem a legnagyobb korrektség és a legszigorúbb ellenőrzés érvényesült volna. Budapest, február 28.­ ­ A képviselőház holnap délelőtt 10 órakor ülést tart. Napirendre a kisebb tárc­ák költségvetése van kitűzve.­­ Széll Kálmán miniszterelnököt tegnap este a szabadelvű párt körében való megjelené­sekor a nagyszámban együttlevő párttagok élénk éljenzéssel fogadták és úgy a képviselőház teg­napi ülésén tartott nagy beszéde, mint kor­mányra­t léptének harmadik évfordulója alkal­mából a legmelegebben üdvözölték.­­ A kabinetiroda. A mai budget-vita során ismét találkoztunk azzal a jelenséggel, hogy ellen­zékiek egyes intézményekről egyszerűen letöröl­nek minden magyar vonást, csupán csak azért, hogy aztán legyen miből fegyvert kovácsolniuk pártpolitikai czélokra. Ezen rec­ipe szerint tá­madták meg ma a kabinetirodát és állították róla, hogy abból nemcsak a paritás, de még a magyar nyelv is száműzve van. Széll Kálmán miniszter­­elnök ennek a tünetnek ez újabb jelentkezésére is nyomban ráolvasott. Demonstrálta a támadás alaptalanságát és a kabinetiroda összeállí­­tásával, a kabinetirodában szolgálatot tevő magyar emberekre való egyenes utalással bizo­nyította, hogy a magyar szempont és ebben a magyar nyelv az őt megillető jogos figyelemben részesül. Rámutatott a miniszterelnök kü­lönösen arra, hogy a kabinetiroda legfőbb hivatalnokai, a két osztályfőnök közül az egyik tősgyökeres, kiváló magyar ember, König Gyula, a­kinek működése magyar szempontból annyira dicséretes, hogy csak elismerő szóval lehet róla megemlékezni. A miniszterelnök e felszólalását is általános helyeslés fogadta.­­ A harmadik évforduló. A Pol. Corr. buda­pesti levelezője Széll Kálmán kormányrajutásának harmadik évfordulója alkalmából ezeket írja : »Ma már nyíltan ki lehet mondani, hogy Magyarország most három éve oly helyzetben volt, a­melynél súlyosabbat nem látott az 50-es évek kez­dete óta, mert az alkotmány a Bánffy-kormány vége felé teljesen elvesztette a parlamentáris alapot. Széli miniszterelnök működésének sikere Magyarország történetének legjelentékenyebb államférfias vívmá­nyai közé sorolható.Lecsillapodott az a teljesen züllött állapot, melyre Magyarország hosszú parlamenti életében még nem volt példa. Széll Kálmán a maga három évi működésével azt bizonyította be, hogy nem pillanatnyi, de tartós sikert ért el. Azóta általánossá vált az a meggyőződés, hogy Széll nemcsak a válságot akarta megoldani, de tartós, szilárd rendszert akart alkotni, hogy a nehéz vál­ságok ismétlődésének eshetősége Magyarországon belátható időre ki legyen zárva. c. A zichyfalvai mandátum. Ma Pollák Győző dr. választásvédő szólalt fel a zichyfalvai választás vé­delmére. Polónyi —­ úgymond — a védelem terén már csaknem mindent letarolt; ő a választók megbízá­sából a törvény 38. és 83. szakaszai alapján ellen­bizonyítást terjeszt a kúria elé, hogy, a­mennyiben a kúria a vizsgálatot elrendelné, a vizsgálatot a választók által kifogásolt szavazatokra is terjeszsze ki s annak eredményéhez képest az érvénytelenné vált szavazatokat Dániel Lászlóra adott szavaza­tokból számítsa le. A zichyfalvai kerületnek a lefolyt cziklusban Karácsonyi Jenő gróf volt a képviselője, sarja annak a családnak, a mely 100 esztendő óta a kerületben székel, é­s a képviselő a lefolyt cziklus alatt jó szívével, a közügyek iránt tanúsított meleg szeretetével megnyerte a kerület bizalmát. Várjon olyan nagy csoda volt-e, — kérdi a védő — hogy a kerület újra feléje fordult, újra őt kínálta meg a mandátummal ? És ilyen körülmények között nem kellett e kerületben törvénytelenséggel, vissza­élésekkel, hivatalos presszióval megszerezni Kará­csonyi Jenő gróf számára azt a bizalmat, a­mely­nél fogva a nagyszámú választók képviselőjükké is választották. Elmondta, hogy éppen Dániel László részéről történt etetés-itatás és vesztegetés a kerületben. Dániel nagynénje, Pecherhoffer Vilma 100.000 frtcot adott a választás költségeire és bemutat egy telek­könyvi kivonatot, melylyel azt kívánja igazolni, hogy a választások után 40.000 frtos kölcsönt tábláztak be Dániel ingatlanaira. Nevetséges dolog­nak mondja, hogy a kérvényezők Karácsonyiékat vádolják hivatalos presszióval, holott a módosi főszolgabíró, Gyertyánffy Dánielnek rokonai és éppen az ő érdekében történtek hivatalos pressziók. Be­mutat vagy 100 nyilatkozatot, melyekben az összes kerületbeli községek választói kijelentik, hogy sza­bad akaratukból, minden befogástól menten sza­vaztak le gróf Karácsonyira, sőt egy 60—70 Dániel-párti választó által aláirt okmányt is be­csatol, melyben ezek kijelentik, hogy a választás eredményével tökéletesen meg vannak elégedve. A perbeszédek még valószínűleg több napot vesznek igénybe s Ítéletre csak a jövő hét fo­lyamán kerül a sor.­­ Pártértekezlet. A függetlenségi és 48-as Kossuth-pártnak tegnap este értekezlete volt, a­mely Babé Mihály előadása mellett a belügyi tár­­cza költségvetését tárgyalta s elhatározta, hogy azt nem fogadja el. Egyúttal az értekezlet öröm­mel vette tudomásul, hogy Visontai Soma belépett a pártkörbe.­­ Az interparlamentáris konferenczia ma­gyar csoportja tegnap délután 5 órakor gróf Apponyi Albert elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen megjelentek: Széll Kálmán miniszterelnök, Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter, Perczel Dezső, Ghyczy altábornagy, Daniel Gábor képvi­selőházi alelnök, Kautz Gyula főrendiházi tag, Mohay Sándor államtitkár, Bogdanovics Luczián gör. kel. püspök, Bedő Albert, Klobusitzky­ János, gróf Zichy Aladár, gróf Esterházy Kálmán, Sághy Gyula, Szemere Miklós, Szentiványi Árpád, Visontai Soma, Piukovich József, Bassie Tódor országgyűlési képviselők, Pázmándy Dénes, Dessewfy Arisztid, az interparlamentáris konfe­renczia jegyzője. Elnök a bejelentések során kegyeletes szavak­kal emlékezett meg ez alkalomból , is Szilágyi Dezső elhunytáról, bejelentette továbbá báró Lévay Henrik elhunytét. Melegen ajánlotta a tagok figyelmébe dr. Ferenczy Árpádnak a választott bíróságok intézményéről irt s akadémiai pályadíj­­jal kitüntetett igen érdekes munkáját. Tudatta, hogy a­­jövő interparlamentáris konferenc­ia Bécs­ben szeptember 10-én fog összeülni, melynek napi­rendjére a Brüsszelben tartott központi választ­mány határozatai értelmében a következő kiválóbb kérdések fognak kitüzetni. Először, hogy a hágai nemzetközi békebiróságban képviseltessék magukat mindazon hatalmasságok, a­kik annak létesí­tésében részt nem vettek is, más szóval, hogy annak zárt jellegét nyilvánossá tegyék, továbbá gróf Apponyinak Brüsszelben letárgyalt és el­fogadott indítványa: hivatnának fel az összes interparlamentáris csoportok, hogy saját hatás­azzal a lovaggal, kit kamarájában fog találni, a mely lovag pedig nem más, mint Kinizsi, így kívánja a király; bizonyíték rá pecsétgyűrűje, melyet is elküld. A tudós szabad Tihanyba; a szerzetes sza­lad Zalavárába, hol nagyon megörülnek a ki­rály eme parancsának és mindent előkészítenek az éjféli esküvőre és az érkezendő király foga­dására. Mindez ugyanazon éjszaka történik, a melyre Benigna a légyottot adta a királynak. Éjfélkor jő a király. Szürke köpenyben, szemére húzott löveggel , előre világító kis lámpával kezében lopódzik be Mátyás a tit­kos ajtón át Benigna szobájába, itt rettentő látvány tárul eléje. A fénye­sen megvilágított szobában nagy sereg lako­dalmi vendég fogadja a lelkes felkiáltással: Éljen a király. Megtörtént már ekkor Mátyás királyon az, a mi később Ferencz királyunkat annyira boszantotta, kinek egyizben hasonló alkalom­mal, hasonló járatban rázendítették a »Gott­­erhalté«-t. Ferencz király ekkor hamarjában cercle­t tartott és mindenféle közönyös kérdé­seket intézett a várakozó urakhoz, hogy milyen az idén a termés, stb. stb. így tesz Mátyás is. Magában azonban boszankodik a dolgon, és kedvetlensége a tető­pontra hág, midőn a rossz csont Sió árnyas játékban megmutatja neki a »róka és a liba« meséjét, mely élénken illusztrálja az ő jelen helyzetét. Nyílt haragra gyulad pedig a király, midőn az árnyképeket mutató függöny föllebben és mögötte láthatóvá lesz a várkápolna és ebben Kinizsi és Benigna esküvő-jelenete. A király nagy boszúságában visszaküldi Kinizsit, kit már temesi bánnak is kinevezett volt, malmába, azzal a meghagyással, hogy onnan ne merészeljen »ez éjszaka« kimozdulni. A szökő Párthus visszaröpített nyila. Sió pedig, a dévai tündér, visszaszökik a Balatonba, így végződik a harmadik fölvonás. Midőn a függöny leszáll, aggodalommal kérdjük magunk­ban, hogy mi lehet tárgya a még hátralevő negyedik fölvonásnak. Benigna és Kinizsi már egybekeltek. Semmi sem választhatja el őket többé. Gondolják meg, hogy mindez a reformáczió előtt történik, a házasságbontó kitérés még nem lehetséges. Mi keresnivalója van tehát Mátyás­nak ez ügyben? Vagy talán.. . a matrimonium non consumatum-ra spekulál, és azért küldte Ki­nizsit staute pede a malomba ? A drámairányító manó is elvitte önmagát vissza a vízfenekére, honnan, a szerelmesek nagy szerencséjére, vélet­lenül éppen ez nap fölbukkant. Ibi tehát min­dennek vége van, a darab be van fejezve; kíváncsiságunk, a­mennyiben volt, ki van elé­gítve. Azok, kikkel rokonszenveztünk, boldogok; a fondorlat, mely a darab főtárgyát képezé, félre sült el: nem várunk többé semmit. Szerző e három fölvonásban fölemésztette tárgyának egész tőkéjét, mivel fogja ezután »az üzletet tovább vezetni« ? És balsejtelmünk, fájdalom, valósul is. A negyedik fölvonásban a sellők tánczol­­nak, a békák brekegnek; a várnagy, a tudós, az udvari bolond — a darab komikus alakjai — isznak, berúgnak, énekelnek és egy ügyetlen sellőt megfognak; aztán megint eleresztik ; a Balatonból kierőszakolt kincseket visszadobják a vizbe; a madarak fütyülnek; a reggel megjő és vele végül Mátyás király is, ki, egyet alud­ván a dolgon és Benigna lisztes ruhájáról fel­ismervén, hogy a szép özvegy az éjszakát a ma­lomban töltötte Kinizsinél, mindent helyben­hagy. Elküldi Kinizsit feleségestül a temesi várba, meghagyván neki, hogy minden almáért, melyet a török ellop, egy tarfejjel számoljon be nála. Megadjuk, hogy a negyedik felvonás egyes komikus részletei mulattatók; de, hogy e fel­vonás a dráma kiegészítésére szükséges volna, azt állítani nem merjük. E lógós, végső felvonásban van tehát a darabnak nagy szerkezeti hibája, mely, nagysága mellett, mégis csak a­­ kisebb hibája. Sokkal nagyobb hibája e darabnak az, hogy benne a szellemek, a tündérek úgy szerepelnek, mintha valóban léteznének. Igazi polgári minő­séggel biró igniczek és kisértetek, kik úgy jár­kálnak az emberek között, mintha adót fizetné­nek, és úgy folynak be dolgaikra, mintha ez volna hivatalos hatáskörük. Hiába hivatkoznának ebben Shakspere-re, kinek műveit e darab — megengedjük — nyo­mon követi. Hiába vetnék föl, hogy a Szent­­ivánéji Álom-hsai Puck —­ a balatoni Siónak kevésbbé nedves, de annál dicsőbb őse — szin­tén intézi és rendezi a hősök szerelmi ügyeit. Azok, kiknek Puck szolgál, kiket bosszant és mulattat, épp oly mesebeli lények, mint ő maga. Puck, Oberon és Titánia ugyanazon egy szövet­tani minősítés alá esnek. Légből, holdsugarak­ból és álomból szőtt lények és, mint ilyenek, igen jól megférnek egy és ugyanazon képzeleti MAGYAR NEMZET, 1902. márczius 1.

Next